Lehel vezér a Jászságban

A jászok észak-iráni (perzsa) eredetű népek, akiknek neve eredetileg ászi. Ebből alakult ki az ász, jász változat.

A jászok legkorábbi, ismert szállásterülete a mai Kazah Köztársaság déli részén, a Kora Tau-hegység környékén volt. Időszámításunk 1. sz.-ában Európába jöttek. Egy részük a Kaukázusban a velük rokon alánokkal telepedett meg. Magyarországra a 13. sz. folyamán jutottak el és telepedtek meg. Emléküket a Jászság tartotta fenn. A hazai jászok nyelve, mint azt középkori nyelvemlékek alapján meg lehetett állapítani, a kaukázusi alánokkal mutat szoros kapcsolatot. A jászok magyarországi előfordulását jelzik a jász előtagú vagy jászból képzett helyneveken kívül még az Oszlár, Eszlár, Varsány településnevek is.

Jászok megnevezéssel illették a Jászság lakóit azután is, hogy azok nyelvi, etnikus különállásukat elvesztették, és beolvadtak a környező magyarságba.

Lél (Lehel vezér) elfoglalta Galgóc várát, itt is temették el Lehel tornya alá. Birtoka volt a Jászságban, fia, Zombor pedig a hasonló nevű városban tartotta székhelyét. A Lél személyéhez fűződik a kürt-hagyomány, a „kürtös Lehel” emléke.

Az augsburgi vesztett csata után a kürtös Lehel és társa, Bulcsu, a magyarok vezérei fogságba estek, s Konrád német császár halálra ítélte őket. Lehelnek utolsó kívánsága volt, hogy még egyszer megfújhassa kürtjét, a kezébe adott kürttel pedig agyonsújtotta a császárt: „Te fogsz előttem menni és szolgám leszel a másvilágon”. A monda kialakulásának alapja az, hogy a keleti népeknél (a magyarokon kívül a mongolok, tatárok, de újabb adatok szerint valószínűleg a bolgárok, besenyők és más népek körében) elterjedt az a hiedelem, miszerint a harcban elpusztultak a másvilágon legyőzőik szolgái lesznek.

lehel_vezer_jaszbereny 42014. május 31. Felavatták Lehel vezér szobrát Jászberényben – Fotó: MTI

 A keleti társadalmakban, így népünknél is méltóságjelvény a kürt, Lél vezéri tisztségének, egyben törzse kiváltságainak is kifejezője.

Lehel kürtje Jászberényben őrzött történelmi ereklyénk. Az i. sz. 900 tájt készült bizánci stílű, perzsa hatásokat őrző, nyersen erőteljes faragású elefántcsont-kürt a 17. sz.-ban tűnik fel a régi jászberényi római katolikus templom falán, 1642-ben a református egyház pecsétjén, utóbb hét jász község pecsétjén is. Vöröses foltjait Konrád vérének véli, öble csorbulását Lehel csapásából eredezteti a hagyomány.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post Pedagógusnapra – A jó tanár
Next post III. Pálos Települések Találkozója Sajóládon

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás