Hallgatott a csend, régi emléket hozott vendégül. Amint megérkezett, bugyrát kibontotta. A csomagban egy belvárosi utca, takaros, szép házzal, udvarán illatos olajfával, és egy kicsi lánnyal. A melléképületben laktak, sajátjukból kiüldözték őket. Könnyek között tűrték, nem tehettek semmit, a törvény így rendelkezett.

Álmában a lányka nagy szobában táncolt, a plafonig érő karácsonyfa alatt, hol üveggömbön játszottak a fények, és az ágakon gyertyák égtek. Cserépkályha ontotta melegét, fahéj illatú alma sült a tetején.

Angyalok érkeztek szívszorító hírrel, nehéz idők jönnek, a gonosz hatalma egyre bővül.

Átnevelő tábor várta, kinek padlását lesöpörték, és házára szemet vetett az áruló. Nincstelenné tették a dolgos parasztot.

– Kulák! – kiáltották, megvetették.

A kereskedőből burzsuj lett, újszülött gyermekét megbélyegezték. Munkás-Paraszt hatalmat építettek idegen megszállással, s tort ültek a megalázottak asztalánál.

Juhakol várta a kisemmizettet. A táborban kék parolinnal vállukon, egyenruhában feszítettek az őrzők. Jártukban, keltűkben olvasták a táblát: „Ne csak őrizd, gyűlöld!” -szólt a parancs.

Trágya lett a nyoszolyájuk, kenyér alig akadt, annál több szitok jutott a “néphatalom ellenségeinek”.

Hortobágy ma is emlékszik a könnyes fohászra, és a néma jaj-ra.

Az emlék kapu bezárul, a csend felkiált az éjszakában.

Soha nem feledjük!

(Lélek Patika)

Fotó: Budapest, Király utca 1929-ben – eoldal

Megosztás

Hozzászólás