A traktoros lánytól az édesanyákig – Sok nő áll munkába
Húsz éve nem volt annyi dolgozó hölgy hazánkban, mint most: száz nőből 53 dolgozik. Kényszerből vagy belső indíttatásból? Az okok sokrétűek.
„Traktoros lány Nagy Maris, hét határban párja nincs” zengett valamikor a nóta. A boldogult ötvenes években a nőket ugyanúgy minden finomkodás nélkül állították a munka frontjára, mint a férfiakat. Pedig akkor még nem harangoztak olyan szépen az egyenjogúságról, mint ma. Így került aztán a nóta hőse is a jelképnek számító körmös Hoffer traktor nyergébe, de jutott a hölgyekből szép számmal a bányaiparba, építőiparba is.
Manapság kevesebb nő képviseli a gyengébb nemet az említett szakmákban, az viszont tény: rendkívül sok nő áll munkába. Jelenleg 1,8 millió lánynak, asszonynak van állása, 1992 óta nem volt ilyen magas ez a szám. 2007 óta először fordult elő az is, hogy a női munkanélküliségi ráta alacsonyabb volt az uniós átlagnál. Az okok egyértelműnek tűnnek.
– Egyszerűen nincsen más választásom, el kellett valahol helyezkednem – foglalja össze tömören véleményét Miklósi Judit.
A fiatal anyák véleménye szinte egyöntetűen az, luxussá vált az egykeresős család-modell: manapság két átlagkeresetből is nehéz megélni.
– Három hónapos volt a gyermekem, amikor bölcsődébe adtam és visszamentem dolgozni – meséli a szolnoki Kiss Éva. – Építkeztünk, kellett a pénz. A szívem szakadt meg, amikor reggelente otthagytam a dadusnál a kisbabámat. Bár később azt tapasztaltam, sokkal könnyebben beilleszkedett egy-egy közösségbe, mint mások, de valószínűleg az érzelmi kötődés kettőnk között jóval mélyebb lett volna, ha otthon maradhatok vele – fűzi hozzá az édesanya.
Éva véleménye elgondolkodtató, főleg, ha megismerjük egy nemrégen lezárult kutatás végeredményét.
– Olyan vizsgálatot végeztünk a megyében, melyben azt kutattuk, mely tényezők befolyásolják a gyerekek iskolai teljesítményét és végzettségét – árulja el Szarvák Tibor szociológus. – Rájöttünk, aki leginkább hatással van a tanulókra, az maga az édesanya. Ezek után megnéztük közelebbről a munkanélküliségi mutatókat. Egyértelműen az bizonyosodott be, hogy az otthon lévő anyukák gyermekeik értelmi fejlődésében jóval nagyobb szerepet kaptak, mint a dolgozó édesanyák.
Szarvák Tibor szerint azonban bármennyire is ideális lenne az, hogy a nő évekig otthon nevelje gyermekeit, manapság nem megvalósítható. A gazdasági funkcionalitás sokkal erősebb: egyre több nő áll munkába. Ami abból a szempontból örvendetes, hogy nő a foglalkoztatás, másrészt viszont lassan eltűnnek a hagyományos családi szerepek.
– Ezt nem szabadna engednünk! – fűzi hozzá véleményét Kövesdy Zsolt, kunszentmártoni plébános. – Hajlamosak vagyunk elfeledni azt, hogy a gyermeknevelés ugyanolyan munka, mint bármi más. Csak nem nyolc órás, hanem 24 órás elfoglaltságot jelent az anyának, húsz éven keresztül. Az édesanya-szerepet, mint „állást”, igenis el kellene ismernie az államnak. Fizetést kellene adni a nőknek és a nyugdíjba is jó lenne beleszámolni a gyermekneveléssel eltöltött éveket – vélekedik a plébános.
Pedig a nők nem kis része tudatosan választja a másik utat: legtöbben azért, mert erre kényszerülnek.
– Igen, lassan ez kezd társadalmi elvárásként megfogalmazódni – reagál Kövesdy Zsolt. – Szerepkiegyenlítődést tapasztalhatunk és úgy gondolom, a folyamatot nehéz már visszafordítani. Az asszonyok a legtöbb idejüket a munkahelyeken töltik, munkájukért ráadásul kevesebb pénzt is kapnak, mint a férfiak.
A plébános szavait tények is alátámasztják: az átlagbérek tekintetében továbbra is létezik a férfiak és a nők közötti szakadék, „természetesen” az előbbiek javára. Amíg például 2011-ben a Jász-Nagykun-Szolnok megyei férfiak átlagkeresete meghaladta a 185 ezer forintot, addig a nők huszonötezerrel kevesebbet vihettek haza átlagosan. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság segítségét mégis ritkán kérik emiatt a hölgyek.
– Hát persze, nem akarom elveszíteni a munkámat! – állítja egy neve elhallgatását kérő fiatal nő, aki szintén látja, tapasztalja saját munkahelyén ma is, nem ugyannyi a bérpapíron szereplő összeg, mint férfi kollégájáé, aki pedig ugyanabban a munkakörben dolgozik. – Próbálnék csak a hatósághoz fordulni, másnap már nem kellene bemennem a munkahelyemre!
Bár nem vigasztal senkit: az Európai Tanács egy korábbi összesítése szerint szinte az unió összes országában van különbség a nők és a férfiak fizetése között. Észtországban eléri a 30 százalékot, ugyanakkor Olaszországban mindössze öt százalékos volt a bérrés.
Sok, a munkába állásról megkérdezett nő kérdésünkre azt vetette fel, könnyű annak, aki nem Magyarországra született!
– Nem ennyire egyszerű a helyzet! – figyelmezteti honfitársait Kőnig László, aki évek óta Kanadában él. – Az itteni anyukák nagy része itt is munkába áll. Bár van egy nagy különbség a magyar és a kanadai dolgozó nők között: míg a magyar kényszerűségből dolgozik, a kanadai azért, hogy ne unatkozzon otthon. A karrierépítésnek aztán mi a végeredménye Kanadában? Az, hogy minden második-harmadik házasság összeomlik.
A Hollandiában lakó Weijters-Répási Márti is úgy véli, nem csak magyar jelenség a dolgozó nő. A holland kormány jövő évtől olyan adóváltozásokat vezet be, mellyel az eddig egy keresetből megélő családok a jövedelmük további húsz százalékát veszítik el. Így szinte rákényszerítik az eddig „kényelmesen” otthon dolgozó anyákat, keressenek maguknak fizetős állást.
– Három gyerek mellett esti, éjszakai vagy hétvégi munkát tudnék csak vállalni, mert a fizetős iskolai napközit nem tudnánk kifizetni. Ráadásul itt lassan le is nézik azokat a nőket, akik csak otthon „lebzselnek” – mondja a fiatalasszony.
Úgy tűnik tehát, nem csak Magyarországon, hanem szerte Európában munkába állnak a nők. Vannak, akik nagyon is szívesen.
– Mindig is orvos akartam lenni, semmi más nem vonzott, alig vártam, hogy dolgozhassak – mondja a megyénkbeli Szendrey Ildikó. – Bár az egészségügy helyzete korántsem mondható ideálisnak, a szakmámat még mindig nagyon szeretem. Most gyesen vagyok itthon három gyermekemmel, de mindenképpen visszamegyek dolgozni, amint a legkisebb óvodás korú lesz. Persze, legszívesebben négy órás munkát választanék. Kérdés, lesz-e választási lehetőségem – teszi hozzá.
Véleményével Ildikó nincsen egyedül: több (főleg diplomás) nő említette azt lapunknak, szívesen dolgozna, sőt, teszi is. Néhányan nem is akármilyen szinten végzik feladatukat a munkahelyükön: szeptember végén például megyeszékhelyünkön a helyi iparkamara segítségével alakult meg a Sikeres Női Vezetők Klubja, melynek célja az üzleti tapasztalatok megosztásán túl a magánéleti praktikák kitárgyalása is. Nemrég pedig egy szolnoki cég szerzett harmadik helyet a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség által ötödik alkalommal kiírt Legjobb Női Munkahely megméretésen.
Egy dolgot azonban érdemes szem előtt tartani:
– Aki csak a karriert, az érvényesülést tartja szem előtt, az nagyon ingoványos talajra építkezik – állítja egy szolnoki tanárnő. – A munkahely jön-megy, ami stabil, az mindig és kizárólag a család. Ha valakinek összeomlik az egzisztenciája, akkor a nők többnyire ott állnak kifosztva, mert érte elhanyagolták a fontosabb hivatásukat, amibe ilyen helyzetben lelkileg kapaszkodni tudnának – a családot.
szoljon/magyarno.com
Powered by Facebook Comments