Az édesanyák, különösen az első gyermeknél, követhetnek el hibákat és több minden nyomaszthatja őket. A bűntudatra azonban van gyógyír.
Ahogy mondani szokás: ki ne követne el hibákat? Így vannak ezzel az édesanyák is, főként, ha még nem túl gyakorlottak. A gyermeknevelés kétségtelenül nem könnyű. Hibáink azonban segítségünkre is lehetnek. Eszközök ahhoz, hogy a dolgokat később jobban csináljuk. A trükk abban áll, hogy át kell vennünk az irányítást a bűntudat felett, és ne hagyjuk, hogy az irányítson minket…
Hogy saját hibáinkat könnyebben kezelhessük, íme néhány megoldás a gyakran elkövetett hibákra.
Előkapjuk a cumisüveget, hogy megetessük síró babánkat – ám a környezetünkben felvont szemöldökökkel találkozunk. Kiderül, hogy azok az anyák, akikkel körül vagyunk véve, még mindannyian szoptatnak. Nyugodjunk meg! Lehet, ebben a szituációban azt gondoljuk, mi vagyunk az egyetlen, cumisüveghez folyamodó anya a világon, de ez messze van az igazságtól. Akármi is a választásunk oka, sok anya tartja ezt megoldásnak kiegészítésként vagy a szoptatás helyettesítéseképpen. Az édesanyák átlagosan 6 hónapig szoptatnak, de bőven akad, aki már ekkor is gyakran előveszi a cumisüveget.
Igen, sokan vannak, akik abbahagyták a szoptatástés ezért bűntudatot éreznek. Különösen, hogy tudják: a minél tovább tartó szoptatás ajánlott. Amennyiben bűntudat gyötör, engedjük át magunkat a szomorúságnak, de csak rövid időre. Majd gondoljuk úgy, hogy jól döntöttünk és hagyjuk a bűntudatot magunk mögött. Igaz, hogy a szoptatás a legjobb a baba számára, de a tápszeres babák ugyanolyan jól tápláltak, gondozottak, ápoltak. A legjobb, amit a kisbabánkért tehetünk, ha boldog édesanyák maradunk.
A tévé, mint bébiszitter
Ha itt az idő vacsorát főzni, a gyermeket jobb a tévé elé beültetni, így „nem lesz láb alatt”. Ők ugyan jól érzik magukat, rajzfilmet 
néznek, mi, az anyák azonban bűntudatot érzünk. Nyugodjunk meg! Egy amerikai felhívás 2003-ban arról szólt: a 2 év alatti gyermekeket egyáltalán ne hagyjuk tévét nézni. Akadt, aki 1 éves kisfiának hagyta, hogy a DVD-ket nézze, miután azonban tudomására jutott ez az ajánlás, elkezdte mardosni a bűntudat. Nem volt ezzel egyedül.
Pánikra azonban nincs ok: egy felmérés szerint csupán az anyák 10 százaléka mellőzi teljesen a televíziót. 67 százalékuk úgy gondolja, rendben levő dolog, hogy olykor a tévével köti le a csemete figyelmét. Az anyák 26 százaléka ugyanakkor füllent arról, mennyi ideig hagyja a gyermekét tévézni. Ajánlott, hogy a 2 év alatti gyerekeknél minimalizáljuk a tévénézés idejét. Ha a gyermekünk idősebb, hosszabb ideig is tévézhet, de szabjunk határokat! Majd pedig relaxáljunk, és tegyük félre a bűntudatot.
Kevésbé vagyunk környezettudatosak
Csak mert a sokadik eldobható pelenkával és hungarocell csészével van tele a szemeteskukánk, miközben a szomszédasszony újrahasznosítható pelenkáia kötélen száradnak, és amúgy is egy hybrid autó parkol a kertjében, még nem kell bűnösnek éreznünk magunkat! Tartsuk szem előtt, hogy környezettudatossá válni nem egyszerű, és nem is várható el, hogy egyik napról a másikra azok legyünk. Különösen, ha még az anyagiak is szorongatnak. Az eldobható holmik használata ne adjon okot bűntudatra, főleg, ha ki sem látszunk a munkából és igyekszünk mindent a lehető legegyszerűbben elintézni. A családi élet zökkenőmentessége érdekében figyelünk kevésbé a környezettudatosságra; egyelőre nem tűnik megoldhatónak tömegközlekedéssel bajlódni és mindent újrahasznosíthatóra cserélni – de ez idővel mindez jó irányba alakítható.
A gyermekes családokra különösen jellemző a fokozott fogyasztás minden tekintetben, de éppenséggel a gyermeknevelés az, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a környezetet élhető állapotban „adjuk tovább” utódaink számára. A szülők több, mint fele igenis érzékeny a környezettudatosságra és igyekszik odafigyelni rá. Koncentráljunk arra, amit itt és most is megoldhatunk és környezetbarátabbak leszünk általa.
Gyorsételekadása a gyerekeknek
Egy hosszú, stresszes nap végén, amikor a gyerekek óvodából hazafuvarozása közben is telefonos ügyintézéssel bajlódunk, gyakran 
térünk be a gyorsétterembe, vagy vesszük meg ott az ételt, hogy otthon elfogyasszuk. Majd, amikor a szatyrokkal megpakolva hazaérkezünk, átfut az agyunkon: a saját anyánk sosem tett ilyet. Nem etetett minket gyorséttermi ételekkel. Nyugodjunk meg – nem tesszük ezt minden áldott nap, sőt valószínűleg minden héten sem. S ha a gyermekünk messziről megérzi a sült krumpli illatát, nos, ezzel nincs egyedül. A mai gyerekek nagy része így van vele.
Felgyorsult az élet, másként intézzük a dolgainkat, sietünk, igyekszünk több dolgot csinálni egyszerre és mindenben jónak bizonyulni. Ez sokszor lehetetlen. Egy amerikai felmérés szerint a szülők 76 százaléka a gyorsételekre hagyatkozik néhány alkalommal egy hónapban. Bár a gyorséttermi ételek valóban nem túl táplálóak és egészségesek! Ha csak néha fogyasztjuk, nem lehet belőle problémánk.
Amennyiben gyakran kell gyorsételekhez folyamodnunk, igyekezzünk az alacsony zsírtartalmú, fitness ételek közül válogatni! A gyorsételeket pedig otthon könnyen ellensúlyozhatjuk azzal, ha egészséges, grillezett, zöldségekben gazdag, sovány hússal készülő fogásokat eszünk, teljes kiőrlésű gabonát fogyasztunk.
Gyermekünket más felügyeletére hagyjuk
Bizony nem kevés anya küzd a bűntudattal amiatt, hogy amint a csemete kicsit nagyobb lesz, másra kell bíznia, mert visszatér dolgozni. 
Erősnek mutatkozik, de komolyan küzd a sírással, amikor puszit ad elindulás előtt a kicsinek. Visszanézni sem mer. Akkor sem, ha a gyermek alapvetően jól érzi magát a közegében. Sokan édesanya hiszi, hogy ha majd visszatér munkahelyére, elégedett és boldog lesz, de nem számol azzal, hogy egész nap a bűntudat mardos majd benne a bölcsődében, vagy a babysitterre hagyott gyermek miatt. Az anya ilyenkor még azért is bűnösnek érzi magát, hogy egyáltalán dolgozni akar.
Hogy ezen a helyzeten könnyítsünk, ismerkedjünk meg jobban a gyermek felügyelőjével, az óvónővel, a bébiszitterrel, és teremtsünk meg egymás közt egy bizalmi, jó kapcsolatot. A megfelelő gyermekgondozás sokat segíthet azon, hogy az anya könnyebb szívvel menjen dolgozni. Gondoljunk arra is, hogy ha a gyermek közösségbe kerül, az előnyére válik. Fejlődik kognitív, szociális és nyelvi szinten. Mielőtt mindennapossá tesszük a reggeli elválást, igyekezzünk a gyermeket erre szoktatni – hagyjuk másra pár óra hosszára, amíg elmegyünk valamit elintézni.
És még valami: tartózkodjunk az online mama-fórumok állandó böngészésétől, és az olyan csaták nézegetéséről, amelyek a dolgozó és az otthon maradt édesanyák közt dúlnak. Hagyatkozzunk saját érzéseinkre és döntésünkre! Számos olyan fórum is van egyébként, ami támogatja a dolgozó anyákat és hasznos tanácsokkal lát el. Ha internetezünk, inkább ezeket olvasgassuk. Tartsuk észben: azért dolgozunk, hogy a család jobb körülmények között éljen és mi magunk is elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak legyünk.
A kiabálás
A dorgálás a gyermekneveléssel jár. Gyakori, hogy az anya önkéntelenül is erőteljesebben szól rá a gyermekére. Például, ha a 
kistestvér éppen elaludt, ő pedig hirtelen vadul zajongani kezd. Nyugalom – senki sem szeret kiabálni a gyermekével. A bűntudat helyett inkább gondoljunk bele, mikor fordul elő leggyakrabban, hogy a csemete kihoz minket a sodrunkból? Többnyire higgadtan viselkedünk vele? Fogjuk fel a kiabálást egy tanulási folyamatnak- melyek azok a helyzetek, amelyekben más taktikát kell alkalmaznunk a gyermek lecsendesítésére, illetve saját magunk megnyugtatására is. Tartsuk észben, hogy olykor még a legbéketűrőbb szülők is elveszítik türelmüket és kiabálnak.
A nyugodt magyarázat egyébként sokszor többet ér, mint a kiabálás. Meg kell mondani a gyermeknek, hogy legyen csendben, mert a testvére alszik.
