Az utolsó jugáni magyar, Gyerka Imre, szeretett édesanyja, Antaluc Mária képével, akire könnyek között emlékezett otthonában. Antaluc Mária Lükő Gábor adatközlője volt 1933-ban, 18 éves korában, és 2008-as haláláig jártak hozzá néprajtudósok, népzenekutatók gyűjteni.
Az “utolsó magyar” kifejezést persze helytelenül, csak anyanyelvi értelemben használhatjuk, mert Jugánban természetesen ma is magyar mindenki (katolikus), de anyanyelvi szinten már csak Imre bácsi beszél magyarul, a többi öreg már csak a gyerekkorában az akkori öregektől “lopott” magyar szavakra emlékszik. Jugánban a nyelvváltás 80 éve lezajlott, Antaluc Mária volt az utolsó, aki anyanyelvén nevelte fel a fiát. A többiek engedtek a helyi hatalmasságok nyomásának, és ahogy ma Moldvaszerte a székelyes csángó falvakban teszik, ők már réges-régen az idegen nyelven, oláhul, és nem a saját anyanyelvükön nevelték fel gyermeküket.
Egyébként az archaikus magyar kultúrát őrző északi csángó falu nevével megegyező néven létezik egy nagy folyó a hanti-manysi-osztyák területen: Nagy-Jugán. Hogy véletlen-e a névegyezés, én nem tudom. De ha netán nem véletlen, az bizonyára azt jelenti, hogy a település névadói réges-régen emlékeztek egy nagy folyóra… Akkor pedig nem a Kárpát-medencéből jöttek az első “csángók”, hanem a másik irányból, vagyis tényleg a honfoglalók közül maradtak le csoportok a szállásterületeken és alapítottak falvakat, illetve az etelköziek nevezték el Jugánt a régi szállásterület emlékére.
Csángó Gyerekek/ http://www.facebook.com/csango.gyerekek
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
