Kollányi Károly: Régi Felvidékünk és a Kárpátalja magyar múltjának elrablása

 

 

 

 

 

 

 

Talleyrand mondotta: “Az államok és egyének számára egyaránt nem abban áll a boldogulás igazi útja, ha elveszik, ami a másé, hanem, ha kifejlesztik azt, ami az övék. ” Mi, magyarok koronatanúi vagyunk annak, hogy ezt a bölcs mondást nem szívlelik meg az ősi magyar föld új urai. Ők, ha már ajándékba kapták Magyarország legszebb tájait, nem elégszenek meg azzal, hogy ehhez történelmi jogot költsenek, hanem igyekeznek magukénak feltüntetni azok minden kultúrkincsét is, a tájékozatlan idegenek felé dicsekedve mutogatni, mintha minden az ő alkotásuk volna. Az idegen tollakkal ékeskedő egyszeri jó madár esetét nem ismerik, nem tartanak a leleplezés szégyenétől.

Bizonyítható, önálló nemzetek új mai történelmi tettek hiányában úgy találják, a Felvidék építészeti, képzőművészeti kincseinek és művelődési intézményeinek kisajátításával teremthetnek maguknak új történelmet is, és ezek volnának annak látható bizonyítékai. A tájékozatlan idegen turista vagy olvasó megcsodálja a “szlovák barokk” nagy alkotásait, amint ezt pl. városleírások, útmutatóik közlik, még régebbről a “szlovák gótika” mesterművét, a kassai dómot. Az önálló, Szvatopluktól úgyszólván napjainkig élõ “Szlovákia” fejedelemség folytonosságát -szerintük – igazolja többek között a nagy szlovák fejedelem történelmi alakja is, Matus Cak Trencinsky. Mi tudjuk, hogy a valószínűen avar-kagáni eredetű Csák nemzetség sarja dúsgazdag magyar főúr volt. Trencsénben lakott, de szlovák igazán nem volt, -amiről Győrffy György és Fehér M. Jenő is értekezett, a Csák nemzetség eredetét kutatva. Így teszik meg a szlovákok Murány vára úrnőjét, Széchi Máriát is szlováknak, Maria Szecovszka-ra változtatva nevét. Miért ne, ha ugyanott Wesselényi Ferencből is Franyót csinálhattak. Talán mosolyogni lehetne az ilyen gyermekes csalásokon, ha nem volnának a magyarságra nézve végzetesen veszedelmesek. Mert az idegent lépten-nyomon megragadják érdekes, nagyszerű látnivalók, ezredéves múlt tanúi, amelyekről csak azt hallja és olvassa, hogy azok az “ősi szlovák kultúra” alkotásai.

Mit tudja az idegen, hogy még maga a “szlovák” szó is, amellyel magukat nevezik, mesterséges szülemény, nem idősebb 200 évesnél. Hogy ki építtette a várat, templomot, kastélyt, palotát, festette az oltárképet, arról tanácsos hallgatniok, mert ott bizony, igen bajos volna szlovák nevet találni, legfeljebb elszlávosodott magyart. Ez nem volna szégyen. Hiszen a vezető, államszervező, magyarság oltalma alatt hosszú évszázadok folyamán kialakuló szlovák népnek nem is lehetett ilyen alkotásokra módja, mint a magyarnak. Persze, ha ezt bevallanák, hogyan lehetne arról beszélniök, hogy õk a regényes “Nagymorva Birodalom” folytatása, jogutódja, akik állítólag Magyarország keretén belül is önálló életet éltek, mint “Szlovákia”. Ezért kell a magyarságnak még a nevét is elhallgatniok, mint akinek szintén lehetne köze az ezeréves korszak alatt ehhez a földhöz. Mert akkor az érdeklődő idegen meg találná kérdezni, hogy ugyan mit csináltak ott azok a magyarok? És akkor bizony, meg kellene mondani, hogy ezt is, azt is ők építették.

Létünket is elhallgatják

Ha a szlovákok még a létünket is elhallgatják, nekünk kell, minél hangosabban jelentkeznünk. Úgy érezzük, nem szükségtelen arról beszélnünk, hogy bizony, van a közünk a Felvidékhez, végigjárva az õsi földet, felújítva emlékeinket, adatainkat a magunk, gyermekeink és idegenek okulására. Nekünk nincs szükségünk regényes mesékre, csak a valóságot, történelmi tényeket kell felelevenítenünk, amelyek bizonyíthatóak is. – Hogy Felvidékünk múltjáról helyes képet alkothassunk, nem kerülhetjük el, hogy magának a mai birtokos szlovák népnek eredetét, kialakulását is szemügyre vegyük. Tudjuk, hogy a történelmi tények megcáfolják azt a hiedelmet és állítást, hogy a szlovákok nagy része egyenes leszármazottja volna a néhány évtizedig fennálló morva államnak.

Szvatopluk a szlovákok első királyának lovas szobra a pozsonyi várban

A romantikus szlovák felfogást a történelem, régészet nem tudja igazolni. Megbeszélésünk kerete kialakításához, ha nagy vonásokban is, de foglalkoznunk kell a szlávság közép-európai megjelenésével is. Már a rómaiak tudtak arról, hogy a Dnyeper és Pripjat vidékéről származnak. Nem voltak egységes nép, sok csoportjuk létezett, amelyek a népvándorlás különböző elemeivel keveredtek. Csak a hódító szándékú pánszláv politika igyekezett az egységes szláv nép hiedelmét terjeszteni, amelyen belül csak törzsi különbségek volnának. A szlávokat leigázó hun, avar, bolgár vezető rétegek nemegyszer átvették a meghódított szlávok nyelvét is, ugyanakkor sokat át is adtak a maguk kultúrájából. Az így kialakult szláv népek a legfiatalabbak közé tartoztak Európában.

A “tót” név eredete

Hazánk területére nyilván az avarok közvetítésével kerültek az első szlávok, akiket elsősorban országuk köré, gyepűnépként telepítettek, de saját térségükön belül is, védelmi és igazgatási központjaik, az avar gyűrűk köré is kerültek szláv szolgák. Ez a magyarázata annak, hogy az ország területén elszórtan is találunk egykori szláv lakosokra utaló földrajzi neveket. Ezekre a nevekre hivatkozva igyekeznek egyes szlovák tudósok bizonyítékot találni az egykori “Szlovákia” nagyságára . Árpád honfoglalói az itt talált szláv szórványokat, ezek népét egységesen “tót”-nak nevezték.

Ennek az a magyarázata, hogy az avarok telepítette szlávok keveredtek az itt maradt gepidákkal, akik magukat “tot”-nak nevezték. Ezt a magyarok a Kárpát-medence minden szláv nyelvű népére egységesen alkalmazták, amint” azt Makkai László történészünk megállapítja. Régi térképeinken Horvátország helyén is Tótország van feltüntetve. A szlávság gyors elterjedését alkalmazkodóképességének, igénytelenségének r köszönheti. Minden állam megtűrte őket, mint olcsó munkaerőt, ha területére s beszivárogtak. Saját államalapításra sokáig képtelenek voltak. Első megszervezőik lovasnépek vagy germánok voltak. A vagy két évtizedig fennállott

Szvatopluk a Szent Koronával a fején (I. Pavlisko grafikája)

Nagymorva Birodalomra hivatkozni, mint történelmi jogalapra, komolytalan. Ez a birodalom államalkotó, szervező nép hiányában, nem lévén természetes fejlődés eredménye, csak Szvatopluk kiváló képességeinek köszönhette rövid létét. Így majdnem maradéktalanul omlott össze. Nyitra és környéke csak ideiglenesen hódított terület, a birodalom súlyterülete a Kárpátokon kívül volt. Minderről egykorú bajor püspökök írásai is tanúskodnak. Hogy nagy szláv birodalomról szó sem lehetett, azt még a nagyszláv történész, Palaczky is beismerte: “a magyarok megjelenése az alakulóban lévő szervezet szívébe hatolt be.” A mai szláv tudományosság sem tudja azt bizonyítani, hogy ez a morva terjeszkedés Komárom vonalán túlra is elért volna, mint F. Graus írta. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kezdeményezésére készített tanulmányok között olvasható Jan Dekan megállapítása: “A nagymorva jelzőt nem tartom szerencsésnek, mert téves elképzelések kialakítására vezet e nemzetiség területi kiterjedését illetően”. (Nemzetiség a feudalizmus korában, Budapest, 1972.)

A Nagymorva Birodalom legendája

Egykori szlovák miniszter és egyetemi tanár azonban arról írt, hogy Mojmir herceg 846-ban egyesítette a szlovák hercegségeket, Nagymorva Birodalom elnevezés alatt. Szerinte ebben az időben ez a birodalom nemcsak Szlovákiára, Morvaország keleti részére, továbbá Ausztria keleti, Pannónia északi részére, de még a Nagy Magyar Alföld tekintélyes területére is kiterjeszkedett. Hogy miért nevezték volna el magukat a “szlovák hercegségek” Morva Birodalomnak, ezt nem magyarázta meg. Némely szlovák tudós rajta is túltett, a Passautól a Fekete-tengerig, a Tátrától Szalonikiig terjedő szlovák birodalomról írva. Az Encyclopedia Britannica írja XI. kiadása XIII. kötetében a morva birodalomról: “Ez az árnyékbirodalom a magyarok első támadására olyan maradéktalanul összeomlott, hogy megérkezésük után tíz évvel nyoma sem maradt.” Árpádék nyugati gyepűvonala a Kárpátok nyugati előterében húzódott.

Árpád fejedelem

Ezt bizonyítja Ibrahim Ibn Jakab zsidó rabszolga-kereskedő útinaplója melyben feljegyezte, hogy Csehország “hosszában határos a türkök földjével.” Ibrahim a Morva völgyében utazott Prága felé. Hogy a magyar gyepű átnyúlt a Kárpátokon is, igazolja Török Sándor kutatása, aki ott 21 magyar eredetű helynevet talált. (Településtörténeti tanulmányok és határproblémák a Kárpát-medencében, Garfield, 1975. 19. és 26. old.) A szlovák régészet megkísérli a Felvidéken talált leleteket úgy magyarázni, mintha azok nagymorva eredetűek volnának. Pedig ezek kétségtelenül lovasnemzetek, hunok, avarok, magyarok hagyatékai. Az ős-szlávoknak szavuk sem volt sisakra, kardra, fokosra, csak később vették át használatukat. (A. Stenderk Petersen: Slawisch-germanische Leninwortkunde, Dorpat, 1927.)

A magyar-szláv kongresszus eredményei

Budapesten 1963. október 23-28. között magyar-szláv kongresszust tartottak: “Szlávok a Duna-medencében és a Balkánon” címmel. Ott a magyar tudósok kérdései nem egyszer kellemetlenek voltak a szlávok számára. Fügedi Erik kérdez- te: “Ha a nagymorva állam olyan erős volt, mi az oka, hogy államszervezete nyomtalanul eltűnt?” A sok kiásott, nagymorvának mondott templom komoly egyházi szervezetet tételez fel. Mi az oka, hogy ez is eltűnt? Miképpen volt ott a IX. sz.-ban akkora népsűrűség, amilyent a szláv térkép feltüntet?

A morva Paulik mindezekre csak annyit válaszolt, hogy a morva telepek 20 évenként helyüket változtatták. Váczy Péter felvetésére -hogy olyan népnek, amelynek még neve sem volt, vándor pásztor volt, miképpen lehettek pompás templomai, gazdag sírleletei? -csak László Gyula tudott magyarázatot adni, rámutatva a krónikáink, sõt a szláv évkönyvek feljegyezte kettős magyar honfoglalásra, a felvidéki griffes-indás díszítésű sírleletekre. (Archeológiai Értesítő, Budapest, 1964. XII.) Hogy a morvákból a Kárpátokon belül nem sok maradhatott, bizonyítja még a magyar nyelvben kimutatható szláv eredetű szavak többsége, amennyiben tényleg szláv, akkor a pannóniai szlávoktól származik, s nem a morváktól. (Prof. Stefan Kniezsa: Die Sprache der alten Slawen Transdanubiens, 1955.,32/33. old.) Konstantin császár is megörökítette: “Jöttek a türkök -magyarok -, teljesen tönkretették a morvákat, elfoglalták országukat, a nép maradékai szétszéledtek a szomszédos népekhez”. A Felvidéken kialakult mai szlovák népben tehát édeskevés utóda lehet az eredeti morvaszlávoknak.

Cyrill és Method nem járt Szlovákiában

A szlovák történetírás megkísérli Nyitrával kapcsolatosan Cyrillt és Methodot is beépíteni propagandaanyagába, mint akik segítségével a szlovákok terjesztették el a kereszténységet a Duna-medencében. Mondanunk sem kell, hogy ebből semmi sem igaz. Ugyanis felvidéki tevékenységüket semmi sem igazolja. Kniezsa professzor is megállapítja, hogy a két hittérítő egyáltalán nem működött azon a területen, amit ma Szlovákiának neveznek, kultuszuk a szlovákoknál egészen újkeletű.

Szent István szobor Révkomáromban

Az egyházi életben nyomuk sincs. Szerinte pl. bőségesen találunk anyagot Szt. István kultuszára vonatkozóan, szlovák nyelvű imádságok százai tanúskodnak erről, még a protestánsoknál is, de semmi nyoma Cyrillnek és Methodnak. (Kovács Endre: Magyarország és Kelet-Európa, Budapest, 1947.277. old.) Ha a szlovák nép kialakulásának történetét vizsgáljuk, meg kell határoznunk azt is, hogy milyen magyar települések voltak a Felvidéken. Már ezek léte is bizonyítja, hogy ott az árpádi honfoglalás idején igen kevés szláv lehetett. Hogy a bizonyíthatóan ott élt magyarság tetemes része tűnt el az idők folyamán, csak úgy érthető meg, hogy jelentős magyar emberanyag gyarapította a szlovákság kialakulását. Kétségtelen, hogy a Felvidéken Árpád bejövetele előtt is éltek már magyarok. “. Jenő pápa 826-ban levelet írt a “keresztény magyarok fejedelmének” felszólítva õt templomok építésére. Tehát még jóval Methodék elõtt. Kopasz Károly császár 858. évi konventi határozatának aláírói között már egy “hungaricus comes” szerepeit. A Faludi Évkönyvben 863-ban található, hogy a holland Utrecht városának püspöke “Hungaricus Trainstensis”. A 863. évben a keresztény krónikák megállapították, hogy a “hunok összessége már megtért”. VIII. János pápa 872. és 882. között ismételten írt a “keresztény magyarok fejedelmének” szintén templomok építésére buzdítva õt. Kétségtelenül a Felvidékrõl volt szó. László Gyula professzor a régészeti megfigyeléseket térképre rögzítve, számos tanulmányában bizonyította be, hogy Árpádék előtt is éltek Felvidékünkön magyarok. (Archeológiai Értesítő 1964. és 1970. sz.)

Az ősmagyar települések

A továbbiakban majd okmányokon alapuló adatok felsorolásával bizonyítjuk, hogy a Felvidék tele volt magyar helynevekkel, amelyeket későbbi határleírások tanúsága szerint fokozatosan cseréltek fel szláv nevekkel. Tehát szlávosodás és nem magyarosítás folyt. Kniezsa professzor idevágó tanulmánya bő bizonyító anyagot mutat be erről. (St. Kniezsa: Zur Geschichte der ungarisch-slowakischen ethnischen Gren- zen, Budapest, 1941.) Bőven sorolhatnánk fel adatokat más szerzők műveiből, mint: Körösy József dr., Jócsik Lajos dr., Révay István gr., Kovács Ilona, Wagner Ferenc dr. Felvidéki vármegyéink ősi magyar nevei szintén bizonyságai az eredeti magyar településnek. Ezek: Turóc, Árva, Zólyom, Bars, Hont, Szepes, Sáros, Ung, Bereg. Árpád-kori okmányok tanúskodnak a nyugati gyepük székely településeiről, Pozsony, Nyitra, Trencsén vármegyék területén.