Nem tudjuk kifizetni a magánórákat
Gyakori probléma, hogy egy szülő, aki jómódúbb ismerőseihez hasonlítgatja magát, bűntudatot érez, mert ő nem tud kifizetni valamilyen plusz órát, foglalkozást a gyermekének. Szeretné, ha az ő csemetéje is csatlakozna például egy drámaórára, de lehetetlennek érzi, hogy mindezt anyagilag finanszírozza. Persze, hogy rossz érzés, ha nem engedhetünk meg magunknak valamit, ami a más gyermekének van. De számos dologra nincs is igazán szükség – amire a gyermekeknek valóban szüksége van, az a törődés és a szeretet, nem pedig a legújabb drága játék. Az a gyerek, aki mindent megkap, könnyen furcsa felnőtté válik – nem tud majd értékelni, helyén kezelni dolgokat. Sosem értékeli majd a pénzt.
Meg kell tanítani élvezni az életet, úgy, ahogy az van, anélkül, hogy azon aggódnánk, mit nem tudunk megvenni neki. Ez a mai, anyagias világban igen nehéz. De sokkal jobb embert nevelhetünk a gyermekünkből, mint azok a szülők, akik sok esetben az elegendő törődés helyett is játékokkal, magánórákkal akarják elkápráztatni a gyermeket és másokat.
Egy drága táncóra helyett olyan ingyenes foglalkozásokra is mehet a gyermek, ahol szintén jól érzi magát, sőt, lehet, még jobban is, mint az a táncórán próbálkozó kislány. Kreativitással pedig számos dolgot megteremthetünk a csemetének, például a babakonyha helyett egy kartondobozból kialakított kis konyhában is „főzhet”. Bűntudatunkat pedig könnyen lecsendesíti, ha halljuk, milyen vidáman eljátszik az általunk alkotott konyhában is.
Cziglán Karolina pszichológus tapasztalatai szerint a kisgyermekes anyukák bűntudatának leggyakoribb oka, ha nem tudnak megfelelni saját nevelési elveiknek, annak, amit maguktól, mint anyáktól várnának. „Például, hogy mindig türelmesen szóljanak a gyermekhez, érvekkel neveljék, ne kiabáljanak vele, vagy hogy mindig következetesek legyenek. A legtöbben maximalista elvárásokkal indulnak neki a gyermeknevelésnek, szinte tökéletes szülők szeretnének lenni. A terveket általában csak részben sikerül teljesíteni. Különösen kellemetlen érzés, ha valaki azon kapja magát, ugyanazt a hibát követi el, amit szülei vele, hiába határozta el, hogy másképp fogja csinálni.”
A pszichológus abban lát megoldást, ha az anya elsősorban csökkenti az elvárásokat. „Ha elhiszi az ember, nem kell tökéletes szülő 
ahhoz, hogy boldog gyermekkora legyen a csemetének. Ez azért is fontos, mert a szülő magával szemben támasztott túlzott elvárásai öngerjesztő kört alakíthatnak ki: minél tökéletesebb szeretne valaki lenni, annál kevésbé engedi el magát, kevésbé viselkedik spontán módon. A szülői önbizalom, kompetenciaérzés kulcsfogalom, ez kell ahhoz, hogy ügyesen viselkedjen a kihívást jelentő helyzetekben. Érdemes olyan közeget keresni, ahol úgy érzi, megerősítést kap, bátorító visszajelzéseket. És persze tudatosan figyelhet arra is, hogy magát dicsérje a jól megoldott helyzetekért.”
Cziglán Karolina szerint a szülőnek bűntudata lehet azért is, ha kevesebb figyelmet tud adni a gyermeknek, mint szeretne. Ez gyakran felmerül több gyermek esetén, akár úgy, hogy a kistestvér érkezése miatt a nagyobbra nem jut elég figyelem, akár úgy, hogy a szülő azt érzi, a kicsi kap kevesebbet belőle, mint annak idején az első gyermek. „Ennek megoldása nagyban függ a külső segítségtől. Fontos, hogy az anya merje elfogadni a segítséget, például a házimunka terén, így szabaddá téve egy kis időt” – vélekedik a szakember.
Bűntudatot okozhat még valami
Amennyiben az anya elvárná magától, hogy teljesen kielégítse őt a gyermeknevelés, a családanya-szerep, de azt tapasztalja, hogy ez nincs így. „Fontos, hogy milyen kulturális közegből érkezik az illető: kevésbé okoz ez gondot, ha természetes a családban, hogy a nőnek is van szakmája, hobbija, a gyerekeken kívüli élete. Ha viszont nem ez az elvárás, előfordulhat, hogy komoly bűntudatot él meg a nő, megkérdőjelezi, elég jó anya-e. Ilyenkor segítség lehet, ha arra gondol: a gyerekek akkor fogják jól érezni magukat, ha az anyjuk is jól van a bőrében, így, amit saját magáért tesz, azt a gyerekekért is teszi” – tette hozzá a pszichológus.
napidoktor/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
