Bayer Zsolt: Vak Csiha furulyája

 

 

 

 

 

 

Móra Ferenc egyik legszebb írása az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korába vezet el bennünket.

Az írás helyszíne Tápiószele, egy kicsike Pest megyei falu, ahová Bicske felé menet bevonulnak Damjanich… János vörös sapkás honvédjei.

Élükön maga Damjanich tábornok, a hatalmas termetű, szakállú hős.

A templomtéren álltak meg a magyar honvédek.

A falubeliek pedig leterítettek a földre egy köpönyeget, és arra hordták minden értéküket. Ékszert, pénzt, élelmet. „A hazának adjuk, fegyverre, katonára!” – mondták.

Végül egy öreg, vak koldus botorkált Damjanich elé.

Ő is akart adni valamit a hazának.

Előbb a kutyáját ajánlotta fel, mert az volt a legnagyobb kincse.

A tábornok szelíden visszautasította.

Ezután a szépen faragott botját akarta odaadni a jó öreg, de Damjanich azt sem fogadta el. S amikor a sereg indulóban volt, harmadszor is előkerült a vak koldus, és odaadta a tábornoknak csontnyakú furulyáját.

Damjanich köszönte, s dolmánya alá rejtette a hangszert.

Mi az eddigiekben az elgondolni való?

Először is az, hogy ma háborúzunk‑e a szabadságunkért?

Másodszor az, hogy van‑e valami, amiért odaadnánk minden kincsünket?

Harmadszor pedig, hogy ha semmink sincsen, vajon akad‑e legalább egy csontnyakú furulyánk?

Az első kérdésre az a válasz, hogy igen, sajnos háborúban állunk. Nem csak mi, mindenki.

Világháború van most, csak ezt a háborút nem fegyverekkel vívják egyelőre, hanem pénzzel.

S e pénzzel vívott háborúnak tétje a szabadságunk és a jövőnk.

A második kérdésre nem tudom a választ.

Nem tudom, van‑e ma valami, amiben az egész magyar társadalom egyetért, s amiért képes áldozatot hozni.

Csak remélem, hogy talán van ilyen.

Azt viszont tudom, hogy a társadalom egyik fele képes áldozatot hozni a szabadságért és a jövőért.

S azt is hiszem, hogy a társadalom másik fele is képes erre, csak még nem tudja, még nem hiszi el, hogy ez a tét.

Felebarátaink egy jelentős része azt gondolja, mindössze az a baj, hogy nem a baloldal van hatalmon.

S ha a baloldal lenne hatalmon, minden gondunk-bajunk megoldódna egy pillanat alatt.

Ne haragudjunk rájuk, ne vessük meg őket ezért.

Legyünk türelemmel.

Mindig annak kell türelmesebbnek lennie, aki tudja és ismeri az igazságot.

S mert mi tudjuk az igazságot, és tudjuk, hogy mi a tét, ezért van válaszunk a harmadik kérdésre is.

A mi csontnyakú furulyánk, amit odaadhatunk a hazának, ha már semmink sincsen, a hit és a megértés.

Hit abban, hogy a jövő záloga a jelen megnyerése és a kitartás. Hit abban, hogy ezer helyről támadva, gyalázva, kitaszítva és kigúnyolva is mennünk kell tovább a megkezdett úton, mert nincsen más út.

Mert minden más út visszafelé vezet, az elmúlt nem nyolc, de hatvan év felé.

Hinnünk kell abban, amiben hittek a magyar honvédek: hogy bármekkora is a túlerő, az igazság velünk van.

Az igazság és a jövő pedig a szabadság és a béke.

Az igazság a Haza.

S meg kell értenünk azt is, miért fenekednek ránk olyan sokan és olyan sok helyről.

Azért, mert megsértettük érdekeiket, mert a Hazát előbbre helyeztük, mint az ő anyagi jólétüket, azért, mert elvettük a biztos és eddig soha, senkitől sem fenyegetett pénzüket.

Mások pedig azért fenekednek ellenünk, mert félrevezették és becsapták őket azok, akik a Hazát soha nem féltik, csak azt, amit a Hazából kisajtolhattak mindeddig. Ha ezt megértjük, mindjárt tudjuk harag nélkül szemlélni az ellenünk fenekedő, gyűlölködő arcokat.

Tehát a mi csontnyakú furulyánk a hit és a megértés. S hogy miért van erre szükség ebben a háborúban?

Móra Ferenc ezt is elmeséli: „A bicskei csatában az ellenség első golyója Damjanich tábornokot találta.

A csaták hőse hátra zökkent a nyeregben.

A másik percben már kirántott karddal vágtatott előre. – Nincs baj, fiúk! — nyugtatta meg elsápadt tisztjeit. — Csak megütött az ostoba golyó, de egyéb kárt nem csinálhatott.

Megakadt valamiben.

Egy óra múlva vége volt a bicskei csatának.

Az osztrák fűbe harapott, vagy elinalt, mint a nyúl.

A pirossapkások kergették őket a tábori tüzek világánál egy darabon.

Maga Damjanich fáradtan telepedett a tűz mellé.

Ahogy ott könyököl, érzi, hogy valami töri az oldalát. – Ugyan mi lehet az? – gombolta ki nagy kíváncsian a dolmányát.

Vak Csiha furulyája volt.

Csontnyaka széttörve, benne a megakadt golyó.

Az mentette meg aznap a hadak oroszlánjának életét.”

Hát ezért.

A hit fog megmenti bennünket.

Mindannyiunkat.

Azokat is, akik nem képesek hinni, csak gyűlölni.

Bayer Zsolt

Magyar Hírlap/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás