„Újságíróknak” a magyar történelem nevezetes korszakait mai köntösben felvonultató fejezeteiről a „nevetséges magyarkodás” jut az eszébe.
Nyolc olimpián jártam, láttam néhány megnyitó és záróünnepséget, egészen közelről, de most persze nem olimpiát rendezünk, így csak azt tudom hozzá tenni, hogy világbajnoki versenyek megnyitóiból is átéltem már több tucatot, sőt közvetítettem jó néhányat.
A magam részéről – s a férjem nevében is beszélhetek, hiszen együtt néztük végig élőben -, csodás két órát töltöttünk a Duna-parti lelátón és megállapítottuk, hogy efféle valós díszlet”, ilyen környezet, ilyen színpadi háttér”, mint amit nekünk, nézőknek kínált a Duna partja, az abból kimert vízsugarak nyújtotta mobil és cseppfolyós háttér” és persze a budai rakpart, no meg a Budavári Palota, na ezt meg lehet próbálni látványban felülmúlni, de aligha fog bárkinek sikerülni.
Csak sóhajtani tudok, amikor „újságíróknak” a magyar történelem nevezetes korszakait mai köntösben felvonultató fejezetekről a „nevetséges magyarkodás” jut az eszébe, de még mintha soha nem hallottam volna tőlük olyat, hogy a pekingi olimpiai megnyitón miért kínaiskodtak a kínaiak ezer években mérhető kultúrájukat felvonultatva, vagy az athéni olimpiai megnyitón milyen ciki volt a görögösködés, mert az ókori görög kultúra is eszébe jutott éppen az esemény rendezőjének, mint jogos, a világnak megmutatni érdemes műsorelem.
Szerintük, nyilván a világviszonylatban is elismert zeneszerzőnk, Liszt Ferenc zenéje, Lehár Ferenc operettvilága, a magyar néptánckultúra mai igényekhez ritmizált dinamikája, vagy a reneszánsz Magyarország leghíresebb magyar királyának a megidézése a cikisen magyarkodó kategóriába tartozik egy ilyen megnyitó profiljában.
Az is érdekes, amikor akad olyan kolléga, aki egyenesen kijelenti, hogy egy megnyitón egyszerűen NINCS olyan, hogy zászlók felvonultatása – mert neki az rögtön mini olimpiát jelent, s attól nyilván viszolyog -, pedig megsúgom, hogy minden világversenyen van ilyen, szinte mindig.
Neki NINCS olyan, hogy „Vágyom egy nő után”, nincsenek hálóruhás modellek – egyébként egy nemzetközileg is elismert dizájnerünk hálóruháit viselték az Annabálozók megidézői.
S nyilván az sem volt véletlen, hogy mivel Balatonfüred is világbajnoki helyszín, hát a Füredi Anna-bál így szintén bejött a képbe.
Hát, mit is keresne itt Mihalik Enikő, nemde? – aki olyan kaliberű nemzetközi topmodell, hogy egy világ hever a lábai előtt, de az nyilván rendben van, ha a tényleg világhírű Gisele Bündchen vonul végig egy brazil arénában, ja, biztos azért, mert ő brazil és otthon van.
És olyan sincs, hogy egy kupából valaki vizet öntve szökőkutat fakaszt, mert az olyan olcsó olimpiai láng utánérzetű. Szerinte.
Csak az a VALAKI ÉPP EGERSZERGI KRISZTINA VOLT, AZ ÖTSZÖRÖS OLIMPIAI BAJNOK ÚSZÓFENOMÉN, AKINEK CSAK HÁLÁSAK LEHETÜNK, HOGY ÁLTALÁNOS, AZ ÚSZÓSPORTTÓL VALÓ TÁVOLMARADÁSA ELLENÉRE VÁLLALTA, HOGY MEGJELENÉSÉVEL, TÉNYLEG EMELI AZ ESEMÉNY SZÍNVONALÁT.
Én meg azt mondom, hogy olyan nincs, hogy egy újságíró kolléga, vagy Ön, vagy én, vagy bárki megmondja, hogy MI NINCS, vagy NEM LEHET egy megnyitón, mert a művészi kreativitás nem szorítható korlátok közé, és még nem jelent meg tartalmi kódex a világ egyetlen sportszövetségében sem, tudtommal, hogy mit lehet és mit nem lehet felvonultatni egy megnyitó ünnepségen.
Olyat lehet, mondani, hogy nem tetszik, de ízlésekkel vitatkozni, totál fölösleges. Meg olyanokkal is, akik a megnyitót továbbra is savazni akarják, mert szerintem káprázatos, lélegzetelállító és felemelő volt.
Épp a nemzetközi sztár hiányzott nekem a legkevésbé, jelenléte nélkül sem csökkent volna a show nívója egy cseppet sem.
De volt, és kis hanghibával lement, s az azt követő tűzijátékpárádé méltó finálét hozott zárásként.
Biztosan a többi versenynapon is lesz egy-két ilyen patronunk, akkor az egész vébé világszínvonalú lesz.
Csisztu Zsuzsa
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
