A magyar történelem mindig az aktuális politika viharaiban torzult. Fülemben visszacseng az internacionálé egyik sora: „a múltat végképp eltörölni…” Nem kell valódi gyökereinkkel foglalkozni? Nem kellenek azok a történelmi sarokpontok, amelyekhez igazodhatunk? Amelyek miatt emelt fővel szemlélhetjük a nagyvilágban zajló eseményeket?
Jeles kutatóink tárgyi és írásos bizonyítékait azonban nem lehet meghamisítani.
A magyar őstörténet a letűnt korok krónikáiból tisztán kiolvasható. Titokfejtők: Grandpierre Atilla, Kovács Imre Barna, Máté Imre és még számos elkötelezett kutatója a magyar múltnak.
Hol van a magyar-hun-szkíta államiság gyökere?
Hérodotosz szerint a világ legősibb népe a szkíta. Ők tehát az elsők. Egyes nyelvészek szerint a hun nép közkeletű neve, a hun-gár azt jelenti, első nép, míg a magyar vagy mah-gar, vagy mag-gar azt jelenti, a tudás népe, s ez voltaképpen az első népen belüli tudók, a mágusok (magosok) törzsét vagy népét jelöli. A föld minden nyelvén a beavatottat mágusnak nevezik, de csak magyarul jelenik meg e szó töve a saját tökéletességében: mag. Az a feltörhetetlen, zárt egység, amely, a legnagyobb tudást és a legnagyobb titkot, az újjászülető életet rejti.
Aki nem tudja, hogy mit hordoz a mag, eldobja, mint hasznavehetetlen tárgyat, vagy feltöri és megeszi a belsejét. De aki tudja, hogy a magból új élet csírázik, az sem tudja, még ha fel is bontja, hogy hogyan és miképpen támad fel az akár évekig is alvó ezotériából a nyílt élet. Aki csak sejti is e titkot, az a legnagyobb tudást ismeri, az valóban mágus. A mag a legbensőbb és legtitkosabb, halandó számára megfejthetetlen tudás, az Élet szimbóluma. Magmágus-magyar. Ezért ez a különös kettősség Anonymusnál, aki bennünket következetesen hungarusoknak, azaz a hunok (elsők) népének nevez, miközben magyar szavak tömegét lopja bele a latin szövegbe.
Az ellentmondás csak látszólagos, ha el merjük hinni, hogy a mi nemzetünk volt az első, s éppen ezért lett a tudás népe is. S mert évezredes ideje s évezredes tudása volt, kifejlesztette sok egyéb mellett az ókor csodafegyverét, a visszacsapó íjat, amelytől rettegett az antik világ, amely találati pontosságát, lőtávolságát és lőerejét tekintve meghaladta még a középkori lőfegyverekét is, s csak az újkori ismétlőfegyverek hoztak nála nagyobb tűzerőt. Sagittarius latinul az íjász neve.
Nem nehéz ráismerni e szóalakban a szkítára (saggita-skytamassagita vagy massagéta – ez utóbbi akár mah-sagita, azaz nagy-nyilazó is lehet), kiknek utódait majd hosszú évszázadokkal később talán éppen ilyen okokból így emlegetik: „A sagittis Hungarorum libera nos Domine! A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!” A középkori sagittarius azonban már bennünket, az akadémikus tudomány szerinti mai magyarokat jelöli!
Kolozsvári Grandpierre Endre: ANONYMUS TITKAI NYOMÁBAN(részlet)
noknek.magyartudat.com
Powered by Facebook Comments
