Pápa környéke – a bővizű Tapolca patak révén – a vízimalmok paradicsoma volt. A patak forrásából kifakadva 200 méteres út megtétele után már hajtotta az első malmot, a Forrásfői malmot.
Pápa város története elválaszthatatlan a malmoktól. A város lehetséges első említése, 1061-ben is malomügylet kapcsán történik. Ottó comes „…molam in Papa…”, malmot adományoz az általa alapított apátságnak
Természetesen a malmokat kezdettől fogva nemcsak gabona őrlésére, hanem posztóványolásra – kalló malom -, fafűrészelésre – fűrészmalom – is használták.
A Tapolca patakon az alábbi malmok működtek: Forrásfői malom, Forrásfői kalló malom, Tapolcafői nemes Comnitz malom, Simaházi püspök malom, Simaházi káptalani vagy kalló malom, Döbrési malom, Zavari malom, Papirosmalom, Hatkerekű malom, Igali malom, Sávolyi malom, Csingeri malom, Nagyhantai kalló malom, Bogáts malom, Agyagliki camerális malom, Kishantai vagy Benediktus malom, Hódoska vagy Uki malom, Kapitány malom a Szélesvíznél, Város malom, Tízes malom, Mester vagy Marok malom, Parochiális vagy Pap malom, Küllü malom (Garaiak adták a porvai pálosoknak), Fehér malom, Borsosgyőri malom, Asszonyfalvi malom, Börhendi malom, Acsádi felső malom, Acsádi alsó malom, Alsógörzsönyi malom, Felsogörzsönyi malom, Marcaltői malom.
Sajnos a vízimalmok a XIX. század végén a hengermalmokkal szemben elveszítették a malomipari versenyt. Ennek ellenére sokan őrölve megmaradtak, ellátták a lakosságot őrleménnyel. A Pápa környéki malmok vesztét a második világháború utáni államosítás okozta. Sokukat azonnal megszüntették, némelyikből termelőszövetkezeti daráló lett. A liszt mint csomagolt nagyipari termék, megjelent a boltok polcain, senki sem vitte gabonáját már őrletni. Hiszen nem is volt már gabonája, minden a tsz-be került…
A nagyméretű malomépületek raktárak lettek, vagy sokszor több család is beléjük költözött. Fenntartásukról, megóvásukról senki nem gondoskodott. Sokat széthordtak, építőanyagnak, tüzelőanyagnak. Néhány összedőlt…
Ma Pápán, a malmok városában nincs egyetlen malom sem, amelyben ipari műemlékként be lehetne mutatni az ősi molnár mesterség emlékeit.
Ez már nem sokáig lesz így…
A Hódoska, vagy Uki malmot utolsó tulajdonosa, Edvy Károly után Edvy malomként is nevezik.
2001-ben unokája vitéz Sántha Csaba vásárolta vissza az épületet és kezdte meg a malom felújítását, ezzel együtt a fogadó felépítését.
magyartudat.hu
Powered by Facebook Comments
