Ha Vas megyében jársz, akkor Jeli Arborétum

 

 

 

 

 

 

 

Európa egyik legszebb botanikuskertjét dr.Ambrózy-Migazzi István gróf alkotta a Vas megyei Kám községhatárban, – ez közismert nevén a Jeli Arborétum. A munkát 1922-ben kezdte el a gróf, aki autodidakta módon kora egyik legnagyobb botanikusává képezte magát. Ars poeticája az “örökké zöldellő kert” volt, melynek megalkotásához angolhoni tapasztalatai nagyban hozzájárultak.

Az arborétumról általában

A magyarországi arborétumok keletkezésének története a múlt századra nyúlik vissza. A tehetősebb nemesi családok tagjai nyugat-európai arboretum 2utazásaik során megcsodálták a már akkor ott díszlő parkokat, meg az akkortájt még ott is újdonságnak számító rododendronokat, és kezdték kastélyaikat is tájjellegű angol vagy barokk stílusú francia parkokkal körbevenni. Ha a díszítő szándékhoz a kertépítő botanikai tudományos érdeklődése is hozzájárult, akkor gyűjteményes kertet, idegen szóval hortus botanicus-t vagy arborétum-ot alakított ki.
Ilyen botanikus szellem volt Ambrózy-Magazzi István gróf is, akinek életcélja az „örökké zöldellő kertek”-nek a mi természeti adottságaink között való megvalósítása. Szembeszállt az emberi kényelem sugallta lemondással, miszerint a mi éghajlatunk alatt az örökzöldeket nem lehet életben tartani. Tanulmányozta az örökzöld fák és cserjék életfeltételeit és azok ismeretében úgy társította ezeket a növényeket, hogy kölcsönösen nyújtani tudják egymásnak az életben maradásukhoz szükséges feltételeket, mindenekelőtt a félárnyékos, párás környezetet. Saját írása szerint „… hogy az örökzöldek lomb- és tűlevelüket megtartsák, az szükséges, hogy a szárító szelektől és a téli és a tavaszi napsugártól óvni kell őket.” A téli napsütés túlzott párologtatásra készteti a növényt, miközben a fagyott arboretum 3talajból gyökere nem tud vizet felszívni. A kora tavaszi napsütés veszélye pedig az, hogy a vegetációt a késő tavaszi fagyok előtt megindítja.
Első arborétumát a Nyitra melletti (20 km-re keletre) Malonyán létesítette. Az elért sikereinek híre Európa határait is túlszárnyalta. Amikor az első világháború következményeként malonyai birtokát elvesztette és kénytelen volt az ősi tanai birtokára         ( Vas megye- Tanakajd ) költözni, elhatározta, hogy a malonyai főpróba után itt a megyében valósítja meg az igazi mesterművet. Megvásárolta a Kám község határában lévő, akkor „Jelihálásnak” nevezett területet, mely akkor főleg legeltetéssel hasznosított akácos, csarabos, nyíres állapotában létezett.
A munkát 1922-ben kezdte el. A hely adottságai igen kedvezőek voltak az ő céljai szempontjából. A táj, a Kemeneshát, kiegyenlítettebb klímájú az ország többi részéhez képest.  csapadékosabb, és annak jelentősebb része a tenyészidőszakban hullik le.  Mészmentes kavicsot teregetett ide a Rába folyó, majd arra rakta le finomabb hordalékát. Így talaja az erdők hatására a savanyú, barna erdőtalajok típusa felé fejlődött. A termőréteg vastagsága változó, a 30 cm-től a 1 m-ig.   A fennsíktól a  Kaponyás-patak völgyén keresztül a Hét-forrás szurdokáig a változó domborzati viszonyok változatos éghajlatbeli kitettséget, fény-, hő- és páraviszonyokat, egyszóval, mikroklímát nyújtanak és nagyon sokféle növénytársulást hordoznak, illetve hozzájuk illő új növénytársulások kialakítását teszik lehetővé. Ambrózy a munkáknál mindenkor a változatos domborzatot, a talajt és mikroklímát vette figyelembe az odatelepíthető növényközösségek megtervezéséhez.  Bőséges növényanyag állt rendelkezésre Tanán, emellett faiskolát és szaporító telepet létesített a behozatott mag és más növényanyag megnevelésére. Ilyen módon a fenyők, tuják, tiszafák, a magyal, a babérmeggy, a borbolyák, kecskerágók, madárbirsek, buxusok tömegeit ültette el, és az így kialakított párás-árnyas környezetbe a rododendronok több tucat fajtáját telepítette be. Emellett a nárciszok több mint 10 változatát, a páfrányok a sáfrányok, liliomok, összefoglalóan a hagymás, hagymagumós és gyöktörzses növények sok-sok fajtáját ültette széjjel a kert különböző részeibe.
Tíz év munkájával a háta mögött már szép, 5 hektárnyi betelepített kerttel, de még messze a megvalósítástól, 1933-ban elragadta a halál.
A második világháború a birtokviszonyokat megváltoztatta. A terület az állami erdészeti kezelésébe került. Átmeneti tanácstalanság után – arboretum 4lévén a park gazdaságilag nem hasznosítható terület – 1953-ban védetté nyilvánították a parki részt és a Hét-forrás környékét.
Szerencsére az erdészeti politika ezekben az években célul tűzte ki az exóta örökzöld és lombhullató fafajokkal való kísérletezést olyan célból, hátha találnának köztük a mi természeti viszonyaink közt jól meghonosodó, a hazai fafajoknál nagyobb fatömeget produkáló és a betegségekkel szemben ellenálló fajtákat. Kezdeti csíráiban már az erdőesztétika, tájrendezés, környezetvédelem is részét képezte az erdészeti politikának. Az erdőgazdaság megragadta ezt a lehetőséget, és azzal a kéréssel fordult az akkori erdészeti főhatósághoz, hogy a kezelésére bízott Ambrózy-kertben továbbfejleszthesse Ambrózy már megkezdett exóta-betelepítéseit, de kettős céllal. A parki gyűjteményes részben Ambrózy elképzeléseit folytatva, a hátsó még csaknem érintetlen területen pedig új elképzelés szerint. Az új elképzelés pedig az volt, hogy a domborzat adottságainak megfelelő tájövezetek kialakításával hazánk éghajlati viszonyaihoz hasonló, a világ minden tájáról, így pl. Amerikából, a Balkánról, a Kaukázusból, Kínából, Japánból mutassanak be erdőtársulásokat tudományos ismeretterjesztő szándékkal.  Harmadik célként a Hét-forrás szurdokában az Ambrózy szándékával egyező ősbükkös-helyreállítást jelölték meg.  Ennek eredményeként 1959-ben már 70 hektár vált természetvédelmi területté. (Ma 75,1 ha arborétum és az Ambrózy-sír környéke valamint az arborétumot kiszolgáló létesítmények tesznek ki összesen 106,6 ha védett területet)
Így a fejlesztések során számos fenyő- és lombos fafajt, tömérdek örökzöld és lombhullató cserjét, több mint 100 fajta lágyszárú hagymás, hagymagumós, gyöktörzses növényt ültettek be. A párásság biztosítására a Kaponyás-patak mentén tavakat alakítottak ki, kiépítették a sétautakat, menedékházakat, padokat, jelölőtáblákat helyeztek ki az ide látogatók nagy megelégedésére.

 

szherdeszet.hu/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás