Az elmúlt húsz évben az Egyesült Államokban, Skandináviában és Ausztráliában végzett, nyolc egypetéjű ikreket vizsgáló kutatás ugyanarra a következtetésre jutott, hogy senki nem születik homoszexuálisnak.
A genetika, mint tényező minimális szerepet játszhat a homoszexualitás kialakulásában – közölte Dr. Neil Whitehead, akit Holland Davis keresztény muzsikus idéz írásában.
Dr. Whitehead 24 évig dolgozott az új-zélandi kormány tudományos kutatójaként (Új-Zélandon egyébként nemrég vezették be a homoszexuális házasságot), majd négy évet dolgozott az ENSZ-nek és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek.
Jelenleg japán egyetemek tanácsadója. Whitehead doktor biokémiából és statisztikából szerezte tudományos fokozatát.
Az egypetéjű ikreknek azonos a génállományuk, a DNS-ük, és azonos hatások érik őket a méhen belüli életükben.
Abban az esetben, ha a homoszexualitásnak genetikai vagy születés előtti okai vannak, akkor az egypetéjű ikrek mindkét tagjának homoszexuálisnak kellene lennie.
Dr. Whitehead megjegyzi: az egybeesésnek elméletileg 100 százaléknak kellene lennie.
Azonban a vizsgálati adatok szerint, ha egy egypetéjű ikerpár egyik tagja vonzódik saját neméhez, akkor férfiak esetében csak 11, nők esetében csak 14 százalék az esély rá, hogy a másik is homoszexuális lesz.
Egyértelműen azt jelenti: a homoszexualitás születés után alakul ki.
Dr. Whitehead úgy látja: a homoszexualitásnak olyan okai vannak, amelyek az ikerpár egyik tagjával megtörténnek, a másikkal nem.
Az egyiküket például szexuálisan zaklatják vagy sok pornót néz, a másik nem él át ilyen élményeket, vagyis a két testvér különféleképpen reagál az különféle környezeti hatásokra.
Az első megbízható nagy kutatás és tanulmány az egypetéjű ikrek homoszexualitására vonatkozóan Ausztráliában készült 1991-ben, amit az Egyesült Államokban készült 1997-es kutatás követett.
2000-től mindkét országban új kutatásokat végeztek, majd ezután jöttek a skandináv vizsgálatok.
2002-ben a Bearman–Brueckner- kutató páros az Egyesült Államokban több tízezer serdülő gyermeket vizsgált meg.
A kutatás kimutatta, hogy a fiúknál 7,7, a lányoknál 5,3 százalék volt az esélye, hogy egy egypetéjű ikerpár mindkét tagja homoszexuális; ez pedig jóval kevesebb a 2000-es, ausztrál Bailey-kutatás 14 és 11 százalékánál.
Dr. Whitehead hozzáteszi: a semleges, elfogulatlan, objektív akadémiai tanulmányok szerint a homoszexuálisok és biszexuálisok fele terápia nélkül is egyre inkább a heteroszexuális élet felé orientálódik élete folyamán.
Aggasztó, hogy a heteroszexuálisok 3 százaléka egykor homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak tartotta magát.
Az ilyen változások, a professzor szerint, terápiás kezelés nélkül, természetes módon zajlanak le, sokszor meglepően gyorsan. Ráadásul a szexuális beállítódásban bekövetkező változások túlnyomó többsége a kizárólagos heteroszexualitáshoz vezet, sőt, a kutató szerint több ma a heteroszexuálissá lett ex-homoszexuális, mint az aktuálisan azonos neméhez vonzódó.
A Bearman–Brueckner-kutatás szerint, amelynek a készítői homoszexualitás pártiak voltak, az általuk vizsgált 16-17 éveseknek, akiket szerelmi érzelmek fűztek az azonos neműekhez, szinte mindegyikük már normálisan az ellentétes nemhez vonzódott egy év múltán.
A kutatók stabilitást a szexuális beállítódásban csak a heteroszexuálisoknál találtak.
Dr. Neil Whitehead nyomatékkal hozzátette: a kutatások többségének eredményei nincsenek összhangban a médiából áradó képpel, miszerint a homoszexualitás megváltoztathatatlan, genetikus eredetű dolog.
Csakhogy a liberális kutatók nem állnak ki elmondani, mire jutottak, ezzel félrevezetik a laikus többséget.
Az eredeti cikk itt olvasható.
Forrás: Holland Davis keresztény muzsikus
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
