Pontosan negyven éve annak, hogy elkezdtem kutatómunkámat, a természetgyógyászat a homeopátia, és egyéb kuruzslások hatásmechanizmusának megfejtése terén. Tevékenységemet, ahogy az gyakran a legnagyobb tudósoknál is előfordult már, egy véletlen esemény indította el. A történet teljes megértéséhez viszont most kénytelen vagyok néhány önéletrajzi adatot megosztani.
Szüleim egyetlen, és ezért meglehetősen elkényeztetett gyermeke voltam. Elkényeztetésem egyik oka volt az is, hogy elég sokat betegeskedtem. Már az iskolakezdés előtt, hat éves koromban ki kellett venni a manduláimat, mert rengeteg probléma volt velük. Egy ötven filléres fagyi – fiatalabbaknak, ez egy gombócos – elég volt egy tüszős mandulagyulladáshoz. Ekkor aztán jöttek a penicillin injekciók. A mandulaműtét után a helyzet nem sokat javult. A mandulagyulladásokat torokgyulladások váltották fel, az injekciókat pedig többnyire az antibiotikum tartalmú tabletták. Még az érettségi utáni nyáron is sikerült elkapnom egy igen durva torokgyulladást. Láz, és öt injekció tizennyolc évesen.
Aztán nagy örömömre be kellett vonulnom katonának. Szeptember vége felé a kiképzés kellős közepén szokás szerint begyulladt a torkom, lázas lettem. Délután, amikor szabadprogramunk volt engedélyt kértem, hogy elmehessek a gyengélkedőre. Ez volt az orvosi rendelő a laktanyában. Elmondtam a panaszomat az ott szolgáló orvosnak vagy orvostanhallgatónak. Ő megnézte a torkomat, majd a kezembe nyomott egy sárga színű akkor néhány forintba kerülő olcsó löttyöt, hogy azzal gargarizáljak. Rendben, mondtam, de hol van az injekció, vagy az antibiotikum tabletta, a lázcsillapító? Hát az nem volt, csak ez a sárga folyadék. Úgy éreztem végem van, hogy itt fogok meghalni ebben a seregben, és ami a legkínosabb, nem hősként, hanem ágyban párnák közt, torokgyulladásban.
Két napig tényleg nagyon beteg is voltam. Lázasan vertem lábaimmal az aszfaltot a vigyázzmenetben, ugrottam el az atomvillanás elől. Közben gargarizáltam a sárga löttyel, és a harmadik napon pedig mintha jobban éreztem volna magam. Csoda történt! Meggyógyultam. Meggyógyultam örökre, vagyis ne túlozzunk, hiszen mindez még csak negyven éve történt. Az elmúlt eset óta azonban nem volt olyan torokgyulladásom, ami jelentős lázzal járt volna, és antibiotikumot ettől az esettől kezdve soha nem kellett szednem erre a betegségre. Persze három-öt évente előfordul, hogy megfájdul a torkom, de akkor legrosszabb esetben jön a sárga csodaszer (nem lötty!) és néhány gargalizálás után minden rendben.
Ez talán eddig csak egy jópofa történetnek tűnik, de nekem itt kezdődött a tudományos kutatásom. Nagyon érdekelt a válasz arra a kérdésre, hogyan lehetséges az, hogy egész gyermek és ifjúkoromat megkeserítő betegségtől, amelyet akkor a kor legmodernebb eszközeivel gyógyítottak orvosaim, egy ilyen filléres lötty szabadított meg.
Évtizedes kutatásaim szenzációs eredménye a következő: a betegségek nagy része előbb-utóbb magától is meggyógyul!
Szabó Sándor/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
