Boronkay Péter paratriatlon-világbajnok – Hinni akarom, hogy van értéke annak, amit csinálok

 

 

 

 

 

 

 

Dolgozott szociális munkásként egy drogambulancián, speciális iskolában tartott testnevelésórát értelmi fogyatékos gyermekeknek. Az egyetemen ismerkedett meg a triatlonnal. Kétszeres világbajnok, négyszeres Európa-bajnok. Jelenleg Bécsben él, biciklis futár.

Gyerekekkel kezdtél foglalkozni. Könnyű volt egy másik fogyatékossági típussal bánni?

– Visszamentem Kecskemétre, egy iskolában tartottam tesiórákat enyhe, középsúlyos, súlyos értelmi fogyatékosoknak és halmozottan sérült gyerekeknek. Az elején igazi sokk volt, de velem együtt két hozzám hasonló tanár került oda, és mi hárman megreformáltuk az egész testnevelést az intézményben. Mindenki szeretett, elfogadott minket. Olyan dolgokat értünk el, amit azelőtt senki. Olyan gyerekeket mozgattunk meg, akikről teljesen lemondtak. Volt egy 180 centis srác, akinek háromkerekű biciklit akartak venni, mert úgysem tud megtanulni biciklizni. Egyhavi munkám volt, de úgy megtanult, hogy nem lehetett lelőni a kerékpárról. Foglalkozni kellett vele, ennyi volt a titok.

boronkay 1

Miért hagytad abba?

– Hiába imádtam, ráadásul a triatlonnal is összeegyeztethető volt, hiába éreztem, hogy nekem ez az életutam, ha egyszerűen nem tudtam belőle fenntartani egy önálló egzisztenciát. Tíz év munkatapasztalat után is alig kerestem százezer forintot, ehhez hozzájött a szakmai irigység és az emberek állandó negatív hozzáállása. Ebből lett elegem.

 Fogtad magad, és inkább kimentél Bécsbe, ahol most biciklis futárként dolgozol. Könnyen találtál munkát?

– Egy hónapig semmit. Aztán egyszer a nővéremmel sétáltam a Mariahilferstrassén, amikor megláttunk egy biciklis futárt. Odamentünk hozzá, kikérdeztük, jelentkeztem, és megkaptam a munkát. Sajnos nem beszélem annyira a németet, hogy a saját szakterületemen el tudjak helyezkedni. Egy szociális munkásnak nagyon fontos, hogy jól fejezze ki magát. Persze futárkodni sem könnyű, de ha választani lehet, hogy itt éljek egyik napról a másikra, vagy otthon, akkor inkább itt teszem, mert tudom, hogy annyit keresek, amennyi munkát beleteszek, emellett nem kell hallgatnom mindenki búját-bánatát. Közben a napi biciklis penzumom is megvan. Remélem, hogy meg tudom teremteni itt azt a hátteret, hogy nyugodtan készülhessek a versenyekre. Még nem látom az út végét, de most talán elindulok kicsit felfelé. Persze ha valami csoda folytán változás lenne otthon, elgondolkoznék a hazamenetelen, de egyelőre kivárok.

 Egy paralimpiára nem lehet felkészülni hobbiból.

-Egy-két éven belül ki kellene alakulnia egy olyan szponzori háttérnek, amivel el tudom kezdeni a komoly felkészülést, és nyugodtan felülhetek a Rióba menő gépre, mert tudom, hogy mindent megtettem a sikerért. Hinni akarom, hogy van értéke annak, amit csinálok, ez az álmom, de most már nem akarom mindenáron. Sok ajtón kopogtattam, de csak nagyon kevés nyílt ki. Nem vagyok az az ember, akit ha az ajtón kidobnak, akkor bemászik az ablakon. Ha egyszer nemet mondanak, akkor nem megyek újra és újra. Nem akarok mindenáron meghunyászkodni. Úgy érzem, eleget tettem le az asztalra, hogy az eredményeim beszéljenek helyettem. Egy sportolónak az a legkellemetlenebb, amikor saját magát kell eladnia. Az eddigi támogatásaim mind azon múltak, hogy megismertek és megkedveltek. Rendes srácnak tartottak, aki a magánéletében is mindig a segítőszakmában dolgozott, megérdemli a segítséget. A nagy cégek naponta százával kapnak megkereséseket, nem csoda, hogy lepattantam róluk. Ha előbb-utóbb nem tudok kizárólag a sporttal foglalkozni, akkor nem vállalom az indulást. Nincs értelme úgy, hogy belefektetem a munkát, de nem tudok pihenni, mert a megélhetésért küzdök. Így nem lesz eredmény. Felettem is eljár az idő, nem minden a sport, és egyszer családot is szeretnék.

Mennyivel tartanál előrébb, ha főállású sportoló lennél?

– Nem lennék mentálisan ennyire fáradt. Nem egy baráti vagy épp párkapcsolatom ment rá a triatlonra. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért csinálom. Ebből nekem semmilyen anyagi hasznom nincs, sőt inkább csak ráfordítás, és állandó sérülésnek vagyok kitéve. Nyáron gyógytornászhoz jártam, mert annyira tönkrement a hátam, a sportdoki “viccesen” azt mondta, ha nem csinálom rendszeresen a gyakorlatokat, nemcsak végtaghiányos leszek, de kerekes székes is. Ennek ellenére a triatlon számomra nemcsak sportág, hanem életcél, hivatás, amivel meg tudom mutatni az embereknek, hogy nincs lehetetlen. Nem egy embert ugrasztottam ki a fotelból.

 

kesport.hu/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post Japán véget vet a szabálysértő kerékpárosok ámokfutásának
Next post Kárpátalja – A Kurmay család

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás