A Csenge magyar női személynév, semmilyen külföldi eredete nem ismeretes. Valószínűleg az ősi, „pogány” neveink egyike. Már 1138−ban lejegyezték Cenke és Chenke alakban.
A név feltehetően a cseng igéből származik, hangutánzó szóként, első írásos előfordulása 1295−ből származik. A név kimondásakor tiszta, csengőhangot képzelünk magunk elé. A Csenge így a csengő tisztaságot és szépséget testesíti meg.
A szótő „e” hangja feltehetően kicsinyítő képző. Vezetéknévként Csönge alakjával találkozhatunk. Becézése: Cseni, Csenike alakban fordul elő.
Ezoterikus megközelítés szerint, a Csengéknek fontos, hogy a külvilág szeresse és elfogadja őket. Ennek megfelelően keresik azokat a helyzeteket, ahol a külvilág előtt szerepelhetnek.
Isten éltesse névnapjukon a Csengéket!
Magyar Nő Magazin
Powered by Facebook Comments
A Magyar nép sosem volt pogány vagy nomád.
Valaki egyszer kitalálta és azóta is vándoroltatja a Magyar néppet.