Kezelőorvosunk nincs, legfeljebb háziorvosunk, saját gyógyszerészünk sincs, legfeljebb egy patikus, aki a sarki gyógyszertárban kiadja a vényre és anélkül vásárolt gyógyszereket. A kockázatokkal és mellékhatásokkal valljuk be, nem szívesen foglalkozunk, lényeg, hogy az aktuális tünetek és a vele járó fájdalmak azonnal megszűnjenek.
A gyógyszeripar virágzik, ma már mindenféle betegségnek létezik ellenszere, de a fejlett civilizáció a gyilkos mellékhatásokról képtelen tudomást szerezni. Előfordul ugyan, hogy néhány pirulát, bizonyítottan, a káros mellékhatások miatt kivontak a forgalomból (gondoljunk a közelmúltban kirobbant altatószer és allergia elleni gyógyszer botrányra, ezek szedésének mellékhatása bizonyítottan demencia), de mintha a fejlett társadalom beteges tagjai méregdrága pénzért, önként választanák a halálba menetelés rövid, egyenes útját.
Gyakorlatilag nincs olyan szintetikus úton előállított tabletta, amely ne károsítaná az egészséget. A TV reklámok szinte kizárólag a gyógyszeripar „remekeiről” szólnak, gondosan elhadarva a végén: …”kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét”. De mi nem kérdezünk senkit. Feltehetően, hiába is kérdeznénk.
Örülünk, hogy megszűnik az aktuális fejfájás, legfeljebb kicsit romlik a látás… Kit érdekel? Méregdrága multi vitaminokat tömünk magunkba (már a csecsemőkbe is), kit érdekel, hogy szervezetünk semmit nem tud kezdeni a felhalmozott elemekkel (sőt, lebontó enzimek hiányában kifejezetten mérgezőek)? Kit érdekel, hogy szervezetünk egyébként mindig raktároz annyi vitamin tartalékot, még tél végén is, amely éppen elegendő a betegségek leküzdésére? (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell gondoskodni a friss gyümölcs és zöldség fogyasztásáról.)
Gondolkodás nélkül „igyekszünk” javítani beteges állapotunkon, sok pénzt elköltünk mérgekre. Egészségünk megőrzése drága, ma mondhatjuk inkább úgy, a legdrágább. Ha gyógyszerekkel sikerül megoldani egy tüneti kezelést, hamarosan jöhet a következő, a láncreakció beindul. Nincs idő, az életnek mennie kell a maga útján. Nem szívesen fordítunk időt és energiát például az egészséges táplálkozásra, a már kisiskolás korban megtanult, bevitt élelmiszerek jelentőségére.
Valamikor a nap három fő étkezésből állt, reggelire nem müzliféleségeket, hanem tápláló, kalóriadús ételeket fogyasztottunk. Az ebéd meleg ételt jelentett, és legalább két fogás szerint, a „gyomornak kedves” levesből és második fő ételből állt. Vacsorára kissé könnyebb, ám gondosan összeválogatott étel került az asztalra.
Az ételeink hagyományosan zsírosak és fűszeresek, beleértve a sót is. A telítetlen zsírsavaknak semmi keresnivalója nincs a konyhában, azt pedig már egy óvodás is tudja, mekkora szüksége van szervezetünknek a nátrium-kloridra. (Köztudott, hogy a közétkeztetésből a közelmúltban éppen a telített zsírsavakkal készült ételeket tüntették el, az asztalokról pedig lekerült a só.)
Jóhiszeműen azt gondolhatjuk, a gyógyszeripar forgalomban lévő csodaszereiről, hogy valóban megoldják aktuális egészségügyi problémáinkat. Ideje azonban észrevenni, hogy abszolút biztonságos „vegyszer” nem létezik. A betegséggel járó tünetek a szervezet valamilyen jelzései arra, hogy elérkezett az idő az életmód váltásra. Valami nem jó, amin sürgősen változtatni kell. Átgondolt, még időben meghozott tudatos döntésekkel a csodálatosan megalkotott emberi szervezetben visszafordítható folyamatok indulnak be.
A modern civilizáció gondolkodástól megfosztott tagjai vakon hisznek a színes reklámok csábító ajánlataiban. Meggyőződéssel élik a tipikus „fejlett társadalmak” elbutított hétköznapi életét, dagasztva a világot uraló „gyógyszer”ipar nyereségét.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments