Szabó Éva iparművész kalocsai népviseletben kalocsai motívumokkal díszített robogóján ül Szántódon. A Kalocsáról származó művészt a népművészet mai alkalmazása foglalkoztatja.
Táskán, estélyin, tortán, immár motoron is egyre népszerűbb a kalocsai motívumok alkalmazása. Ez a fajta díszítés egyediséget kölcsönöz minden darabnak, ugyanakkor túlmutat a divaton: hagyománytiszteletet és magyarságot egyaránt kifejez.
De mivel is van dolgunk?
A kalocsai hímzés elnevezés alapvetően lapos öltéssel és száröltéssel Kalocsa városában és környékén készült virághímes munkát jelöl. A kalocsai nők bérmunkában varrták a hímeket már a 19. század végén is. Főleg a környező vidék városai és a nagyobb települések igényesebb úri-polgári háztartásai számára készítették a fehér hímzéseket. Kezdetekben úgynevezett „kalocsai ütőfá”-val nyomták elő a motívumok körvonalait a vászonra. Az előnyomda 1860 körül nyílt meg Kalocsán. Természetesen a bérmunka időszak kezdete előtt is hímezték e vidék asszonyai, leányai a saját holmijukat is. Később a hímzőasszonyok, leányok maguk rajzolják elő a mintákat az alapanyagon, amely az iparosodás után már egyre inkább finomabb gyolcs, pamut a korábbi vászon helyett. Az 1890-es évek után egyre gyakrabban előfordult, hogy a kezdetben lyukhímzéssel kivarrt motívumokat teljesen betöltik laposöltéssel. A színtartó fonalak elterjedésével a kalocsai hímzés az I. világháború után kezd színesedni. A varrógép elterjedésével a 20. században sajátos iparág alakult ki ezen a vidéken: a kalocsai gépi hímzés, amely riseliős néven terjedt el. A riseliős hímzés csipkeszerűen áttört felületet ad.
civishir/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
Nagyon tetszik!