„Dicsérjék mások hálaadó lélekkel tanítójukat, az élet felé nekem egy KUTYA mutatta meg az UTAT.” 1967 02. 03.-án születtem, Budapesten. Dupla vízöntő és tüzes ló jegyében, ami a kínaiak szerint tragédiát jelent a családra. Ezt döntse el mindenki, maga!Nem nagyon mocorogtam, nem akartam sem ülni, sem megfordulni, amikor már ideje lett volna.
Aztán egyszer anyuék ne figyeltek Afira (Afrodité nevű tacsi), aki bejött hozzám. Ezzel az életem sínre került! Mikor anyuék bejöttek, ültem a járóka végében és Afit birizgáltam, ő meg előttem ült. Vele tanultam járni is. Nem mintha anyu ne segített volna, de így alakult. Egy kicsit mindig otthonosabban, szabadabban mozogtam kutyák közt. Gyerekként, sokszor adtam az uzsonnámat kóbor kutyáknak, na nem önzetlenségből, csak azért mert így tűnt helyesnek! Az óvodában a többiek, játszottak báránykával, bohóccal, kis autóval, én a farkassal. Ha anyu mesélt nekem, a farkasnak haja szála sem görbülhetett, mert akkor a szám is! Mivel, sem anyu, sem apu nem volt állat bolond, csak előző életből hozott tapasztalatnak tudhatom be ezeket a dolgaimat, egyéb magyarázatom nem lévén.
Mint azt felnőtt koromban megtudtam, a farkas a turáni népek totem állata, a kutya pedig évez ezrei óta kíséri az embert és tanítja, óvja. Az első rajzok kutyákról, akik hadba mentek őseink oldalán, nem kicsit segítve őket diadalra, a „sumerek” domborművein jelentek meg. Aztán az „a kutya újság”-ban olvastam, hogy a kumundur, kuassza, puli sumer kutya elnevezések, ami még közelebb vitt a magyar történelemhez. Mondhatom tehát joggal, József Atilla Fogalmazása, teljesen pontos az esetemben. Nem tudom ki lennék, ha egyáltalán lennék, kutyák nélkül!
Ha egy új környezetben valaki életben akar maradni, akkor az első amit találnia kell, a víz! Kutya, kutat kutat! Ennyire összeforr népünk, nyelvünk a kutyákkal! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt már pici koromban tudtam, csak erősíti bennem az előző élet teoriáját. De ha már történelem, akkor ki kívánkozik belőlem valami.
Minden népnek van egy, vagy több kutya fajtája. De van olyan ősinek mondott nép, akinek nincs! Hogyan lehetséges ez? Nem lehet az állandó
vándorlásra fogni, hiszen a mi őseink is vándoroltak éppen eleget! Nem értek rá ezzel foglalkozni? A választ nem tudom. Mostanában, pár éve,
erősen foglalkoztat egy dolog. Nevezetesen a csipelés. Kutyákon és lovakon kezdték a kísérletet és most jön az ember. Kutya és ló, a magyaroknak életet jelentett mindig! Harcban és békében egyaránt!
Már Nimród király is a gonosszal vívta csatáját! Ha az őstörténetünk kutatási eredményeit végig gondolom, és eljutok a mához, Buddhán, Jézuson, Atillán, Árpádon keresztül, akkor a szőr feláll a hátamon! Vajon, ugyanazzal az ellenséggel küzdünk már évek ezrei óta, és legfőbb szövetségeseinken és rajtunk a bosszújukat most akarják befejezni?
Persze, ez így csak egy konteo, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy igaz és nem elmélet! A 70-es években, volt egy statisztikai adat, (de lehet, hogy 80-as években) ami szerint, minden lakosra jutott majdnem egy kutya hazánkban. Ez 90 után, már csak minden második emberre volt igaz. Ma minden negyedikre.
Azt is tudjuk, hogy a méneseink is nagyon megcsappantak. Fogy a magyar is erősen. Kutya, ló, ember, egyaránt fogy! Vajon csak véletlen?
A spirituálisan gondolkodók elvetik a véletlen fogalmát! Az biztos, hogy valami nem kerek a világban!
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
