Sokat vitatott kérdés a középkori magyar nyelvű szövegek helyes kiejtése, hiszen abban az időben a latin betűs írásbeliségünk nem tudta még pontosan visszaadni a hiteles kiejtést. Ezért sokan úgy gondolják, hogy talán nem is tért el annyira az akkori kiejtés a maitól, mint ahogy az a szöveges emlékekből kitűnik, pusztán az akkori szövegek helyes kiejtését nem ismerjük. Ezen a gondon segítenek a középkorból fennmaradt rovásírásos emlékek, elsősorban Telegdi János Rudimenta c. rovásírásos tankönyve. Ezt a könyvet Telegdi 1598-ban kifejezetten a rovásírás népszerűsítése és elterjesztése érdekében írta. Bár nyomtatásra nem került, de kéziratban elterjedt, s több példány fennmaradt belőle napjainkig is.
A Rudimentában van egy-két hosszabb rovásírásos szöveg is, ezek egyike az Oratio Dominika, az Úr imája, vagyis a Miatyánk. Ennek eredetijét mutatja.
A szöveg latin betűkkel a következőt jelenti:
Mi Atyánk ki vagy mënyeg ben szentel-
tessëk meg az az te neved, jöjön el az
Te országod, legyen Te akaratod, mikëpën
mënyegbën azonkëpen it ez földön is.
Mi kënyërünkët minden napit ad meg nekü-
nk ma, es bocsájd meg az mi bűneinket
miképen mi es mëg bocsátunk ëllëünk
vétëteknek, és në vigy minkët az ki-
sirtëtbën, de szabadícs gonosztul, mert
tiëd az országh az hatalom az dicsőség
mind örökön öröké. Amen.
Az átírásnál a figyelembe kellett venni, hogy az a-t és az át azonos jellel jelölték, az e-é, i-í, ö-ő pároknál is. A zárt e-re, amelyet akkor még használtak a magyar nyelvben, külön jelünk volt: H. Ez utóbbit a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ë-vel jelöltük az átírásban. Ma a zárt e helyett e-t vagy ét- használunk. A szövegben van egy-két nyilvánvaló hiba, amely a másolásból eredhetett. különösen a “De szabadícs” résznél, az átírt szövegben ez javítva van. Hasonlóan az utolsó sorban nyilván “örökön öröké” áll és nem “ërökön örökë”. A központozás, szó és mondat elkülönítés a régi szövegekre jellemzően még nem kiforrott, illetve a rovásírásban a nagy betűk hiánya miatt nem volt lényeges.
A szabványos rovásírásos betűkészlettel (Rovás_Szabvány) mai szövegszerkesztőkben is leírhatjuk a szöveget. Természetesen a szabványos betűkészlet nem egy rovásemlékre épül, így minden rovásemlékben lehet eltérés is tőle. Erre példa az r, az ö és az ü használata. Ezeknél nem a Rovás_Szabvány, hanem a Rovás_V1 és a Rovás_MA betűkészletből használtuk a betűalakot. Mivel mindegyik betűkészlet azonos kódkiosztású, így az egyszer leírt szöveg a karakterek módosítása nélkül különböző rovás betűkészletekkel leírható.
Vannak a jobbról balra és a balról jobbra haladó íráshoz is a betűkészletek. Bármelyik irányban írhatunk székely rovásírással, mert mind a két írásirányra ismerünk példát. A legfontosabb szabály, amit be kell tartanunk, hogy a betűk mindig abba az irányba nézzenek, amely felé halad az írásunk. A Rudimenta jobbról balra haladó írást használt, de a mai írásunknak, s egész kultúránknak inkább a balról jobbra haladó felel meg, ezért nyomtatva most balról jobbra írjuk le a fenti szöveget. Természetesen a szabványos betűkészletek jobbról-balra haladó változatával és egy jobbról balra haladó szövegszerkesztővel lehet fordított irányba is írni.
Manapság külön jelet használunk az é betű jelölésére a rovásírásban is, de a fenti szövegben a középkori eredetinek megfelelően az e jelet használtuk az é jelölésére is.
Összefoglalva tehát, kétféle magyar rovásírást ismerünk, az egyik a székely, a másik a pálos rovásírás. Ebben a cikkben a székely rovásírás egy igen szép emlékét ismerhettük meg. A fentiekben ismertetett emlék is azt bizonyítja, hogy érdemes a magyar rovásírással foglalkozni, s minél több emberrel megismertetni. A fenti példa azt is mutatja, hogy a korszerű szövegszerkesztőkkel vissza tudjuk adni a középkori rovásírásos emlékeinket.
Dr. Hosszú Gábor egyetemi docens
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
