Földrajzi kavarodások – Fehérvár és Buda

Bizonyára felmerül a kérdés már a cím olvasása kapcsán, hogy nem mindegy, hol állt a két ősi szent városunk?  Bizony nem!

Amennyiben mindegy lett volna és ma is az lenne, nem igyekeztek volna, és nem igyekeznének ma is  félreinformálni nemzetünket. Attila, Árpád és nagy királyaink, nem választották véletlenül e helyeket tartózkodási és kormányzási helyül. Szakrális ősi fészek volt ez, amelyet a csillagok jelöltek ki és a pozitív  sugárzásával a Földanya bélelte ki melegséggel és megérzéssel.

Ez az a pont, az a hely, amely összekötötte a föld urát az ég urával a bölcsesség táltoslétráján keresztül, amelyet Jézus hagyott hagyatékként népünkre korunkban. Ez a hely királyaink legnagyobb álmainak és azok beteljesülésének fészke, és életük utáni kisugárzásuk szent pontjai anyaföldünkön. Őseinknek az egykori kultúrvilág embere számára a föld kultúrtörténeti adományai felbecsülhetetlen értéket jelentettek. Buda – Attila testvérbátyja, a mi Bud(h)ánk, mint megvilágosult jelölte ki az ország dobogó szívének helyét, Dobogókő, Dömös, Esztergom, Visegrád térségében .Királyaink koronázási, uralkodási, temetkezési kultikus helye volt ez a térség. Az egykori egyetemes kultúra fáklyavivőinek székhelyét a civilizáció pusztító képviselői igyekeztek eltüntetni, földdel egyenlővé tenni, de a pozitív energiák a mai napig pontosan jelölik a kultúra magocskáinak helyeit.

Duna menti fővárosunkra pusztító csapást mértek jó Mátyás királyunk halálát követően orvgyilkosai, Miksa császár 1490. november 19-én elfoglalja Alba Regiát, amely hegyi várként van ábrázolva Miksa innsbrucki márvány síremlékén is. Szent királysírjainkat feldúlják, kincseinket elrabolják.

Szulejmán 1543-ban foglalja el Alba Regiát. A törököknek az volt a célja, hogy elpusztítsák az ősi várost, és ezzel megbénítsák, majd kiirtsák a nép öntudatát, a TURUL ( Jézus nemzetsége ) nemzettudatot.

A világ egykori legpompásabb szakrális központját sikerült a két „nagyszerű civilizált népnek” a földdel egyenlővé tenni, a szó szoros értelmében még a köveket is széthordták. Mindezt azonban csak a föld felszínén tehették, meg és mint tudjuk, a kultúr kincseket nem a felszín hordozza, hanem a várak várakozó helyei, amelyek avatatlan számára elérhetetlenek.

Attila és a magyar királyok voltak azok, akik a kultúr kincseket nem rombolták, lásd Róma, amit több mint 60 esetben égettek föl a barbárok és vandálok, kivéve Attilát, aki a kultúrát és nem a pusztítást hordozta. Sajnos, ezt az üzenetsort, amit királyaink hagytak az utókorra, pusztítóink, a kultúra pusztítói képtelenek azóta is felfogni. (A civilizáció folyamatos áldozatot kíván emberben és környezetben egyaránt, nem úgy, mint a kultúra.) Hogy kik is ők valójában? Jelzésüket a török kardok markolata végén találjuk meg, amellyel megérthetjük, hogy a pápa miért nem segített a Jézus hagyatékát őrző és a fényt hordozó magyar nemzeten, és miért segítette inkább az ellenünk törőket.

A Pilis a paleolit kortól a neolit-, réz- és bronz-, vaskoron át folyamatosan lakott volt. Dömös, Pilisszentlászló, Pilisszentlélek, Dobogókő sűrűn lakott nagyváros volt. Az ősi Buda Pilisszentlélek mellett és Esztergomhoz közel helyezkedett el. A magyar királyok koronázási, temetkezési helye Alba Székesegyház volt. A régi határjárások, oklevelek, útleírások, haditervek mind a mai Pilisben jelölik meg a fővárost. ( Pilis = Pólus )

Krónikákban: Attila városa, Eczelburg, Sicambria, Buda, Budvár, Vetera-Buda, Alba Regia néven szerepel. A mai Budát, amelyet kezdetben pesti várnak neveztek, a XIII. sz-ban kezdték építeni, majd a törökök is nagy hangsúlyt fordítanák rá, hogy a figyelem teljesen elterelődjön a Pilisről. Vetera Buda 1566-ban néptelenedik el. Régészeti mondás: „Beszélnek a kövek”, de ezek ordítanak.

Pontos adatok vannak 1198-ból Imre herceg ajándékozó leveléből, 1212-ből II.Andrásnak a budai egyháznak adott határmegjelöléséről, amiben szerepel a Pilis hegy. Létezik Albericus francia szerzetes tudósítása egy vetere-budai tűzvészről. Lubechi Arnold 1204-ben írt krónikájában III.Béla király (1172-1196) a szent földre induló I. Frigyes császárt fogadja Esztergomban, majd Attila városában.

Csellel az eltemetett város (Alba Regia és Buda) jogait odaadják más városoknak.

Róman, Luczenbacher (majdani Érdi János) Henszelman, Hóman uraktól, a magyar régészet megalapozóitól nem is várhatunk egyebet. Hóman Bálint elintézi (az osztrák udvarnál), hogy a mai Székesfehérvár legyen Alba Regia, megjegyzem a török időkben még Stulweissenburg mezőváros néven említik. Alba Regia mindig magas hegyek között van ábrázolva. Úgy gondolták, ezzel az átnevezéssel örökre eltemették az ősi székvárost. Hóman Szent István ünnepségekre akar bizonyítani 1938-ban, de ez sem sikerül, ásatásai nem hoznak eredményt.

Grevits Tibor és Dercsenyi Dezső őszintén feltárják a kutatás eredménytelenségét.

/Az adatokat Német Péter: Pilis tanulmányából és Bradák Károly: Fehérvár-Fehér folt könyvéből nyertem. /

Kovács András/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Kapcsolódó:

Elsüllyedt világok – 5000 éves csoda víz alatt őriz titkokat Európai vonósnégyes fesztivál Fehérvárcsurgón Pavlopetri az elsüllyedt város a görög partoknál Ókori várost tárnak fel Törökországban