„Sors bona, nihil aliud”, ezzel a felirattal olvashatjuk gróf Zrínyi Miklós könyveinek híres borítólapjain írt jelmondatát.
A „Jó szerencse (kell), semmi más” szalagcím egy mélységesen hívő, kiemelkedő emberi értékekkel és tulajdonságokkal rendelkező embernek, a költőnek, a politikusnak és hadvezérnek a megnyilatkozása.
Tragikus valóság, hogy a magyar nemzet egyik legkiválóbb hősét és történelmi családját éppen a szerencse kerülte el! „Ars longa, vita brevis” vagyis „a művészet végtelen az élet véges”. Ezt a régi latin gondolatot erősítette meg a költő Zrínyi Miklós a Vitéz hadnagy előszavában. „Alig kezd az ember egy derék dolgot, mindjárt ott terem a halál és félbehagyatja véle kevély szándékjait.”
Arról, hogy ennek a kivételes horvát származású családnak mennyi tragédiát kellett átélnie, azt legjobban gróf Zrínyi Ilona életét és történelmi pályafutását megismerve lehetünk tanúi. Ennek a nemes lelkű asszonynak – akit házassága révén a hercegnő és fejedelemasszony cím is megilletett – hazaszeretetéért, hűségéért, érdemeiért a magyar történelmi panteonban, a nemzet legnagyobb asszonyai között a helye.
Méltósággal emlékezhetünk Zrínyi Ilonára, hiszen ő a Nemzet legelismertebb asszonyaival – Boldog Gizellával, Szent Margittal, Szent Erzsébettel, és még sok magyar kiválósággal – azonos magasságra emelkedett jeles személyiség.
Emlékezzünk erre a nagyszerű, tiszta lelkületű hősre, aki 1643-ban látta meg a napvilágot és 300 évvel ezelőtt, 1703 február 18-án Galatában tért meg Mindenható Urához. Abban a városban, ahol Pál apostol hirdette, hogy „Ragaszkodjatok a szabadsághoz! A szabadságra Krisztus vezetett minket.” A Nikodémiában eltemetett test csak 1906-ban került Kassára a Szent Erzsébet- székesegyházba, magyar földbe végső nyugalomra.
Gróf Zrínyi Ilonának, ennek a kemény jellemű, de igen meleg szívű asszonynak a sorsa házasságával sem vált könnyebbé. Apósa, II. Rákóczi György fejedelem a török elleni ütközet során esett el. Férje I. Rákóczi Ferenc harmadik gyermekük, a későbbi „Nagyságos Fejedelem, a német-római birodalom hercege”, II. Rákóczi Ferenc születése után 3 hónappal halt meg. Második házassága gróf Thököly Imrével csak rövid ideig volt szerencsés. Munkács hős védőjeként csodálatos asz-szonyként vívta „Dávid és Góliát” küzdelmét, ellenállva a Habsburg „divide et impera! ” megosztó testvérharcot provokáló politikájának. A veszélybe sodort hazát még jobban, még több önfeláldozással szerette. A Rákóczi hercegségben védte Magyarország függetlenségét és óvta kisgyermekeinek, Juliannának és Ferencnek az életét, ahol egy láthatatlan, égi gondoskodás felügyelte mindhármukat. „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett és megmenti őket” (Zsoltárok). Miután elárulták a hős védőt, I. Lipót császár Bécsbe hurcoltatta Zrínyi Ilonát, akitől rövidesen örökre elszakították kisgyermekeit. Háromévi rabság után Thököly Imre kiváltotta fogoly feleségét, akivel életük végéig a török birodalomban örök bujdosás és száműzetés lett a sorsuk.
A tragikus sorsú fejedelemasszony soha többé nem látta testvérét, gyermekeit, nem ismerhette meg unokáit. Csak remélhetjük, hogy Thököly és Zrínyi Ilona a nagy délvidéki csaták során nem ütköztek meg a Zrínyi család utolsó férfi leszármazottjával, gróf Zrínyi Ádámmal, az unokatestvérrel – a költő, politikus és hadvezér fiával –, aki hősi halált halt a hazáért 1691 augusztus 19-én Szalánkeménnél. Ha ebben az ördögi politikai és történelmi helyzetben, – ahol külső erők uszítására a magyar a magyart irtotta és pusztította – a magyarság összefog, koncentrálja erejét és tudását, más jogokat vívhatott volna ki hazájának a nagy európai küzdőtéren.
Ez az asszony a hazaszeretet, a női és anyai erény legkiválóbbja, a nagy szenvedések részese, a jótékonyság angyala és Isten legnagyobb kitüntetettje. Imádkozzunk érte és hirdessük a mi „Szent” tündér Ilonánk dicsőségét, mely fennmarad örökre.
Powered by Facebook Comments
A vadkan lehet férfi is, vagy inkább.