A cigány kisebbség az évszázadok során folyamatosan, sajátságosan alkalmazkodott az aktuális gazdasági és társadalmi helyzethez.
Magyarok, cigányok ősidők óta békében éltek egymás mellett
A szabadsághoz, vándorláshoz szokott nép azonban egyszer csak letelepedni kényszerült. Ezzel életkörülményeik jelentős mértékben változtak. Az éppen hatalmon lévő kormányok komoly szociológiai felmérések alapján, időről időre kitalálták, hogyan kell a „roma” társadalmat integrálni és merev keretek között kijelentették, mi a jó a cigányoknak. Bonyolult, hosszadalmas jogi viták gubancos hálójában pedig éppen azok vesztek el, akiknek saját helyzetük értelmezése igen nagy gondot okoz.
Vissza a hagyományosan cigány mesterségekhez
A képlet egyszerű: a problémát nem a végkifejlettől, hanem a probléma gyökerétől kell megközelíteni. Munkát szeretnénk adni a cigányoknak? De mit tegyünk, ha az iskolapadot, a szakképzést nem lehet rájuk erőltetni? Nem kell hosszú időre visszatekinteni, talán még emlékszünk a drótosra, a köszörűsre, a szőnyegkészítőkre, akik időről időre fáradhatatlanul, óbégatva járták a településeket és értékesítették sajátkezűleg készített portékáikat. Ennyire messzire talán nem is érdemes visszatekinteni, hiszen a mai napig dolgoznak kosárfonók, teknőkészítők, bádogosok, de talán legtöbben az építőiparban veszik ki részüket a munkából. A többség azonban identitászavarral küszködve egyre csak követel.
Szükség van-e a hagyományosan cigány mesterségekre?
Feltehetjük a kérdést, hogy az automata mosógépek és a műanyag edények korában kell-e valakinek teknő, vagy fakanál, kézzel csomózott szőnyeg, kosár, vagy bádog a háztetőn. Tíz – húsz évvel ezelőtt a fenti kérdés értelmetlennek tűnt volna, hiszen házalásokkal spontán kialakult a kereslet-kínálat viszonya. Nem kellett marketingkutatásokat végezni ahhoz, hogy ha például a szomszéd disznót vág, egy teknőre biztosan szüksége lesz a kolbász alapanyagainak összegyúrásához.
Elvettünk egy kultúrát, egy megélhetési formát és nem adtunk helyette másikat. Csak „roma” ideológiákat gyártottunk
Az új eszme elérhetetlen csúcsára a cigányság legtöbbje nem jut el. Nem azért, mert valaki(k) nem hagyják őket ide eljutni, hanem mert egészen egyszerűen a gondolkodásmódjuk, a történelmi hagyományaikból fakadó viselkedéskultúrájuk ehhez saját maguk állította határt szab. Egyre görcsösebben, elszántabban küzdünk a felzárkóztatásért, integrálásért, törekvéseink pedig egyre nyilvánvalóbb passzivitást (rosszabb esetben ellenállást) fejtenek ki.
Címlapfotó: apáról fiúra száll a mesterség, azt nem iskolapadban sajátítják el
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
