Az óvodai beszoktatás nehézségei

 

 

 

 

 

 

 

A két és fél éves Bálint – aki negyedik napja ovis – ma éhségsztrájkkal indít. Kifelé fordul a széken, a zsemléhez nem nyúl, pedig még semmit sem evett. Anyukája az asztaltól néhány méterre ücsörög, néha odaszól a gyereknek, noszogatja, de hiába. Később a kisfiú már kezd megbarátkozni a helyzettel, leül a szőnyegre játszani. Anyukája elérkezettnek látja az időt a távozásra, feláll, a vállára veszi a táskáját, és búcsúzni kezd, de a gyerek már a második mondatot sem várja meg, felpattan, és egy szempillantás alatt kint van az ajtón. A dajka az udvar közepén szedi össze. Bálint persze ordít, amikor visszahozzák a csoportba, nem akarja elengedni az anyját, aki megígéri, hogy hamarosan jön érte. Az óvó néni kezében tartja a picit, aki sírva integet az ablakból az anyukájának. Ő az udvarról – minden erejét összeszedve – visszamosolyog rá, aztán elsiet. A kisfiú még sírdogál egy ideig, de hamar megnyugszik.

Ez a jelenet mindennapos azokban az óvodákban, ahová minicsoportosokat szoktatnak, és a szakemberek szerint ez a ragaszkodás ebben az életkorban teljesen normális. „Sokan viszont azt gondolják, kevésbé viseli meg a kicsiket, ha észrevétlenül, búcsú nélkül hagyják ott őket – mondja Montz Ferencné, óvónő. – Pedig épp ellenkezőleg. A gyerekek ilyenkor nemcsak kétségbeesnek, mert egyszer csak nem találják anyát vagy apát, hanem átverve is érzik magukat, megrendül a bizalmuk, és másnap sokkal ragaszkodóbbak, sírósabbak, sokkal sűrűbben keresik a szülőt játék közben a szemükkel – teszi hozzá a pedagógus, akinek a csoportjában még mindig nagyon sok szülő választja távozáskor a „rövidebb utat”, mert nem bírja elviselni, ahogy a gyereke minden erejével, sírva kapaszkodik a nyakába, hogy ne hagyja ott.

„Olyan gyereket én még nem láttam, aki ne sírt volna”

Zokogó minik: óvodában hagyni egy 2,5 évest

A beszoktatás ideje alatt általában a szülők is napokig bejárnak a gyerekkel, bár vannak óvodák, ahol anyamentesen intézik a nehezét, de ma már ez a ritkább. „Nálunk az anyukák sokszor ott ülnek egész délelőtt a gyerekkel, ebbe nem szólok bele, a szülőre bízom a döntést – mondja az óvónő. – Arra mindenkinek fel kell készülni, hogy a beszoktatás megviselheti a családot, és ha egyszer belevágtunk, elhatároztuk, hogy a két és fél éves gyerekünk óvodás lesz, akkor ehhez is kell tartani magunkat, mert a gyerekek nagyon könnyen megérzik, ha elbizonytalanodunk. Olyan gyereket én még nem láttam, aki ne sírt volna. Ha nem a legelején, akkor néhány hét elteltével lesznek sírósak, amikor rájönnek, hogy minden nap oviba kell járni. Ilyenkor sem szabad megijedni, ez is a folyamat része, és szépen rendeződik idővel, ha mi, felnőttek következetesek maradunk, és azt éreztetjük a gyerekkel, hogy a lehető legjobb helyen van” – magyarázza a tapasztalt szakember.

A beszoktatás általában két-három hétig is eltart: kezdetben csak délelőttös műszak, aztán néhány, sikeres nap elteltével már ebéd a többiekkel, egy-két hét után pedig az ottalvással is lehet próbálkozni. Siettetni viszont nem érdemes a dolgot. „Az egyik minicsoportosunk három nap után már egészen vidáman jött oviba. Megbeszéltük a szülőkkel, hogy megpróbálkozunk az alvással, de aznap az addig mosolygós, aktív kisgyerek semmit nem akart enni, és egész délelőtt pityergett. Tudtuk, hogy nem gond az apukának, ha el kell vinni a gyereket, ezért megkértük, hogy inkább jöjjön be érte, mert még korai lenne az alvás. A szülők is egyetértettek abban, hogy jobb, ha nem kapkodunk, és adunk még egy hetet a gyereknek” – meséli az óvónő, aki hozzáteszi, hogy két és fél éves korban azon sem kell csodálkozni, ha az éppen szobatisztává érett gyerekek visszaesnek a beszoktatás alatt, és naponta akár több váltóruhát is elhasználnak.

„Nemet mondunk”

Sok szülő érzi úgy, hogy a két és fél éves gyereke már közösségre vágyik, és úgy íratják oviba a nagyot, hogy anyuka közben otthon van a kistesóval. „Amelyik kismama megkérdezi a véleményünket arról, hogy hozza-e oviba a két és fél éves gyerekét, általában igenre számít, és nagyon csalódott lesz, amikor nemet mondunk – mondja Montz Ferencné. – Teljesen más helyzet, amikor a játszótéren szívesen ellapátolgat a gyerek a többiekkel néhány percig, mint amikor egész napokat kell az óvodában töltenie az anyukája nélkül. A két és fél évesek életkori sajátossága, hogy nem együtt játszanak, hanem egymás mellett, és sokszor már az is jó, ha békén hagyják egymást. A minicsoportosoknak tulajdonképpen másik húsz, alkalmazkodni képtelen gyerek között kell megtanulniuk az alkalmazkodást.”

És persze azt is meg lehet érteni, ha a szülő úgy érzi, hogy inkább azzal tesz jót a gyereknek, ha korábban adja oviba. „Nekünk pont azért tanácsolta a védőnő, hogy két és fél évesen próbálkozzunk meg az ovival, mert a másfél évvel fiatalabb kistesó hatására újra bepisilt a korábban már szobatiszta kisfiam – mondja Emese, egy kétgyermekes anyuka. – A gyerek egyébként is nagyon igényelte a társaságot, állandóan nyúzott, hogy ehhez vagy ahhoz a barátjához menjünk. A védőnő szerint pedig a többi nagyobb gyerek önállósága jót tett volna neki. Én itthon voltam a babával, de a férjem csak hétvégén van velünk a munkája miatt, így elég nehéz volt a két pici gyerekkel. Úgy döntöttünk, mindenkinek jobb lesz, ha a nagyobbik fiam elmegy oviba – a kis Kristóf viszont nagyon nehezen szokott be, két hónapig is bejárt vele az anyukája, mire egyedül is hajlandó volt egész napra maradni. – Az volt a probléma, hogy sokszor megbetegedett, aztán jött a téli szünet, és többször is újra kellett kezdeni az egészet. Akart menni, de csak úgy, hogy én is ott vagyok” – teszi hozzá az anyuka, aki elmondja, hogy muszáj munkába állnia, ezért ősszel a kisebbik fiú is kezdi a minicsoportot, és igaz, hogy még nincs állása, de az sem jó, ha akkor kell beszoktatni, ha már megvan az állás. Emese szerint azt nem nagyon díjaznák sehol.

„Visszajön az anyukád!”

A beszoktatás szempontjából az sem mindegy, milyen csoportba kerül a kicsi. Ma már nemcsak a kisebb falvakban alakítanak ki vegyes csoportokat az óvodák, nagyobb ovikban is keveredhetnek a korosztályok, ami a minisek beszoktatását is megkönnyítheti. „A nagyobbak már otthonosan mozognak, ismerik a szabályokat, és azokat szívesen tovább is adják a kicsiknek – mondja egy vértesboglári óvó néni, Knauszné Szmolka Leila. – A vegyes csoportokban az idősebb gyerekek szívesen pátyolgatják is a kicsiket. Az is előfordul, hogy a kistestvér nagyobb tesójával egy csoportba kerül, aki ilyenkor ösztönösen átveszi az anyuka szerepét. Hozzánk is jár két kislány, a kisebbik most kezdte az ovit. Amikor anyukájuk elmegy, a nővérke sokszor simogatja, ölelgeti a húgicáját.”

Mindazonáltal sokan úgy gondolják, hogy a vegyes csoportokban a kicsik visszahúzzák a nagyobbakat, pedig a szakemberek szerint az sem utolsó szempont, hogy a gyerekek szociálisan sokkal érzékenyebbek lesznek. Egy vegyes csoport középsőse azt meséli, hogyan vigasztalta kisebb csoporttársát: „Máté sírás közben még sikított is, pedig csak azért ment el az anyukája, hogy édességet vegyen neki – magyarázza a kisfiú. – Mondtam neki, hogy nyugi, Máté, mindjárt visszajön az anyukád!”

 

nlcafe/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

One thought on “Az óvodai beszoktatás nehézségei

  1. Hát, nem tudom, ez így szép és jó, de nálunk, ez közel sem így működött, működik….5 nap "beszoktatás" után 3 hétig volt beteg, utána nem engedték, hogy ott maradjak, kikapták a kezemből, a gyereket rendesen sokk érte, hogy vadidegenek kikapták a kezemből.Utána szinte saját magát megbetegítette, összesen 15 napot volt oviban.
    Ennek pedig nincs sok értelme! Szerintem.nagyon mérges vagyok az ovónőkre is, mert nem így kéne a dolgokat intézni. nem én mondtam, hogy ezt a szakmát vállalja ennyi pénzért… ma már senkit se fizetenek meg jól… sajnos. De aki ovónőnek, vagy dajkának megy, az végezze rendesen a munkáját, és ne hagyjaa, hogy bármelyik gyerek hányásig sírjon, és akkor felhívjon, hogy be kéne jönni a gyerekért…Na nekem nincsenek jó tapasztalataim. Remélem másnak jobban megy a beszoktatás!
    Üdv: Niki

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post Hogy derűs maradjon a kedvünk
Next post Őrült ötletek az újrahasznosítás jegyében

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás