Éles sólyomvijjogás törte meg az erdő csendjét. Gyilkos nyílvesszők repültek sziszegő süvítéssel a békésen poroszkáló, mit sem sejtő lovasokra, akik holtan buktak le a lovukról. Egy maradt sértetlenül a nyeregben: a Hun Birodalom tengerikút uralkodója!
Atilla volt a nagy körültekintéssel megszervezett merénylet célpontja. A vijjogásra azonban felriadt lelki elmélyüléséből, a hang irányába fordította a fejét és a süvítő nyílvesszők csak a homlokát súrolták. A merénylők dühösen felordítottak, kirántották a kardjukat és rárohantak. Az uralkodó fegyvertelen volt, a támadók magasra emelt karddal vágtattak feléje. Heten voltak, hét orgyilkos, akikre busás jutalom várt. Atillának emberi számítás szerint esélye nem volt az életben maradásra. Ő azonban nyugodt maradt. Érezte, hogy Üstengri vele van és megvédi. Márpedig „akit az Üstengri, az Ég – Ura véd, annak semmi baja nem történhet”.
Felnézett az égre, felemelte a karját és hangosan felkiáltott: „Üstengri, add rám áldásodat!” Lova felnyerített, felágaskodott. Magasra tartott kezében hirtelen egy kard markolatát érezte. Megragadta és a támadókat villámgyors csapásokkal egytől egyig levágta. Úgy érezte, mintha kilépett volna a testéből. Vakító, vibráló fényözönben találta magát, melyben az égi világból érkezett ősök vették körül és karját a kard vezette. Csodálatos, transzközeli megvilágosodást élt át. A kard megelevenedett a kezében s mintha e szavakat hallotta volna: „Kezedben a kardom, mely valaha őseid szent kardja volt, vele mindig győzni fogsz.” Csoda történt. Az ősök kardja megmentette életét.
Folytatjuk…
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
ATTILA az ISTEN Ostora
15.És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;