Délvidék – Miért a Kosztolányi Gimnázium?

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elmúlt tanév végén az egyik végzős tanuló, Povázsánszki Csilla, így nyilatkozott a gimnáziumról:

Povázsánszki Csilla - IV.A (2008-2012)
Povázsánszki Csilla – IV.A (2008-2012)

Miért a Kosztolányi?
Valami nagyon frappánsat akartam írni. Szívhez szólót, vagy még inkább a könnyekig meghatót. De nem forgatom én olyan ügyesen a tollat. Aztán mégis úgy gondoltam, hogy ezúttal nem kellenek ide a cikornyás betűk, sem a mézesmázos szavak, mert többet mond itt az egyszerű szó. Már nem is emlékszem, miért a Kosztolányi. De nem is ezt tartom fontosnak. Inkább azt, hogy most miért mondanék ismét igent Kosztolányinak. A Kosztolányi egy hely, ahol nem a tudatlan diák vagy. Itt senki sem mond butaságot. Nem azért, mert mindenki zseni, inkább azért, mert komolyan vesznek. Egy hely, ahol a diákélet „kellemetlen” kötelességeiből is kellemes emlékek lettek, ahová egy idő múlva, már haza mentem. Az a hely, ahol nem csak a kemény pedálozásról szólt az élet. Itt felnyitják a szemed, hogy a világ nem csak az, amit annak mondanak vagy mutatnak. Itt megtanítanak kételkedni, és arra is, hogyan nézz a dolgok mögé, hogy láthasd azt is, ami sokak elől rejtve marad.

Végzős diákok az írásbeli magyar érettségi vizsga feladatait oldják meg a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban 2013. június 5-én. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
Végzős diákok az írásbeli magyar érettségi vizsga feladatait oldják meg a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban 2013. június 5-én.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

 

Milyen Kosztolányisnak lenni?
Csak azt tudom elmondani, hogy alig vártam, és minden alkalommal alig várom, hogy visszaérjek a Kosztolányi meleg és jól ismert falai közé. Mert ide úgy jöhetek vissza, mintha el se mentem volna. Mintha ez az egy év, amióta egyetemista vagyok, csupán egy hosszú hétvége lett volna. Ha kérdezik nem is azt mondom Kosztolányis voltam, hanem azt, hogy vagyok; én még Kosztolányis vagyok. Otthon a függönytartón lóg a szétnyűtt „szobapapucs”, a patika, a lyukas talpával, szmájlikkal és szívekkel telefirkált orrával, és valamiért eddig senki sem kérdezte meg, hogy miért lóg az a szemét ott fenn. Mert szerintem tudják. Azért, mert Kosztolányis vagyok. Kosztolányis, azaz furcsa… furcsa, mert rajtunk valahogy meglátszik a kosztolányiság. Nem hinném, hogy lenne ránk definíció. Inkább azt mondanám, pont az a jó definíció, hogy sokféleség, meg összevisszaság, különbözőség meg az okvetlenül, hogy kozmopoliták.

A kosztolányisok, kozmopoliták. Mindenféle környezetben és helyzetben alkalmazkodni képes, együttműködésre és gondolkodásra alkalmas nebulók. Olyanok akik bátorkodnak felszólalni, a tömegből kiválni, hogy érdekeiket képviseljék. Nem szívunk magukba mindenféle információt válogatás nélkül. A kosztolányisok szkeptikusok. Egy civakodó szenátus. Ugyanakkor úgy vélem, nem hazudok, ha azt mondom, vagyunk mi néha komolytalanok is. Szeretünk a körforgalomban kávézni a nagyszünetben (legalábbis addig, amíg a komunalna policija fel nem tűnik a horizonton), mert miért ne? Szeretjük azt a kellemes kis kávézót ott szemben, ahol főleg olyan italt fogyasztunk, ami nem kávé… a koffein sokat árt a fiatal szervezetnek. Azt hiszem a kosztolányisok egy nagy család… Legalábbis ilyenek voltunk mi, amikor még a Kosztolányiban laktunk. Azóta nem tudom mi változott itt. Vagy változott-e egyáltalán. Remélem nem… Remélem, senki sem felejti el, hogy miért is kosztolányis. Szálljunk kicsit magunkba, és keressük meg azt, amiben különbözünk a többségtől. Hiszen az az érték, amiben különbözünk egymástól. Kosztolányisok, ne hagyjuk veszni a biodiverzitást!

Címlapfotó: Tolnai Varga Piroska (k) magyartanár a vizsgára vonatkozó szabályokat ismerteti a végzős diákokkal az írásbeli magyar érettségi vizsga előtt a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban 2013. június 5-én.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Forrás:tg.edu.rs

magyarno.com

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

4 thoughts on “Délvidék – Miért a Kosztolányi Gimnázium?

  1. És mi lett a kedves nyilatkozóból? Szabadbölcsész? Hányan mennek évente bölcsésznek a Kosztolányiból? Egyáltalán szükség van egy olyan gimnáziumra, ahonnan olyan egyetemi szakokra jelentkeznek a diákok, ahol több ezer munkanélküli végez évente? Nekem ez nem azt jelenti, hogy valaki különleges.
    A „ne hagyjuk veszni a biodiverzitást” kijelentést meg inkább hagyjuk, nyilván fogalma nincs szegénynek arról miről beszél…
    Nyilván ez a komment nem lesz népszerű, de az igazság általában nem az. Majd pár év múlva végzett szabadbölcsészként, néprajzosként, médiaakármiként belegondolnak talán ebbe, és a hatalmas szabadságukkal és egyéniségükkel – ami mellesleg minden bölcsész vesszőparipája – majd megpróbálnak boldogulni az igazi világban.

    1. Egyértelműen látszik, hogy a hozzászólónak semmilyen belátása nincs abba, hogy a tanulók milyen szakirányokat választanak a Kosztolányi befejezése után. Habár a gimnázium nyelvi részlege valóban humán beállítódású, van lehetőség kellőképpen felkészülni azoknak is, akik inkább reál irányba indulnának el, és van is erre példa évről évre. Továbbá, kicsinyes dolog ítélkezni egyes szakok, karok felett, mivel nem ez határozza meg azt, hogy valaki tud-e érvényesülni az élete során.

    2. Nem, kedves Lilla, nem lettem szabadbölcsész. Nem is értem, miért kell támadni azt az iskolát, amelyet feltételezem nem is ismer, vagy legalábbis közvetlen tapasztalata nincs vele kapcsolatban. Lehet meglepő lesz a Önnek, amit mondok, de igen, a Kosztolányinak van biodiverzitása. Ez is éppen az, mint a biológiai sokféleség, csak átvitt értelemben. Pont arra akar utalni, hogy a Kosztolányi nem kifejezetten bölcsészpalánták kinevelésén fáradozik. Persze nem várhatom el, hogy mindenki átérezze, milyen egy olyan iskolához tartozni, ahol az ember nem lehúzzák, hanem két kézzel emeleik egyre feljebb, hogy haladjon, és ahol támogatják, attól függetlenül, hogy éppen orvos szeretne-e lenni vagy pont szabadbölcsész. De azért köszönöm a hozzászólását.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Next Post

Árvíz - Amikor már mindent megtettünk

sze jún 5 , 2013
                Amikor már mindent megtettünk, a szó fizikai értelmében, akkor még van valami, ami nélkül hiába minden földi erő. Alázattal, tiszta lélekkel kérnünk kell. Szűzanya és Angyalok kérlek gyertek el hozzám, most nagy szükség van a segítségetekre! – kis szünet – Szeretettel üdvözöllek […]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás