Hagyományos, szemet kápráztató hajkorona

A hajunknak alapvető tulajdonsága, hogy állandóan nő. A férfiak többsége rövid időszakonként fodrásznál válik meg tincseitől, a nőies nők szívesebben hajtogatják, tekergetik a hangulatukhoz éppen illő bongyor, vagy egyenes fürtjeiket. Vannak azonban párás, kedvezőtlen időjárási viszonyok, amikor vad hajkoronánkat igen nehéz megzabolázni.

A hosszirányú és keresztirányú parkettafonás gyors, egyszerű és figyelmet vonzó, szép magyar hagyományokon alapuló hajviselet, amelyet korosztálytól függetlenül ajánlok minden legalább vállig érő hajú hölgynek.

Parkettafonás hosszirányban:

  1. Hajunk kifésülése után homlokunk felett fogjunk egy 4-5 négyzetcentméteres négyzetet, amelyet osszunk három részre és készítsünk hagyományos módon egy fonást.
  2. Balról vegyünk a megkezdett fonáshoz egy tincset és folytassuk egy fonással az előbb megkezdettet.
  3. Jobbról ugyanúgy, mint azt előbb tettük, szedjünk a fonáshoz fel egy tincset. Ezzel megint készítsünk egy fonást.
  4. Folytassuk a 2. és 3. pontban leírtakat, amíg balról – jobbról össze nem szedtük összes tincseinket.
  5. Egyszerűen gumizzuk a végét, vagy a gumival együtt tűrjük a hajat belülre, a fonás alá.

Parkettafonás keresztirányban:

  1. Hajunkat a fejünk búbjától osszuk kétfelé, mintha copfot akarnánk csinálni.
  2. A baloldali fonás megkezdése előtt, a kettéválasztott hajunk jobboldali részét jól különítsük el, hiszen majd a balról és jobbról összeérkező fonatnak pontosan középen kell összeérnie.
  3. Bal oldalon, a halántékunk felett vegyünk fel egy kb. 2 x 2 négyzetcentméternyi tincset, osszuk három részre és készítsünk egy fonást.
  4. A megkezdett fonáshoz alulról vegyünk fel egy vékony tincset (ügyelve arra, hogy ezt a szélességet a fonás végéig tartani kell), fonjunk egyet. Vegyünk a fonáshoz most felülről egy tincset és fonjunk megint egyet.
  5. Ismételjük a 4. és 5. lépést egészen addig, amíg be nincs fonva az összes hajunk a választékig.
  6. Fonjuk tovább hajtincsek felszedegetése nélkül hajunkat, majd gumizzuk össze.
  7. Most a jobb oldalon kell elvégeznünk ugyanazt a fonássorozatot, amit a baloldalon elvégeztünk. A hajunk végét viszont nem érdemes összegumizni, csak egyszerűen fogjuk össze a baloldali begumizott fonattal.
  8. Jobb kezünkkel fogjuk marokra a bal- és jobboldali fonást, mintha lófarkat akarnánk készíteni, bal kezünkkel pedig szabaduljunk meg a hajgumitól (nem kell félni, hogy kilazul a fonás, úgyis össze fogjuk húzni). Bal kezünkkel ügyesen osszuk hajunkat három részre, és hagyományos módon fonjuk tovább copfba hajunkat (eleinte szoros fonásra van szükség, hiszen a meglazult tincsek így kerülnek majd helyükre).
  9. Rögzítsük a copf végét hajgumival, vagy a függőleges fonásnál leírtak szerint tűrjük a fonat alá a copfvéget alulról, vagy felülről.

A copf vége akkor mutatós igazán, ha a ruhánk színéhez illő szalaggal, szélesebb gumival, csattal díszítjük.

 


Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Next Post

ŐSI KONYHAMŰVÉSZETÜNK: A LEVES

ked máj 7 , 2019
Bevezetőül talán ott kéne kezdenünk, hogy rávilágítsunk az ősi „áldos” kifejezésünk eredetére és lényegére. Tehát, az: ÁLDOS. Az „áldos”, a magyarság ősi áldozati étele. A „feláldozott” állat apróra vágott húsából készült, zöldségek, friss fűszerkeverék hozzáadásával. Szokás megkülönböztetni rövidlevű és hosszúlevű áldosokat, azaz pörkölteket és leveseket. Ahogyan eleink készítették: „Végy egy […]