Hamar sötétedett, az utca elnéptelenedett. Itt-ott egy-két kutyaugatás törte meg a jeges dermesztő csendet, Juli néni csak a csizmája ütemes nyikorgására figyelt feszülten.
Egy-kettő, egy-kettő, az ütemet tartani kell. Nem könnyű a fácska, pedig nem is olyan nagy. Hogy is bírta Károly minden évben a plafonig érő fenyőket titokban kivágni és hazacipelni… Aztán meg, ott van még Kotaga, a kendermagos. Kapirgál még, pedig azt is meg kellett volna kopasztani karácsonyra. Egy-kettő, egy-kettő, az ütemet tartani kell. Nem, Kotaga nem fazékba való. Azt még Károly nevelte.
Juli néni egyre nehezebben vette a levegőt, de csak felért a hóban a kis karácsonyfával a dombtetőn álló kis házába. A fát rögtön hátra vitte, szépen beállította az eresz alá. Aztán rakott a tűzre, és elővette a fényes díszeket. Szép csillogó gömbök kerültek elő az ütött-kopott dobozból.
Ezt még Károllyal vettük, ezt a gyerekek hozták… Na, de nem érünk rá. Egy-kettő, az ütemet tartani kell. Sok még a dolog. Hamarosan a szobában, ott állt az ablak előtt a pompás kis karácsonyfa. Ha Károly látná! Ejnye, no! Hiszen látja! Na, meg Kotagát is.
Gyertyák fénye csillant a gömbökön, mint megannyi tündér, aki soha nem hagyja abba táncát. Meg kell melegíteni a levest, egy-kettő… nincs benne hús, de a jó nyári zöldség, na meg a Kotaga tojásából készült tészta… Juli néni leült a karácsonyfával szemben, Károly székébe. Egy darabig nézte még a tündérek táncát, hallotta a tűz pattogását.
Egy-kettő, egy-kettő… ütemes kopogtatástól zörrent reggel a kicsi ház ablaka, vidám gyermek kacaj, és halk nevetgélés rázta fel az idős asszonyt mély álmából. Istenem, ha ezt Károly hallaná! Ejnye, no! Hiszen hallja! Egy-kettő, nem érünk rá, hamar az ajtóhoz! A kicsi ház egyszerre unokák csivitelésétől lett hangos, termett gyorsan minden jó az asztalon. Fiatalok sürgölődtek, szorgos kezek munkálkodtak, a karácsonyfa alatt ajándékok sorakoztak.
Juli néni szíve egyre hevesebben kattogott, lelkében az ütem dobolt: egy-kettő, egy-kettő… a szeretet ünnepén a szeretet ritmusa járta át minden porcikáját.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
