Húsz éve terelték el a Dunát

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                     A jubileum nem ünnepi, Dunakilitin a folyóért aggódók célja fölhívni a figyelmet a Szigetköz értékeire. Az eltelt két évtized óta, még ma is aktuális a követelés: Vizet a Dunába!

Fotó: keret.hu

A szárazságtól töredezett föld, a kavicssivatagos torzó sem engedi feledtetni a történteket. A beruházás leállításának pillanatában a tározó és a vízlépcsőrendszer “kulcsaként” emlegetett dunakiliti duzzasztómű üzemkész állapotban volt. Utóbbi feladata lett volna a duzzasztott vízszint előállítása a bősi erőmű részére, emellett pedig biztosította volna a vízutánpótlást a Szigetköz számára. Mindez az államközi szerződés felmondását és a beruházás leállítását követően elmaradt. “Nem gondoltuk volna, hogy hároméves megfeszített munkával ipari műemléket építünk” – jegyezte meg némi keserűséggel a hangjában Mikó István, a félbemaradt dunakiliti beruházás akkori főmérnöke a rendezvényen.

A beruházás felfüggesztése után az akkor még csehszlovák fél megépítette a C variánst, a saját duzzasztóművét Dunacsúnynál, a Duna vizét pedig áttöltötte.
A C változat munkái 1991 decemberében kezdődtek. Addigra már több jelzés érkezett mértékadó szakértőktől a valós helyzetről és a várható fejlemények veszélyeiről. Ehhez képest a Duna körös Vargha János, Király Miklós, Hajósy Adrienn és más “zöld mozgalmárok” a szlovák lépéseket és közléseket egyszerű ijesztgetésnek minősítették, és váltig hangoztatták a sajtóban és minden egyéb fórumon, hogy bármilyen tárgyalás a másik féllel a magyar érdekek ellen való – emlékezett Horváth József címzetes államtitkár, akkori köztársaság megbízott.

1992 nyarán Dunakilitin és Rajkán a folyó túloldaláról áthallatszott a munkagépek dübörgése. Érezve a veszélyt, a térség lakossága megmozdult. Különféle szervezetek megannyi javaslattal bombázták az illetékes tárcák vezetőit. A “zöld próféták” azonban másként látták a helyzetet. Nyomatékosan figyelmeztettek, hogy “nem szabad bedőlni a szlovák trükknek, mivel a szomszédok ezzel csak azt akarják elérni, hogy helyezzük üzembe a duzzasztót” – mutatott rá Horváth József.
1992. október végén megkezdődött a Duna-meder elzárása, és két hét múlva a folyó új útra kényszerült, és bekövetkezett az, amit a szakemberek prognosztizáltak: az áttöltést követően 2000 hektáron a folyóágakból kiszaladt, eltűnt a víz. Látván a bajt, a térség lakói, a települések vezetői a köztársasági megbízott irányításával akcióba léptek, a vízügyes szakemberekkel összefogva konkrét javaslatot dolgoztak ki a kárenyhítésre. Mindez nem tetszett azoknak a köröknek, amelyek azt állították: “magyar érdek, hogy lássa a világ, miként pusztul el a szigetközi ártéri erdőség, hogyan vergődnek még egy ideig a kiszáradó folyóágak halai” – idézte az egyik korabeli lapot 1993-ból Horváth József.

A kormány az áttöltés hatásait környezeti katasztrófának minősítette, elrendelte a kárenyhítést és fedezetül 100 millió forintot biztosított. A terv

változatok közül a Győrben készült keresztgátas megoldást – a ma is sokak által szitokszónak tartott fenékküszöb megépítésére – fogadta el a kabinet. A létesítmény azonban csak 1995-ben épülhetett meg, a köztes időben abszurd ötletek születtek, egyik ilyen a szivattyús vízpótlás volt parlamenti határozattal, milliárdos költséggel.
Hogy mibe került a keresztgát kivitelezése? Nem érte el a 200 millió forintot, a helyi szakemberek pedig döntően ingyen vagy főállásban egyébként is járó javadalmazásukért dolgoztak.

Eközben a különböző tárcáknak készült, vízlépcsővel és vízpótlással kapcsolatos szakértői munkákra, a térség kutatására szánt összeg milliárdos nagyságrendet tett ki. Ezt állapította meg a Kormányzati Ellenőrző Hivatal jelentése 1994-ben, amelyet a köztársasági megbízott kezdeményezett. “Hegyek vajúdtak és egereket szültek” – jegyezte meg maliciózusan a rendezvényen a volt köztársasági megbízott.

A fenékküszöb és a hozzá kapcsolódó műszaki megoldások beváltak. A mellékágrendszerekben javult a vízminőség, nőtt az árvízi biztonság, a belvizek kártételei pedig csökkentek. Ugyanakkor az Öreg-Duna továbbra is árvízi kockázatot jelent, mivel az alacsony vízállás miatt a növényzet elburjánzott a mederben, így a folyó nem képes levezetni az árvizet – hangoztatta Jakus György, a régió vízügyi szervezetének egykori igazgatója.

Fotó: realzoldek.hu

A vízpótlás eddig a Felső-Szigetközt érintette, az Alsó-Szigetköz továbbra is vízhiányos állapotban van. A szakember szerint az Öreg-Dunán nincs esély a kívánatos vízszint helyreállítására, ha elmaradnak a vízszint emelését célzó műszaki beavatkozások a mederben. Ez a folyamat duzzasztással, fenékküszöbökkel valósítható meg. A Duna és a mellékágrendszerek kapcsolatának rendezését a főmederben három fenékküszöbbel oldaná meg a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület. Ez a működő rendszer továbbfejlesztése lenne. A fenékküszöb a medrek minden irányú átjárhatóságát lehetővé tenné, nem akadályozná sem a kishajó-forgalmat, sem az élőlények szabad vándorlását – érvelt a javaslat mellett Pannonhalmi Miklós, egyesületi tag.

A dunakilitiek szívesen indítanának kishajó-forgalmat a duzzasztómű zsilipje segítségével. Csakhogy ez egyelőre lehetetlen, parlamenti határozatok korlátozzák ugyanis a dunakiliti duzzasztóműben megépült létesítmények használatát. Ezért is kérte Szokoli Sándor polgármester a térség országgyűlési képviselőit, hogy kezdeményezzék ezeknek a parlamenti döntéseknek a felülvizsgálatát.

Olyan “szelíd turizmust” valósítanának meg az itt élők, amely a motorok zajával nem zavarná az élővilágot, ezzel is megőrizve az értékeket, turisztikai attrakciót és önfenntartást biztosítana.

MTI/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás