A Gömörország fővárosának mondott Rimaszombat református templomában vasárnap délután több mint százan – rokonok, barátok, ismerősök, egykori tanítványok, magyarok és szlovákok – vettek részt a Tamás Ilonka néni tiszteletére megtartott hálaadó istentiszteleten. Az idős pedagógus neve akkor vált ismertté, amikor az elmúlt évben a szlovák állampolgársági törvény alapján megfosztották szlovák állampolgárságától, miután többedmagával együtt nyilvánosan felvállalta, hogy megkapta a magyar állampolgárságot. Ilonka néni lányával lépett a templomba, amelynek padsoraiból igen sokan köszöntötték.

Molnár Sándor református lelkész a Kárpát-medencei magyar pedagógus-társaság egyik legidősebb tagjának nevezte az ünnepeltet, akivel – mint mondta – az a gyalázat esett meg, hogy szülőföldjén, ahol otthona van, ahol tisztességesen élt, nevelt, tanított, ma már nincs nyilvántartott, bejegyzett címe, “minden ok nélkül és jogtalanul hontalanná lett”.

A százéves pedagógus a templomban vehette át B.Kovács Istvántól, a Simonyi alapítvány elnökétől a Petőfi-díjat, amellyel a szlovákiai magyarság jeles képviselőit tüntetik ki.

Az ünnepségen részt vett Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, aki az MTI-nek azt mondta: a nyolc jogfosztott szlovákiai magyar közül hét kérte a tanács segítségét, valamennyi kereset megérkezett Strasbourgba, emellett az Európai Parlamentnél petíciós eljárást kezdeményeznek. Emlékeztetett arra, hogy Tőkés Lászlóval levelet írtak Robert Ficó szlovák miniszterelnöknek, és abban kérték, hogy ezt a törvényt töröljék el, mert ez az európai joggal és az Európa tanácsi egyezményekkel ellentétes, ugyanakkor a szlovák alkotmányt is sérti.

“Úgy gondolom, hogy az anyaországnak felelőssége van határokon túl élő magyarokért, ezért a magyar államnak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a huszonegyedik században ezt az elfogadhatatlan jogi konstrukciót megsemmisítsék, hatályon kívül helyezzék” – fogalmazott Lomnici Zoltán, aki szerint a Felvidéken olyan jogsértések történtek, amelyek az Európai Unió jogközössége számára tarthatatlanok, tűrhetetlenek, “igenis lépni kell”!

Az istentisztelet utáni ünnepi fogadáson Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzulja úgy fogalmazott: az ünnepelt megtanított tisztelni más embereket, más népeket, magyarként megmaradása, a szülőföld iránti tisztelet, hűség, kitartás, szeretet jellemzi a világát, a “felvidéki magyar közösség világító lámpása lett”.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szavait tolmácsolva a főkonzul azt mondta: “Ilonka néni az elmúlt száz esztendő alatt megélt nem kevés történelmi próbatétel sodrának kitéve sosem találta kétségesnek, mely nemzethez tartozik, s mit kell cselekednie. E meggyőződéssel végezte tanári hivatását is… s e meggyőződéssel néz ma ismét szembe a hatalommal, amely a magyar állampolgársága felvételéért retorzióval sújtja.”

Tamás Aladárné Szűcs Ilona 1912. május 16-án magyar állampolgárnak született a felvidéki Várgedén. Néhány évvel később – anélkül, hogy elköltözött volna – csehszlovák, majd hat évre rá újra magyar állampolgár lett. A második világháborút követően megkérdezése nélkül ismét csehszlovák állampolgárrá, majd a Szlovák Köztársaság 1993-ban történt megalakulásával szlovák állampolgárrá tették. 2010-ben először vált lehetővé számára, hogy maga döntsön.
Ekkor élt a kettős állampolgárság felvételének lehetőségével, és szlovák állampolgársága mellé felvette a magyart is. A szlovák állampolgársági törvény értelmében azonban nem sokkal azután, hogy megszerezte a magyar állampolgárságot, megfosztották szlovák állampolgárságától.

 

hirek.sk/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Previous post Mi van a város felett? – Csillagvizsgálók Budapesten
Next post Először forgattak játékfilmet az Antarktiszon

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük