Az érett kalászt csépelik, míg elválik a mag a pelyvától
Az érett kalászt csépelik, míg elválik mag a pelyvától. Később földbe szórják, lehet, meg is tapossák – ott sokáig szunnyad, kicsit meg is hal, – de ha eljön az ideje, újra éled, kitör a mélyből, és akár százannyit terem.
A mag sűrítve tartalmazza a tudást az egész növényről – őseink a legrégibb, legműveltebb nép feladata a tudás őrzése, terjesztése volt. Tanítói a mágus-papok, akik nem hitték, hanem tudták a körülöttük lévő világ törvényszerűségeit, titkait. Ennek a hatalmas tudásnak a részeit hagyományozták, őrizték (egyre kevésbé értve azt) a különböző vallások…
Persze elmerenghetünk régmúlt idők dicsőségén, de igazából akkor ér valamit, ha erőt tud adni a jelen megéléséhez, és ötletet, kitartást a jövő építéséhez – “Amekkora a gyökere, akkorára nő a fának lombja” – nagy múlttal lehet csak nagy jövőnk (nem véletlenül igyekeznek elvágni minket a múltunktól, még az emlékét is kitörölni a tudatunkból).
Forrás:mag-nepe.gportal.hu
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
