Egyik ősi nevünk: Csenge

A Csenge magyar női személynév, semmilyen külföldi eredete nem ismeretes. Valószínűleg az ősi, “pogány” neveink egyike. Már 1138−ban lejegyezték Cenke és Chenke alakban.

A név feltehetően a cseng igéből származik, hangutánzó szóként, első írásos előfordulása 1295−ből származik. A név kimondásakor tiszta, csengőhangot képzelünk magunk elé. A Csenge így a csengő tisztaságot és szépséget testesíti meg.

noA szótő “e” hangja feltehetően kicsinyítő képző. Vezetéknévként Csönge alakjával találkozhatunk. Becézése: Cseni, Csenike alakban fordul elő.

Ezoterikus megközelítés szerint, a Csengéknek fontos, hogy a külvilág szeresse és elfogadja őket. Ennek megfelelően keresik azokat a helyzeteket, ahol a külvilág előtt szerepelhetnek.

Isten éltesse névnapjukon a Csengéket!

Magyar Nő Magazin

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

1 thought on “Egyik ősi nevünk: Csenge

  1. A Magyar nép sosem volt pogány vagy nomád.

    Valaki egyszer kitalálta és azóta is vándoroltatja a Magyar néppet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image