Keletről jöttünk: mert ottan vertek:
Hét magyari törzsek sátorfát szedtek!
Új hazát kerestünk, hirdettük gőggel,
Egyek voltunk futó menekülőkkel!

Vereckén magunk átverekedtük,
Ojtoz majd a szoros, reménykedtünk
Jöttünk büszkén egy új hazába:
—besétáltunk Kárpát-kalickába!—

Mert bíz hamar észre kellett venni,
—innen tovább nincsen hova menni!—
Nem tudtuk még, Muhit, Mohácsot,
Először kaptunk: keresztény korbácsot!

Királya, hogy mentse, maga irtotta népét,
Megtörve ősi hitét, egyenes gerincét
Páncélos lovagok ütötték kereszttel:
Kóborló pogánya többé nem leszel!

Meg tanulta e nép félni a hatalmat!
Hogy vezére néki jót nem adhat!
Megismerte, mint hű eb a rossz gazdát,
Tűrt, és nem kereste igazát!

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Previous post Hegyek a víz mélyén
Next post Szobrot állítanának Cseh Tamásnak

One thought on “Békés Gábor: Magyar ballada”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük