Hiszek-e a malomipar minőség irányába történő elmozdulásában? Hát nem!
Ebben az évben is több malom meghalt, és csak a tömeglisztet árasztó üzemek dominálnak, és ezeknek a köröknek eszük ágába sincs a MINŐSÉGRE összpontosítani.
Sajnos Hazánkba a nyereség kevés, extra profit nélkül nincs üdvözítő mosoly az újgazdagok arcán- a kutyát nem érdekli, hogy a hagyományos transzmissziós malmok is el tudnák látni az ország lisztigényét, igaz akkor a porliszt helyett, igazi lisztet ennénk és sok ember munkát kaphatna, de mivel kevesebb lenne a mennyiség és ez nem engedhető meg egy pénzéhes világba.
A molnárok kihalnak, a szakmát nincs ki tovább adja, és lesznek a betanított munkások, akiknek zöme csak azért csinálja, mert ez a lehetőség van, miként a többi szalaggyárban.
Ám ha egy szakma elveszíti gyökereit, egyre kevesebb használható tudás marad és érzés még annyi sem, tisztelet azon keveseknek, akik másként éreznek.
A molnárok elmennek, kiöregszenek és eljön az idő, mikor még a szíjvarrást sem tudják majd a jövő „szakemberei” elvégezni.
Most a sok energiát igénylő egyedi meghajtás a divat, pont azért, hogy ne kelljen komoly feladatokat megtanítani az automata gépek előtt állóknak, mint a multik tömeggyáraiban, de igazából nem a porlisztre és a feltételezhetően általa okozott vastagbélrákra (nincs rosttartalma) lenne szükség, hanem a magas rosttartalmú termékre.
Ám a vásárlók és a gyártók egy része a rák mellet döntött.
Rusznyák Zsolt
magyarno.com
Powered by Facebook Comments