Aki kinyomtatta a 12 pontot – Megtalálták Heckenast Gusztáv sírját

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                       Megtalálták Heckenast Gusztáv 19. századi könyvkiadó sírját Pozsonyban. Neve Landerer Lajoséval kapcsolódik össze, náluk nyomtatták 1848-ban a szabad sajtó első lapjait: a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

A három Heckenast – István, Gusztáv és Péter – a pozsonyi nagykövettel, dr. Balogh Csabával együtt keresték fel nemrégiben a sírhelyet, amit Kovács Jenő talált meg.

– Pozsonyban jártam a temetőket, mert a sírfeliratok megmutatják, milyen nemzetiségű emberek éltek itt. Két temető van itt: az evangélikus temető a vár alatt és a köztemető, lent a városban. Megállapítható, hogy 45 százalék német, 45 százalék magyar és 10 százalék szlovák lakosság élt itt – tudjuk meg Kovács Jenőtől, az Apáczai Alapítvány kuratóriumának elnökétől. – Fényképeztem a sírokat, gyűjtöttem a neveket, feltűnt a Heckenast név. Később kiderült, ez a 48-as nyomdász sírja. A Heckenastok tudták, hogy Pozsonyban van eltemetve, de sosem jártak ott. Elhatároztuk, hogy kimegyünk. Alsóbodokon, ahol a Bolyai iskolának testvérkapcsolata van, találkoztunk a nagykövettel, aki utánanézett a Heckenast-sír történetének.

A három Heckenast: István, Gusztáv és Péter unokatestvérek, a könyvkiadó és nyomdász testvérének ükunokái, balról a második a pozsonyi nagykövet, dr. Balogh Csaba. Együtt keresték fel Heckenast Gusztáv sírját. Fotó:  Kovács Jenő

1986-ban, Heckenast Gusztáv születése 175. évfordulóján tettek a pozsonyi Kecske utcai temetőkápolna falára emléktáblát (itt van a sírhely), magyar és szlovák nyelvű szöveggel: “könyvkiadó, könyvkereskedő, magyar, német és szlovák nyelvű művek, hírlapok folyóiratok terjesztője, a közép-európai könyvkultúra egyik megalapítója és fáradhatatlan munkása”.

– Ebben az a különös – mondja Kovács Jenő -, hogy úgy tudjuk, szlovák nyelvű műveket Heckenast nem adott ki. A sír feledésbe merült, nem koszorúzták. Pedig itt vannak a temetőkápolna oldalában az 1945 előtti pozsonyi értelmiségiek, meghatározó személyiségek sírhelyei, polgármesterek, alpolgármesterek, kórházigazgatók, vármegyei főispánok, köztük az a Jeszenák is, akinek sírjához minden október 6-án rendszeresen kimennek a magyarok – köztük a nagykövet, dr. Balogh Csaba -, hogy megemlékezzenek róla. De ők sem tudták, hogy itt van Heckenast Gusztáv sírja. Most a látogatásunkkal felhívtuk rá a figyelmet, a nagykövet azt mondja, azután ezt az emlékhelyet is számon tartják majd Pozsonyban, október 6-án majd ezt is koszorúzzák. Március 15-én mindig a Petőfi-szoborhoz mennek.

– A nyomdásznak nincs egyenes ági leszármazottja. Négy felesége meghalt, csak egy lánya volt, aki nem vitte tovább a nevet. Az ő nagyapjától – aki az 1700-as években jött Svájcból – származnak a ma élő Heckenastok. Heckenast Péter apja, Dezső, történelem tanár volt, ő nagy családfakutató, a doktoriját Heckenast Gusztáv történetéből írta. Montreálban élt, ott is halt meg, nem nyomta a belpolitikai helyzet, amikor a történetet leírta – tudjuk meg Heckenast Istvántól.

Heckenast Gusztáv sírja. Fotó: Kovács Jenő

Heckenast Gusztáv pesti szerepe 1832-ben kezdődött, mikor átvette sógora könyvesboltját. Amint minden valamirevaló könyvkereskedő akkoriban, könyvkiadással is foglalkozott, a kor legkiválóbb íróinak műveit adta ki: Jókaiét, Kemény Zsigmondét, Arany Jánosét, Berzsenyiét, Eötvösét és másokét. Heckenast Gusztáv tevékenységével kezdődött a magyar könyvkiadás fénykora. 1840-ben társult Landerer Lajossal, a neves nyomdásszal, kettejük összefogásából jött létre a nyomtatást, a kiadást és a terjesztést is átfogó cég. Nyugat-Európából hozattak modern nyomdagépeket, felszereléseket, így jött létre a korszak legerősebb, legmodernebb vállalkozása. Náluk nyomták például a Budapesti Szemlét és Kossuth Pesti Hírlapját is.

A történész Heckenast Dezső leírja, hogy szó sem volt 1848. március 15-én a Landerer és Heckenast nyomda megostromlásáról, semmiféle erőszak nem történt. Landerer és Heckenast már előző este szokatlanul nagy mennyiségű papírt áztattak be a nyomtatáshoz, és 15-én már reggel nyolckor Traeger Endre művezető öt szedővel készen állt két egyoldalas röplap kiszedéséhez. Petőfi nagy izgalmában otthon felejtette a kéziratot, és emlékezetből diktálta a szedőnek, így a nagy sietségben három hiba is becsúszott az első kiadásba, amint ez a történész és a Nemzeti Múzeum első példányain is jól látszik. Heckenast Dezső a tévedések helyreigazítása során arra is kitér, hogy a Nemzeti dalt nem az amerikai sassal díszített Columbain-sajtón nyomtatták, amelyik a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható, ezen a 12 pontot nyomtatták. A Nemzeti dal magyar és német kiadását két kisebb gépen, a Dingler-sajtón nyomták, részletekben. És miután az ifjúság elvonult, tovább folyt a munka a nyomdában, hogy elég mennyiségű röplap legyen délutánra, a múzeumkerti népgyűlésre.

Landerer és Heckenast nagy árat fizettek a nemzeti lelkesedésben és a sajtó felszabadításában való részvételért, de főleg a Kossuth-bankók nyomásáért, ami a szabadságharc anyagi alapját adta. Landerer Lajos 1854-ben meghalt, utána Heckenast Gusztáv egyedül vezette a céget, évekig zaklatták a rendőrök, és csak súlyos pénzáldozatok árán menekült meg a börtöntől, 1873-ban Pozsonyba költözött. Ott halt meg 1878-ban.

 

vaol/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

3 thoughts on “Aki kinyomtatta a 12 pontot – Megtalálták Heckenast Gusztáv sírját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás