A földrajzi felfedezések a XIX. századra nagyrészt befejeződtek. A földgömbön azonban ekkor még jócskán előfordultak fehér foltok. A korabeli legendás, magyar kötődésű expedíciók idejében, amelyeket a SZEMbeszédben is bemutatunk, egy székely polihisztor a nagyvilág helyett a „bérces kishazát” választotta. Orbán Balázs Angliából hazatérve úgy gondolta, szülőföldje, Erdély nem csak egy misét ér meg.
Sass Flórát Afrikába, Kepes Gyulát az Északi-sarkra, Orbán Balázst pedig haza szólította a sors. A szabadságharc eszméivel azonosult székely fiatal a bukás után emigrációba kényszerült. Az 1850-es évek első felében, az angliai Jersey szigetén, a szintén száműzött Victor Hugo környezetében ismerkedhetett meg közelebbről a XIX. század nagy találmányával, a „fénnyel írás” mágiájával.
– Kossuth Lajos ajánlásával érkezik meg Victor Hugo mellé. Ott, abban a környezetben a fényképezés, a fényképpel való foglalkozás hétköznapi, természetes tevékenység. Életre szóló jó barátjával, Teleki Sándor gróffal, a Petőfit vendégül látó koltói gróffal lakik együtt ebben az időben. Telekiről tudjuk, hogy maga is fényképezett, valószínűleg Orbán Balázs is, bár erre egyértelmű levélbeli utalás nincsen – meséli Lengyel Beatrix. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának főosztályvezetője szerint Orbán Balázs nem úgy tekint a fényképre, mint olyan eszközre, ami léleklopó, s ami az ördög kelepcéje. Nem fél a fényképtől, megmarad benne ez a tudás, hogy ezt a médiumot használni lehet.
Fotó: Román Állami Levéltár Maros megyei fiókja
A fényképészet mellett a kalandos angliai idő alatt ismerkedik meg azzal a törekvéssel is, mely az ismeretlen kultúrák dokumentálására, fotografálására törekszik. Az ifjú székely többször kutatott a British Múzeumban, de a vidék Angliáját is megismerhette. Reményi Ede hegedűművész kísérőjeként ugyanis bejárta a szigetország nagy részét.
– Ő nagyon széles látókörrel tér haza, és rájön arra, hogy a szűkebb hazája, Erdély, és azon belül Székelyföld ugyanúgy feltáratlan a nagyvilág számára, mint mondjuk a Távol-Kelet vagy Arábia. Lengyel Beatrix úgy gondolja, ez a vágy ösztönözte őt a kincskeresésre, hogy a „bérces kis hazát”, Erdélyt megismertesse a világgal.
Az első felvételek Erdélyről
„Nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a hazai történelemnek, úgy, ha minden olyan régiségeket, várakat, ó kastélyokat, templomromokat, barlangokat stb., amíg még fenn vannak, de csak egy évtized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne és a jövő kornak hátrahagyná” – írta Veress Ferenc kolozsvári fényképész, a fotográfia hőskorának kiemelkedő egyénisége 1862-ben. Az emigrációból hazatérő Orbán Balázs szemléletének köszönhetjük az első erdélyi fényképeket, amelyekből kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Múzeum.
Így készült a csíksomlyói metszet
A kor nyomdatechnikája nem tette még lehetővé a fényképek közlését, ezért neves rajzolók és metszők közreműködésével, fametszetek formájában kerültek a könyvek lapjaira. Orbán Balázs rajzolt a fényképeire és instrukciókat is adott a kollégáinak.
Fotó: Román Állami Levéltár Maros megyei fiókja
A Román Állami Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködése eredményeként először láthatók kiállításon a történeti, művelődéstörténeti és fotótörténeti szempontból kimagasló értékű Orbán Balázs fotográfiák. Együtt Veress Ferenc szintén eredeti fényképeivel és a 19. századi elődök nyomában járó, az ő felvételeiket az ezredfordulón megismétlő Fekete Zsolt marosvásárhelyi fotóművész képeivel. Fekete Zsolt 1999 és 2012 között Orbán Balázs és Veress Ferenc nyomdokain haladva felkereste az általuk megörökített helyszíneket, hogy újra lefotózza, és az eredeti, korabeli fotográfiák digitálisan feldolgozott változatával együtt, egymás mellett mutathassa be azokat. A kiállítás, mely így egyszerre jelenít meg egy öt generációra kiterjedő történelmi időt és egy rövidebb, technikai jelen időt, Erdély másfél évszázaddal ezelőtti és mai, XXI. századi arcát egymással párhuzamba állítva idézi meg.
Bárány Krisztián
mno.hu/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
