Egy magyar pár egy augusztus végi estén megvacsorázott Tátrafüreden, majd a hotelba visszagyalogolva belefutott három medvébe. A kővé dermedt kirándulók az [origo]-nak részletesen elmesélték a néhány másodperces találkozás történetét és következményeit, mi pedig utánanéztünk, mit kell tenni, ha a medve és az ember útja keresztezi egymást. Kiderül az is, hogy miért kukáznak a medvék, habár félnek az embertől.
„Tátrafüreden, a Hotel Tatrysban volt a szállásunk, ahonnan augusztus 24-én, pénteken este kiugrottunk vacsorázni” – kezdi a beszámolóját Sági Zoltán, aki párjával, Katával együtt vett részt az esti falatozáson. Este tíz körül indultak vissza a hotelba, és hogy rövidítsenek, nem a főúton, hanem az épületek mögött, a vasút felé vették az irányt.
Itt egy harmincméteres járdaszakasz vezet a vasútállomás felől a hotel sarka felé, azon túl lépcsősor ível fel a bejárathoz. A környék napközben a vonatok miatt különösen forgalmas, de estefelé is gyakoriak a járókelők. „Körülbelül 25 méterre voltunk a hotel sarkától, amikor megláttunk a lépcsőn három medvét leszaladni” – folytatódik Zoltán beszámolója. „Barnamedvék voltak, anya és két bocs. A lépcsőn leérkezve átvágtak a járdán, ütemesen haladva, anyu elöl, majd leereszkedtek az 5 méternyi, 30 fokban hajló rézsűn, amely a sínekhez vezetett. Aztán átvágtak a sínpáron, és a túloldalon eltűntek a bozótosban” – írja le a medvékkel való váratlan találkozását Zoltán.
„Lefagytunk, Kata, aki sosem beszél csúnyán, csak annyit bírt kinyögni, hogy „bazmeg, medvék!” Körülbelül 40 másodperc volt az egész, mi pedig remegő térddel bevánszorogtunk a recepcióra, ahol merő társadalmi felelősségtudatból megpróbáltam elmesélni, mi történt” – folytatja a történetet. A recepciós nem nagyon tudott angolul, „egyedül a bear szót vette le, azt is beer formában, és visszakérdezett: „Pilsener?” Erre Zoltán és Kata oroszra váltott, és a „három medve” szókapcsolat végül eljutott a recepciós tudatáig. „Rögtön ideges lett, kirohant a teraszra, kérte, mutassuk meg, hol láttuk őket, majd előkapta a mobilját, és telefonálásba kezdett. Mi fellifteztünk a szobába, bontottunk sört, próbáltunk megnyugodni.” Ezután a bozótos túlfelén lévő házakból még sokáig hallottak kutyaugatást, majd két – reményeik szerint csupán – riasztólövést is, fejeződik be kalandjuk.
Az ezerméteres magasságban fekvő Tátrafüred a Magas-Tátra legfőbb turisztikai központja, ahol szezonon kívül is nagyjából ezer ember él, de turistaszezonban – az augusztus annak számít – ennek többszöröse is tartózkodhat a településen. Az augusztus a hegyi túrázások egyik legjobb időszaka, ezért napközben sokan vannak a hegyen, de sötétedés környékén mindenki visszatér a kétezres csúcsokról, este a szállásokon és az éttermekben pihen. A medve fél az embertől, normális esetben kifejezetten kerüli, ezért a hegyek közelsége ellenére itt sem gyakori, hogy az utcákon összekeverednének a turistákkal. Guberáló medvéket viszont az utóbbi években egyre többet látni a Kárpátokban.
Kukázó medve
Zoltánék is ilyen medvékkel találkoztak. De mi viszi rá a kukázásra a medvéket? Az ezzel foglalkozó tanulmányok szerint elsősorban az életterük csökkenésével magyarázható, hogy a lakott területekre fanyalodnak. Ez a Kárpátokban élő barnamedvékre általánosságban igaz, függetlenül attól, hogy Romániában vagy Szlovákiában élnek. Ezért is láttak az elmúlt években Romániában egyre több szemetesben vagy kukáskocsiban turkáló medvét. A barnamedvék ugyanis mindenevők, a hegyekben termő gyümölcsök mellett nem vetik meg a kisebb állatokat, a dögöt és a kommunális hulladékot sem.
Az erdélyi Tusnádfürdőre például már annyira odaszoktak, hogy a jelenlétüknek egyértelmű nyomai vannak: sok szemeteskukát, kerítést, kaput törnek össze, és a háziállatokat is elhurcolják. A polgármester szerint ez sok bosszúságot okoz a városnak, a turisták számára viszont látványosság a kukázó medve.
Mit tegyünk, ha szembejön?
Ha a Zoltánékéhoz hasonló helyzetbe kerülünk, és lakott területen találkozunk medvével, legyünk nagyon óvatosak. Ne kezdjük el fotózni az állatokat, semmiképp se menjünk közel hozzájuk, maradjunk veszteg. Miután odébb ballagnak – ahogy a tátrafürediek is tették – érdemes értesíteni az első helybélit vagy illetékes erdészt, esetleg vadászati, illetve természetvédelmi hatóságot.
Ha a természetben találkozunk medvével, emlékezzünk rá, hogy ezúttal mi vendégeskedünk az ő területén. „Riogatunk a médiában is, hogy a medvetámadások milyen gyakoriak – ám közben elfelejtjük, hogy mi, emberek mennyire zavarjuk a medvéket élőhelyükön” – idézte a Transindex Dezső Lászlót, az Erdélyi Kárpát Egyesület országos elnökét.
Alapszabály, hogy a medvék indoktalanul nem támadnak, majdnem minden esetben az ember a hibás. Rengeteg trükk olvasható a neten, léteznek oktatóvideók, Hegyek vándora pedig a honlapján szedte össze a legfontosabb tennivalókat: „Ha kirándulunk, ne lepjük meg a medvét! Folyamatos időközönként kiabálj, mint Bear Grylls, énekelhetsz is, vagy beszélj hangosan. Nem próbáltam, de köthetsz egy ‘medvecsengőt’ a hátizsákodra. Ebben a lényeg: a medve beazonosítja a helyedet, és elkerül. Ha sűrű bozótosban kell menned, tényleg lármázz! Ha tetemet látsz, bűzt érzel, kerüld el azt a részt!”
Ha a vadonban sátrazik az ember, ne vigye be az élelmiszert, jó messze a sátortól tárolja, két fa közé felhúzva. „Az emberi ételre, hulladékokra szokott medvéknél más a helyzet, mert az ő természetes viselkedésük felborul. Nekik az étel összekapcsolódik az emberrel, és ez baj” – írja Hegyek vándora.
És ha ott áll szemtől szemben? „Maradj nyugodt. Ritkán támadnak, a szakirodalom szerint csak akkor, ha a bocsaikat, elejtett zsákmányukat és személyes territóriumukat védik. Ha már nem érez fenyegetést, megy tovább. Van, hogy közelebb jön, feláll két lábra, hogy jobban lásson, ami nála még nem a támadás jele. Mozgasd a karod hogy magasabbnak lásson, határozott mély hangokat adj ki! Ne szaladj el, rögtön zsákmánynak néz! Ha már nem foglalkozik veled, lassan, nem megfordulva hátrálhatsz! Ha többen vagytok, ütögessetek össze lábast, túrabotot!”
Ha pedig semmi nem segít, és támadásba lendül a medve: „Tettesd magad halottnak! Lényege: magzatpóz, kézzel a tarkót védve. Ha fenyegetve érezte magát, és azért támadott, ott fog hagyni. Paprika- vagy gázspray is jó szolgálatot tesz.”
Medvék magyar vendégségben
Ritkán, de előfordul, hogy Magyarországra is átlátogatnak medvék, leginkább északról. A teljes szlovákiai medveállomány csupán néhány száz, legfeljebb ezer egyedből áll. Egy-egy medvének az élettere akár több száz négyzetkilométer is lehet, a medvék pedig nem ismerik az országhatárokat. Jellemzően akkor vándorolnak, ha az életterük csökken, vagy túlszaporodnak, ilyenkor a fiatalabb állatok keresnek új életteret, az étel reményében. Azok a barnamedvék is, amelyek néha áttévednek a magyar oldalra, jellemzően fiatal állatok. Az elmúlt években érkezett néhány olyan bejelentés a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóságára, amely medvék előfordulását jelezte. Idén nyáron pedig a Börzsönyben kerestek egy Szlovákiából átsétált medvét, amelynek kollégánk is nyomába eredt. Azóta nincs hír róla. Nem a kollégánkról, a medvéről.
Origo.hu/Vincze Barbara
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
A medve a Börzsönyben szép nyugodtan éldegél, 2012 10.09-én Kemence felett a Hamuház utáni turista elágazásnál(Bányatető)lévő pocsolyában.
két jól kivehető medve lábnyom volt.Kissé izgalmas lett a kirándulás:)Kár, hogy helyben erre senki nem hívta fel a figyelmünket.Pedig a kemenceiek is látták a falu közelében pár hónappal azelőtt.Egyebek közt a rosszul elhelyezett figyelmeztető táblák melyek felhívják a figyelmet arra, hogy a környék megfigyelési terület a nagyragadozókkal (farkas, hiúz)kapcsolatban de ezen a medvékről nem is tesznek említést.No coment.