Csoki csábítás

 

 

 

 

 

Ha csokoládét eszel, ne csupán az ízlelőbimbóid dőzsöljenek; legyen jó a kedélyednek, az orrodnak, a szemednek, a vérnyomásodnak, a bőrödnek (s ha a csokival koccintani lehetne, a fülednek) is!

…Föltűnt: az utóbbi években országszerte gombamód szaporodnak a csokoládé szentélyei, ezek a kis illatos-csábító ékszerdobozok. Igaz mindez annak ellenére, hogy az édesszájú Európában, ahol a világ csokoládétermésének hatvan százalékét elmajszolják, mi ugyancsak hátul kullogunk: fejenként és évente négy kilót fogyasztunk. Az osztrákok ennek dupláját eszik, a svájciak még többet. Azért haladunk: tíz éve alig három kilónál jártunk. Egyre fontosabb a minőség is; ez lehet az oka annak, hogy ilyen látványosan megszaporodtak a kis családi vállalkozások, boltok, manufaktúrák.

csoki 2

Pedig nyugodtan kimondhatjuk: magyar csokoládé nem létezik. Nemcsak azért, mert kakaóbab nem terem széles e hazában, hanem mert a csokoládé 19. századi meghonosítói mind külföldiek voltak. Csak néhány legendás név a sok közül: Stühmer, Kugler, Gerbeaud, Hauer, Meinl, a Stollwerck testvérek.

A mecklenburgi születésű Stühmer Frigyes építtette itthon az első csokoládégyárat 1883-ban Pesten, a Szentkirályi utcában. Merész vállalkozás volt ez a német, osztrák, cseh konkurencia mellett; addig minden csokoládéval próbálkozó vállalkozó belebukott. Stühmernek is csak azért sikerült, mert eleinte a cukorkaüzlet nyereségéből fedezte a csokoládégyártás veszteségeit.

Fia, Géza vitte tovább az üzletet: 1920 és 1941 között hatvanhárom boltot nyitottak, 1921-ben Szerencsen megalapították a Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt.-t. 1927-ben megjelent a kirakatokban  a Boci csoki, majd az azóta ugyancsak legendássá lett macskanyelv és konyakos meggy. Utóbbiak honosításának dicsőségét azért ne vegyük el Gerbeaud Emiltől – ő vásárolta meg a Vörösmarty téri üzletet 1884-ben Kugler Henriktől (attól a Kuglertől, akit József Attila tett halhatatlanná első versében: „De szeretnék […] öt forintért kuglert venni…”). A két világháború között már virágzott a csokoládéipar. Konzorciumok jöttek létre, a cukor-, szesz- és sörgyárak is belevágtak a csokoládégyártásba. Az addig sörben „utazó” Dreher Antal 1923-ban társult a Maul céggel, megszületett a Dreher és Maul Kakaó és Csokoládégyár. A száraz ipartörténetet színesítendő, tegyük hozzá: ott készült először csokis parány.

 

ng/Szále László/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás