A madarak fontos szerepet játszanak a hun, a belső-ázsiai török és a magyar népművészetben. Ezek közül legismertebb a kerecsensólyom (Falco cherrug) – a kutatók ezt a madarat vélik „turulnak”. A „turul” szó török eredetű (togrul, turgul=vadászsólyom, illetve kiváló tulajdonságokkal rendelkező, kedvenc ragadozó madár). Sólyom-ábrázolást találunk egy Noin-Ula-i szkíta szőnyegen, az issziki halomsír egyik halottjának övén, egy Kr.előtti 1200-ból származó mezopotámiai kődoboz tetején, egy Kr.utáni II. századi párthus király szobrán, egy VII. századi szászánida ezüsttálon és még sok különös relikvián.
Turul szerepel a hunok címerein, az avarok szíjvégein (keceli lelet), a rakamazi tarsolylemezen, hajkorongokon, gyűrűkön és a magyar királyok első címerszerűen ábrázolt szimbóluma is a turul volt. A magyar nyelvben három szó van, amely a sólyomra és a sólyomkultuszra utal: a „kerecsen”, a „zongor” és a „turul”. (A zongor a Zsombor férfinévben él tovább.) Krónikáink után a „turul” szó – név – hosszú időre feledésbe merült, illetve el kellett felejtenünk. Csak a XIX. században került ismét elő őstörténetünk e fontos jelképe.
Akár a kerecsensólymot, akár az altaji havasi sólymot tekintjük turulnak, a turul a legjobb solymászmadár. Nem olyan ritka, hogy még senki ne látta volna. Ha valaki jobban megnézi, a madárnak valami különös, misztikus vonása van. Feltételezhetően, ennek a szinte fantomszerű külsőnek köszönhetően válhatott szimbólummá. A turul volt az eszményi, a hibátlan, a győzhetetlen, vagyis az isteni csoda. Ezért volt a magyarok uralkodóinak jelképe, később pedig, a turul-legenda feledésével megint egyszerű solymászmadár.
A turul titkát azonban nem sikerült örökre kitörölni emlékezetünkből. Népmeséink hűen megőrizték az „isteni madár” legendáit, ahogy kiszabadítja a Napot, feleséget is szerez magának és a mese végén király lesz. Egyik népmesénkben például egy embert magasba emelő turulmadár alakja is megjelenik. A csodálatos madár az embert repülve, menekülés közben eteti, itatja. Ezt a mesét örökítette meg a nagyszentmiklósi 2. számú korsón látható madár, amint karmai között egy nőalakot ment ki a rabságából. (Ha a magasba emelt alak férfi, – mint az 5. számú korsón, – akkor a madár a hős társa, akit társai cserben hagytak (az alvilágban). A turul azonban a hőst felviszi az emberek világába. Ott aztán visszaszerzi elrabolt menyasszonyát és az őt megillető trónt.
Népművészetünkben is mindenhol megjelenik a turul. Igaz, kissé szerényebb formában, pedig a turul a magyarok ősi, feledésbe merült hitvilágának máig fennmaradt főszereplője.
Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében – olvassuk Anonymusnál -, Magóg király nemzetségéből származó Ügyek vezére volt a Szkítiának. Ügyek feleségül vette Dentu-mogyerben Önedbelia vezérének Emese nevű lányát, akitől fia született. Ő volt Álmos. A fiúcska a nevét különös fogantatásáról kapta.
Emese álmában megjelent egy héja formájú nagy madár. A Budai Képes Krónika a következőket írja:
Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak.
(A belső-ázsiai népeknél a víz szimbóluma a hatalmat jelöli.)
Emese gyermekének apja Ügyek vezér volt, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező turul a közvetlen ős, csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, és azt, hogy az utód még az apánál különb. Emese álma megerősítette, hogy Álmos az őseire fog hasonlítani, de náluk sokkal nagyobb hatalmú fejedelem lesz.
Egy tipikus dinasztikus eredetmondával van dolgunk, amelynek lényege, hogy a születendő utódokat már előre magasztalja, és fényes jövőt jósol, egy még nem létező dinasztiának.
A turulnak Emese álma mellett egy másik legendában is fontos szerepe van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy sas szerű madarak támadták meg az állataikat és elkezdték azokat széttépni. Az emberek kétségbeesetten vették fel a harcot a hatalmas testű madárrajjal, ám azok jóval erősebbnek bizonyultak. Ekkor az égen feltűnt a hatalmas, erős turul és az egyik sast megölte. A támadó madárraj azonnal elmenekült. Később dögvész pusztított az állatok között, dögevő madarak lakmároztak az elhullt állatok tetemén. A turul azonban ismét megjelent és a dögevőket elzavarta.
A magyarok ekkor útra keltek, elindultak Attila földjére, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turul és a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt, a nép újra követte. Egyszer aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, a nép megérkezett.
Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna valóban addig vonultak Európában nyugat felé, amíg a kerecsensólyom – a turul – fészkel. A múlt, a történelem igazolta, hogy a Turul-mítosz eltűnése – az Árpád-ház kihalása – indította meg a magyar önállóság megszűnését.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