Nyitra Vármegye címere

Szalontai Rezső, a világszerte csehnek tudott Comensky(Comenius) székely származását igazolva (aki bizony Szeges volt) mutatja ki a morvaországi székely határőrök nyomait. De a Szepesben, a Poprádi-fennsíkon is megtalálhatjuk a székely telepek maradványait. Kevésbé ismert az, az új régészeti felfedezés, hogy a mai Przemisl terében és attól keletre, Délkelet-Lengyelország és Délnyugat-Ukrajna területén is voltak az Árpádok idején előretolt magyar határbiztosító előörsök, kisebb földvárakkal meg- erősítve. Ilyeneket találtak Przemisl területén kívül Halics városában, Krüloszban, Szudovaja Visnja faluban is, amelyek magyarságát az ott feltárt temetők leletei igazolták. (Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete közleménye, Nép- szabadság 1979. febr. 25. sz. 15. old.) Ez a vonal felel meg a honfoglalók Verecke felé való vonulásának is. E földvárak őrsége ellenőrizhette a duklai, uzsoki, mezőlaborci kárpáti átkelő útvonalakat. Ha a Kárpátvonal katonai biztosítása ilyen messze előretolt elemekkel volt megerősítve, ér1hetõ, hogy a Kárpátokon belül is mindenütt magyar volt a határbiztosító település, tehát végig a Felvidéken is.

Az eltótosodás

Az Árpád-kori oklevelek természetesen sok -a magyarság életmódjának kevésbé megfelelő -, akkor még lakatlan területről emlékeznek meg. Ez időben a magyarság lent a völgyekben települt le, különösen Trencsénben, Turócban, Liptóban ismeretes a magyar nemesi falvak egész sora. A később betelepülő szlávság eleinte csak a hegyi legeltetésre alkalmas régiókat szállta meg. Késõbb a szaporodó tótság között elszigetelten élő magyar falvak lakossága eltótosodott. Részben belőlük alakult ki a tótság első nemessége, utóbb a tótok kiválói is felemelkedhettek erre a társadalmi szintre, főként összeházasodások révén. A XV. sz. után az eltótosodás mind nagyobb méretűvé vált, számítások szerint a XVII.-XVIII. sz.-ok folyamán kb. negyedmillió magyart és 200.000 németet olvasztott magába a tótság. (Karácsonyi János: Tör1énelmi jogunk, Budapest, 1921.) Lássuk, honnét kerültek a szlávok a Felvidékre, akikből a szlovákság kialakulhatott. A német terjeszkedés Kelet felé, maga előtt terelte a sziléziai, cseh- és morvaországi szláv pásztorokat.

feher horvatok

Ezek fokozatosan töltötték ki a pozsonyi, nyitrai, morvamezei, szepesi gyepű elvi térségeket, a XII. sz. végéig eljutva a Hernádig is. Oklevelekkel igazolható, hogy a fehérhorvátok főleg Sziléziából jöttek, Pozsony megyébe horvátok, a keleti térbe főleg rutének. Már Károly Róbert király nagyszámú erdőirtó “tótot és vendet telepített a Dráva-Száva-közi Tótországból a Vág és Nyitra völgyeibe. Később, a török elől menekülő balkáni szlávok is a tótság lélekszámát szaporították. A cseh bevándorlás is korán megkezdődött, különösen a husziták idejében volt igen erős. Lengyelek is telepedtek be hozzánk, Trencsénbe, Árvába és Szepesbe. A későbbi szlovák nép tehát igen sokféle elemből alakult ki, ami magyarázza a viszonylag kis területen előforduló sokféle nyelvjárást. (Jancsó Benedek: Defensio nationis hungaricae, Budapest, 1920., Bonkáló Sándor dr.: A szlávok, Budapest, l- 1915., PavelJosef Safarik: Geschichtederslawischen Sprache und Literatur, 1826.)

A magyar-szlovák történelmi közösség

A felvidéki tótság kezdettől fogva bekapcsolódott a magyar életbe, így részesévé vált történelmünknek. Tótok is harcoltak a török ellen, a szabadságharcokban a Habsburgok ellen, sok népdaluk emlékezett meg a sorsközösségről. Hogy őket a magyarság nem nyomta el, bizonysága, hogy oltalma alatt szaporodhatott, kialakul- hatott a mai szlovák nép, fiai részt vettek a magyar közéletben, a legmagasabb közjogi méltóságot is elérve, hercegprímásokat is adva az országnak. Sajnos, mindezt nem tudja a mai átlagszlovák. Ritka az a kiművelt szlovák fő, aki szabaddá tudja magát tenni a cseh propaganda-történetírásból tanult magyargyűlölő, sovén szellemtől. A következőkben megkíséreljük adatokkal bemutatni, hogy igenis van közünk a Felvidék ezeréves történelméhez, kultúrájához, ha ezt el is akarják orozni tőlünk.

 

nemzetidal.gportal/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás