Mi jár a fejemben ? Ha ti azt tudnátok…
Ma hajnalban fél 3-kor felébredtem és ami nem szokott ilyenkor megtörténni, alig tudtam visszaaludni.
Talán az időváltozás ? Mit gondoltok ?
Na de akkor aztán minden, több járt a fejemben, mint kellene.
Öröm és bánat, félelem és bizalom, megnyugvás, elmúlás.
Van e jogom az élettől többet várni, remélni, mint amit eddig megadott, megad?
Társammal, a botommal jól elvagyunk.
Azért elgondolkodom, hogy ennyi? De hát vannak sokan, akik szívesen járnának, kelnének a bottal, csak megadatott volna nekik.
Így hát se nem szégyenlem ezt a kedves társat, se nem leszek tőle szomorú.
Hálás vagyok minden napért.
Az, hogy a vérnyomásom ingadozik, az hogy nem tudok sokáig állni, sokáig gyalogolni leülés nélkül, az hogy az ének se megy már úgy mint kellene, az hogy akkor megyek lakóhelyemen kívülre ha háztól házig visznek, ez mind mind márcsak mellékes.
Élek, érzek, szeretek írni, szeretek emberekkel, jó barátságban lenni.
Mosolyogva gondolok gyerekkorom első nagy szerelmére, Farkas Jóskára, aki álmaim résztvevője volt egész 16 éves koromig, de ő erről nem tudott.
Amikor férjhez mentem 19 éves voltam. Fiatal,sok mindenre nem gondolva, szerelmet már nem ismerve, megalkuvóként vágtam neki az életnek, felelőtlenül arra gondolván, hogy majd lesz valahogy, legfeljebb változtatunk.
Nem igaz az, hogy ahol szerelem nincs, majd megjön. Nem.
Marad a testvéri szeretet, mert az egy alapjában jó embereknél meg van.
De fiatalon ez kevés ahhoz,hogy egymás ” igényeit teljesíteni tudják.”
Ez viszont mérgezi, érthetetlenné teszi a másik fél részére a viselkedést.
Az ember ilyenkor sokáig küszködik, sajnálatból kitart, és jönnek az apró gondok, amik mérgezik a lelket. Tehát hiába szeret ilyenkor az ember, mert az „igények” nem egyeznek.
A testvéri szeretet megmaradt,de a lavinát elindította ez a kezdet.
Sok minden történt azóta.
A Dunántúlra költözve meg a legjobb dolog történt velem. Egész pontosan Nagykanizsán, majd Nagyrécsén kibontakozva.
Istenhívő emberek közé kerültem. Visszacsöppentem a gyerekkorban elkezdett keresztényi élet gyakorlásába.
Értékrendem egy nagyot fordult, amit úgy tudok magyarázni, hogy : Talán első férjemmel élnék még ma is, ha akkor történik ez velem…
De talán inkább azt mertem volna elmondani neki, hogy a 3 év udvarlás után mégse megyek hozzá. Akkor talán minden másként alakul.Sajnálatból nem jó életet kezdeni.
Azóta megtanultam,hogy ami szívemen a számon. Ennek van értelme. Nem mindig jó,de kevesebb a félreértés.
Hát ezek jártak hajnalban a fejemben, meg a sok szép és jó amit a itteni barátaimtól, gyerekektől megkapok.
Hálás vagyok egész életemért, a jó és a kevésbé rosszért egyaránt, főleg,hogy a jó Isten az utam egyengetésével idevezérelt Nagykanizsára – Nagyrécsére.
Amit életemből kihagytam, ha kérdeztek személyesen, állok rendelkezésetekre, de nyilvánosan mások miatt hagytam ki.
Fehér Imréné Irénke
Powered by Facebook Comments
