2023.02.04.

2 thoughts on “Egy felvidéki lány gondolatai anyanyelvünkről

  1. Minden elismerésem kedves Felsőszeli Kiss Virág. Még a neved is gyönyörü. Az írásod pedig kitűnő. Elég sokszor ugrok én is arra ha ilyesmit látok. Sok szerencsét kívánok az életben.

  2. Ábrányi Emil Magyar nyelv.
    Címkék: ábrányi emil 2011.02.26. 14:53

    Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged.
    Ajkára võn, többé nem dobhat el!
    Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
    Õrzõ oltárrá válik a kebel.

    Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme,
    S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!
    Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
    S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

    Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
    Tõled nyer pompát, színdús szavakat.
    Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
    Mint egy király az ünneplõ bíbort!

    Bír-e más nyelv úgy epedni,
    Annyi bájjal, annyi kéjjel?
    Olvadóbb, mint lant zenéje.

    Holdvilágos langyos éjjel,
    Mely virágot s dalt terem,
    Mikor ébren semmi sincs más,

    Csak a fák sötét bogán:
    Hangos, boldog csalogány.
    S boldog, néma szerelem…

    Hát a csapongó.
    Gyorsszavú tréfák
    Játszi szökését
    Festi-e más nyelv.
    Oly remekül?

    Pattog a víg élc,
    Ám sebe nem fáj,
    Mert csak enyelgés,
    Tarka bohóság
    Volt az egész!

    Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja.
    Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
    Mely messze hinti mély, komor szavát.
    Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
    S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
    Úgy döng minden szó a kedélyen át!

    Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
    Csatakürtök bõsz riadása!
    Halld! Halld!
    Száguldva, vihogva, kapálva.
    Dölyfös paripák robbannak elõ.
    Százak keze vág, százak keze lõ.

    Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
    Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
    Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
    Amerre a kartács vad tánca kereng!
    Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
    Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

    Hatalmas, szép, nyelv,
    Magyarnak nyelve!
    Maradj örökké
    Nagy és virágzó!
    Kísérjen áldás,
    Amíg világ áll!
    S legyen megáldott.
    Az is, ki téged.
    Ajkára vesz majd:
    Elsõt rebegve,
    Végsõt sóhajtva

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás