Első ízben sikerült kimutatni a Planck csillagászati műhold segítségével egy olyan forró, tízmillió fényévnyi hosszúságú gázhidat, amely galaxishalmazokat köt össze, a felfedezésről az Astronomy and Astrophysics című folyóiratban jelenik meg tanulmány.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Planck-űrteleszkópját 2009 májusában indították, a programban részt vállalt az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) is. A csillagászati műhold feladata mindenekelőtt az egész világegyetemet kitöltő kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás feltérképezése. Az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált.
E sugárzás feltérképezésével a tudósok többet remélnek megtudni az univerzum korai időszakáról. Ahogy ez a gyenge mikrohullámú sugárzás “vándorol” a világegyetemen keresztül, különböző struktúrákat világit meg, beleértve a galaxisokat és a galaxishalmazokat. Amennyiben a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás kölcsönhatásba lép e nagy struktúrákat körbevevő forró gázokkal, energiaeloszlása jellegzetes módon változik meg, a jelenséget Szunyajev-Zeldovics effektusnak nevezik – olvasható az ESA és a NASA honlapján.
A csillagászok a Planck-űrteleszkóp felvételei alapján és a Szunyajev-Zeldovics effektus segítségével fedezték fel az Abel 399 és az Abel 401 katalógusjelű galaxishalmazokat, amelyek mindegyike több száz csillagvárost foglal magában. A két halmaz egymilliárd fényévnyire van a Földtől, az őket összekötő 10 millió fényévnyi hosszúságú gázhíd hőmérséklete a számítások szerint eléri a 80 millió Celsius-fokot. A forró gázhíd esetleges létére egyébként először az ESA XMM-Newton röntgencsillagászati műholdja “figyelt fel”, majd az észleléseket megerősítette a Planck-űrteleszkóp is.
James Bartlett, a NASA bolygókutató részlegének kutatója, az amerikai Planck tudományos csoport tagja elmondta, a feltételezések szerint a korai univerzumot “hálóként” fonták be a gáznemű anyagok “rostjai”, a legsűrűbb “csomókban” formálódtak a galaxishalmazok. E gáznemű anyag észlelhetetlen, bár az asztronómusok feltételezése szerint meg lehet találni e “rostokat”, amelyeket felhevíthet a galaxishalmazok kölcsönhatása.
“A Planck űrteleszkóp segítségével észlelhetjük a galaxishalmazok között rejtőzködő anyagot” – hangoztatta James Bartlett.
MTI/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
