Egy derék székellyel megint kevesebben lettünk

 

 

 

 

 

 

 

Ma délelőtt, a székelyudvarhelyi kórházban elhunyt Páll Lajos költő, festő és keramikus, a magyar kultúra jeles alkotója.

1938-ban Korondon született, szülei, nagyszülei, sőt még rokonai is saját emlékezése szerint mind fazekasok voltak. Már ötödik osztályos korában szobrokat fabrikált, verseket is Korondon kezdett el írni ekkortájt.

„Elmentem volt jutalomból Naszódra. Ott kerültem először össze szemtől szembe románokkal. – Hogy nem tudnak ezek magyarul?! Sehogyan sem értettem. Amikor pedig korábban kimentem a környező falvakba, mindenki magyarul beszélt. Naszódon tapasztaltam meg először, hogy vannak olyanok is, akik nem tudnak magyarul.

Hatodik osztály után tanárának javaslatára Marosvásárhelyre, művészeti iskolába iratkozott, ahol egy évig pikolón tanult játszani, mert a hetedikben nem volt szobrászat. Édesapja csalódott volt az eredményével, mert fél év után is csak hatvan medvét eladandó tudott kifaragni. („Később voltak nagy útjaim a világban, és ezeket az utakat mindig úgy szerveztem meg, hogy megszerezzem mindazt a pénzt a képeim révén, amit elköltök. Lehet, hogy szégyen ez, de ezt otthon tanultam ” – írta később.) Végül édesanyja segítségével sikerült megmenekednie a szobrászattól, és egy a kilencedik osztályt már festőtanoncként járhatta. Tizedikes korában az Igaz Szó lehozta verseit. Pártfogásába vette Sütő András, Kemény János író és a szobrász Izsák Márton. Tizenhét éves korában patkányméreggel öngyilkossági kísérletet követett el, de kimosták a gyomrát és megmentették.

Első próbálkozásra nem vették fel a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetbe. „Abban az évben Kolozsvárott négy magyar és hét román volt az előírt norma. Nem vettek fel. Akkor éltem meg Vásárhelyen a nyomor legmélyebb bugyrait. Munkát kellett szereznem, de amíg nem találtam, az állomáson aludtam egészen addig, míg fölvettek a Bábszínházhoz festőnek” – mondta egy interjúban. A második évben felvették, pedig ekkor a numerus clausus már három magyar-hét román volt. Ösztöndíjat nem kapott, mert apja iparos volt. Mohy Sándor tanította festészetre. A gólyabálon ismertették össze Szilágyi Domokossal.

Börtönévek

1956-ban a nagykendi pap lányának, Péterffy Irénkének udvarolt, akit később tíz évre ítéltek, mert ő vette meg a gyászszalagokat, amelyeket a budapesti forradalom leverésének hírére a kolozsvári egyetemisták kitűztek. 1958-ban Pál Lajos is börtönbe került összeesküvésért. Kolozsváron, Szamosújváron tartották fogva, a Duna-deltában gátat építtettek vele, amit aztán két év alatt elvitt a Duna. Ekkor ismerkedett meg az ugyancsak elítélt Páskándi Gézával. 1962-ben szabadult. Az egyetemre nem vették vissza. Festésből kezdett élni. Újra találkozott Szilágyi Domokossal, aki Pál bebörtönzésekor szolidaritásból levágatta a haját és az új találkozásig kopasz maradt.

Művészete

Sikeres költő és sikeres festő vált belőle. Művészete az erdélyi tájhoz, közelebbről a Kis-Küküllő völgyéhez, Korond emberi világához kötődik. (Festményeinek már címe is jelzi a szülőföldi témaválasztást (Bivalyok, Korond, Tájkép legelésző lovakkal, Korondi csendélet, Őszi hangulat, Kilátás a hegyekre, Dombok között, Pihenő favágó, stb.) Zsögödi Nagy Imre és Milan Alexandru Florian festők művészetével rokon az övé, természetelvű festés, de a 20. század modern festészeti irányzatainak kellékeit is gyakran beépíti motívumkincsébe (montázsok, szürreális fények, absztrakt módon értelmezett figurális ábrázolás). Világos, derűs színei optimizmust sugároznak, a táj megtartó erejének érzését keltik. Valahol a háttérben a nagybányai művésztelep kisugárzása, hagyományainak továbbvitele érvényesül kortárs művészeti eszközökkel. 1965 óta volt kiállító művész, elsősorban egyéni tárlatokat szervezett. Az 1989-es romániai rendszerváltás után gyakran eljutott kiállításaival az anyaországi galériákba és Nyugat-Európába is.

/wikipedia/

Emlékére közzétesszük azt a két versét, amelyekben ő éppen másokat gyászol.

Sugorán

Elárvult,
Ne ámulj,
Deres csillag a gyom.
Szederinda akaszkodik,
S nem az irgalom,
Irómba műkövön
Ezüstös csiganyom,
Rangokra bólintok
Nagy hallgatagon.
Mogyoró, gyertyánfa,
Vércseppes berkenye,
Szellővel apolgat
Valaki tenyere.
Hallgasd, hogy mért zizeg
Az omló hózene,
Jobb nem emlékezni
Semmire, semmire.

/* Sugora – Korond egyik temetője. Eredetileg Súgó orra./

 Makó alatt
Hervay Gizella emlékére

Makó alatt a Maroson
lovak úsznak,
tőrbe estek foglyai a
magas partnak.
Sodor az ár, egy irány van,
Mégis, akik velük úsznak,
letagadják mindahányan.

Makó alatt a Maroson
van egy bárka,
rajta vigad nyárfaanyó
kilenc lánya.
Kilenc lánya, kilenc levél,
mint a pernyét elröpíti,
akit innen fölkap a szél.

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

9 thoughts on “Egy derék székellyel megint kevesebben lettünk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás