Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Hindiben egy Jandu Shikari nevű torony. Éjjelente őrizték a város tornyát, azonban furcsa módon, akárhány férfi ment éjszakara a toronyba őrködni, reggelre mindig csak egyikük maradt életben. A népet nyugtalanította az esemény, de szégyenből eltitkolták a kiraly (Thamo) elöl. De bizony hiába, a király mégis tudomást szerzett az őrök rejtélyes haláláról.
A király nyomban elküldte Shon Gukurt, a sámánt Hindibe, hogy tegyen rendet. Amikor az öreg sámán odaért, megtudta, hogy egy Dadi nevű boszorkány lakik a toronyban hét lányával együtt. Ő pusztította az embereket. Szép sorban megette őket.
A nép körében nagy tiszteletnek örvendő sámán rögtön kiadta az utasítást:
– Vegyen mindenki fegyvert magához!
Közben ő pedig csudálatos varázsszavakat mormolt. A nép a sámán imája közben, hangos harci kiáltásokkal elkezdte támadni a tornyot. No, a varázslat nyomban hatott. A boszorkány kimenekült a toronyból, lányaival együtt. Egyike a lányoknak azonban titkon elvált a többiektől és a Hunza folyó iranyába szaladt. Ott elrejtőzött egy nagy szikla mögé. Shon Gukur követte a lányt és megleste, hova rejtőzik. Amikor rábukkant, egy karóval nyomban a sziklának szegezte. A másik lány feljebb, a hegyekben bújt el, ugyanúgy egy szikla mögé. A sámán rövid idő alatt őt is megtalálta és ugyanúgy egy sziklának szegezte, mint a testvérét. Miután Dadinak mind a hét lányával hasonlóképpen végzett, azonnal elindult a boszorkány felkutatására.
Nem kellett sokat keresgélnie, Dadi a legfelső szikla mögött rejtőzött. A sámán a gonosz boszorkányt bölcsen a Hindi-Fort szoroshoz vitte. és vasrúdjával őt is nekiszegezte egy sziklának. Dadi hangos jajveszékelésbe kezdett:
– Kegyelmezz életemnek! Mit fogok most tenni? Éhen fogok halni!
A sámán bölcsen azt válaszolta:
– Szabadon engedlek, de figyelj jól, mert amit mondok, azt be kell tartanod: most kapsz tizenkét kecskét, idd meg a vérüket! Ezután pedig csak kecskén élhetsz! Ha pedig csatába indulunk, vezérelned kell seregünket! Különben halál fia vagy!
Dadi, a hunza boszorkány szót fogadott a sámánnak. Attól kezdve a tornyot bátor ifjak őrizték, a király serege pedig egyik csatát a másik után nyerte.
A hunzák ma is, minden évben áldoznak Dadinak, a gonosz boszorkánynak kecskét. Fegyverekkel, karddal és hangos kiabálással vezetik az állatokat a Hindi-i szoroshoz, a sziklából kiálló nyílhoz. Nagyon sokáig jelezte a vaskaró Shon Gukur varázslatát, mára azonban a karó eltűnt. csak a szertartásokhoz használt lapos kő őrzi a sámán jótettét.
mária fordításának átdolgozott változata
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
