A sámánok eredete, története

 

 

 

 

 


A sámánizmus gyökerei a 100.000 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza.Őshazája Belső-Ázsia. A sámánizmus formái fellelhetők Délkelet-Ázsiában,Kínában, Tibetben, Japánban, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliábanés Indonéziában egyaránt.

Gyökerei azon szibériai törzsekhez nyúlnak vissza, melyeket a magyarral nyelvrokonoknak tartanak. A magyar nép hitvilága, vallási rendszere a keresztyénség átvétele előtt a sámánizmus volt. Felidézhetjük SzabóMagda: Az a szép fényes nap című drámáját, Géza fejedelem és a sámán”kapcsolatát”.

A pogány magyarság hitvilága a keresztyénség felvétele után fokozatosan pusztult, a sámánisztikus világképbe való hit megszűntével ez a hitvilág alkotóelemeire bomlott, és ezek az alkotóelemek mesemotívumok, rituális énekek, hiedelmek formájában éltek és ma is élnek tovább.

Eliade vallástörténész a sámánizmust archetípusnak tartja, amely látszólag időtlen minőség.

A sámán szó az evenki nyelvből származik. Az even, evenki két szibériai vadász- és rénszarvastenyésztő csoport, akiket régebben általában a tunguz néven ismertek. A sámán szó jelentése: “az ember,aki tud”.

A sámán szót mai értelmében arra az egyénre értik, aki megváltozott tudatállapotában, révülésében is ura tud marad önmagának. Az irányított tudatállapotban gyakorlottakat, az eksztázis mesterét tekinthetjük sámánnak.

A sámán feladata, szerepe igen sokrétű volt: gyógyított, jósolt,jövendölt, a közösség összetartója, szellemi vezére volt. A nemzetségi hagyományok, imák, legendák, énekek őrzője, áldozati rítusok irányítója.

A sámánizmus ősi hiedelemrendszer, kapcsolatba hozható a vallási fejlődés korai formáival, az animizmussal, és a totemizmussal.

Az `animizmus` szerint minden élőnek és élettelennek lelke van, a kőnek éppúgy mint egy fának. Az animizmus ezáltal a természettel, a környezettel való szorosabb, egyenrangúbb kapcsolatot segítette elő.

A `totemizmus` azt a hitrendszert jelentette, melynek alapján a nemzetség őseként állatot tiszteltek, gondoljunk pl. a turulmadár,a csodaszarvas legendájára, a fehér ló történetekre, vagy amedvekultuszra.


Világképe

A sámánisztikus világkép bemutatását Diószegi Vilmos 1945-ből származónéprajzi gyűjtésének egy szép darabjával kezdem.

Bihar és Békés nádasai között egy öreg darvász mesélte a következőtörténetet. (A daru – a magyarság “ősi soron becses madara”, (HermannOttó) – a halhatatlanok hírnökének, a hosszú életnek, az éberségnek aszimbóluma. Kezdetben csak a nemesek viseltek süvegükön darutollat,melyért egy-egy borjút is adtak.)

A darvász története így szól: “Van a világon egy csudálatos nagy fa,amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik.Ha elkezdenek kavarogni, ombolyogni, (gomolyogni) abból támad a szél.Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ága között,hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merrevan, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesz a szájábatejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus az ilyen. Mert ezcsudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományosférhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látninem láthatja.”

A magyar népmesék motívuma az égígérő fa, a tetejetlen fa, melynektörzsén egy házban él a hold anyja és a hold, feljebb ugyancsak egyházban a nap anyja és a nap lakik.

A magyar népi diszítőművészetben (faragásokban, hímzésekben) ismegtalálható a hatalmas fa, ágai között a holddal és a nappal.

Az urali, a szibériai népek, a mongolok világfájának csúcsa mellett is ott van a nap. Egy török monda szerint: a föld köldökén, mindennek a középpontjábannő minden földi fa legmagasabbika, egy nagyon magas fenyő, amelynekcsúcsa a főisten (Baj Ülgön) lakásáig ér. A fa egyik oldalán a nap,a másik felén a hold található.

Avar sírban is találtak olyan csonttégelyt, amelyen kilencágú fa látható, bal oldalán körrel, jobb oldalán félhold alakú ábrázolással,tehát már az avarkorban is ismeretes volt a napos-holdas világfa.

Az indoeurópai népek (India, Pakisztán, Banglades, Sri Lanka tartozikide, illetve a szláv, a germán, a román népek, a lettek és a litvánok)hiedelemvilágában is megtalálható a világfa, az életfa motívuma, deezen fa csúcsán vagy az ágai között nincsenek égitestek.

A paradicsomi almafát a világfa keresztényesített formájának istekintik.

A magyar népmesék, mondák csudálatos fája, égígérő fája, tetejetlenfája, és más sámánhitű népek világfája, azzal a sámánfával azonos,amely összeköti a sámán hitvilág világait, az alsó, a középső és afelső sámán-világot.

A sámánhitben tehát a világegyetem hármas tagolódású a középső világ a Föld. A középső világot az alsó és a felső világgal a világfán kívül mégvilághegy, hatalmas folyó, világtenger is összekötheti.


Mi található az alsó és a felső világban?

Az alsó világ a hüllők, a kígyók, gyíkok és a békák birodalma alegtöbb sámánhitű népnél.

(A görög mitológiából is ismert a kígyók és a föld alatti világ -az alvilág – kapcsolata. Például: Hercules (görög neve: Héraklész),leszáll az alvilágba, hogy az öreg tengeristen (Phorküsz) lányának,Gorgónak a fejét megszerezze. Gorgó kígyóhajú, kígyótestű, női fejűlény, aki a szemébe tekint kővé válik.)

A felső világot így képzeli el egy ősi, pogány dal:

“Az a szép fényes nap
az isten jobb szeme,
az a szép fényes hold
az isten bal szeme.
Az a futó szellő
isten lihegése,
az a sok szép csillag
isten arca izzad…”

A világfa ábrázolásokban a világfa mellett – a középső világban -lovak, szarvasmarhák, szarvasok, a világfa ágai között madarakláthatók. Gyakori, hogy csak az állat fejét ábrázolják. A világfamellett valójában nem a tényleges állatok, hanem ezen állatok “lelkei” találhatók.

Ezt pontosítja a világmindenségről szóló osztják-szamojéd hiedelem,mely szerint az eget és a földet a “rügyes égi”, azaz a lombos fakapcsolja össze, amely az “Élet anyó” lakásánál nő. Ez a fa nyírfa.Ágain balra a nap (vagy a “nap árnyéka”), jobbra a hold (vagy a “holdárnyéka”) van. Felső ágain a születés női pártfogói, a kakukkok ülnek,amelyek szent madarak. (A kakukk a megtestesülés előtti és utániállapotban lévő emberi lelket szimbolizálja, mert a lélek számára atest ugyanúgy “idegen fészek”, mint a kakukk számára más madár fészke,melybe a tojásait csempészi.) “Élet anyó” igazgatja a szülést. Reggel,amikor a nap felkel és első sugarait a földre veti, akkor minden egyesnapsugár hegyén emberi lelkeket küld a földre, akiknek aznap meg kellszületnie. A sugár hozza a lelket a mi “középső” földünkre. A lélekoda hull, ahol a napsugár a földet megérinti. Ez az emberek igaziszületése. Ezután következik az embereknek az anyától (asszonyanyától)való materiális születése.

A napsugarat és a lelket ugyanazzal a szóval fejezik ki: ilszat.

Az ember szaporodásához hasonló képzeteket fűztek a jószágok, erdeivadak szaporodásához is. Ezért is feltételezhető, hogy a világfaábrázolásokon az állatok rajzai nem a valóságos, tényleges állatokat,hanem a szaporulatukat bíztosító “lelkeiket” jelképezik.

Érdemes azt megfigyelnünk, hogy a fenti hiedelem a naphoz kapcsoljaa termékenységet, a szülést, ami a világfa bal oldalán található. Atestszimbolikában a nőiesség, az anyaság szimboluma ugyancsak a baloldal.


A sámánok elképzelése a lélekről

A sámán hitű népek körében szinte általánosan elterjedt a több lélekképzete, ami megelőzte az egyetlen (monisztikus) lélek képzetét.Észak-Eurázsiában általánosan elterjedt a `lélekkettősség`, a magyarok, a pogány magyarok körében is a `kettős lélek` hite élt.E két lélek, a szabad lélek és a testlélek.

A `testlélek`, az “életlélek”, legtöbbször “lélekzetlélekként” jelenikmeg. Ez a légzésnek az életelvvel, az élettel való azonosítására utal.A magyar lélek szó a “lélegzet” szó származéka. A lélek és a lélegzetszó, ill. a lélek és a test szoros kapcsolatára utal pl. a “kilehelia lelkét”, “hálni jár belé a lélek”, “csak aludni jár belé a lélek”szólások. Ez utóbbi kettő mögött, – melyeket a beteges, gyenge egészségű emberekre használják -, egy olyan képzet is meghúzódik, hogy a lélek időről időre eltávozik a testből, véglegesen még nem hagyja el, aludni, hálni még visszatér, visszajár belé.

A testlélek lehet egy vagy több.

Az indiánok között a test minden részének megvan a maga szelleme,lelke. A sámánhitű törzseknél ugyanazon szó lélek és szellem jelentésű is.

A `szabadlélek` az ember testen kívüli megjelenési formája, vagyis magának az embernek a testen kívüli megjelenése. Ez sokszor az ember kicsinyített képmása, Észak-Eurázsiában ezt gyakran árnyék lélek jellegűnek tekintik. A vogul és osztják szabadlélek, árnyéklélek:”isz”, a régi magyar “iz” szóval rokon, melynek jelentése: “rák,rákfekély, rákfene, egy rossz betegség, ami a foghúst támadja meg,kisgyereknél ún. szájpenész”. A magyar “iz”, az eredeti elképzelés szerint gonosz, félelmetes lény. Ez az “Iz egyen meg!, Rágjon meg aziz!” szidalmak is jeleznek.

Ez az árnyéklélek kapcsolatba hozható a Jungi árnyék fogalommal.

A legkülönbözőbb népeknél az emberi lélek szomorú sorsa az, hogy a halál után iszonyú szellemmé alakul át, amely a hátra maradottakatkülönböző módon megragadja, megsérti. Ebből a gonosz szellemből betegségszellem alakulhat, és ennek a nevét azután átviszi magáraa betegségre is. Ez a folyamat van itt is, amikor a lélekből egy betegség lett. (Iz-szó szabadlélek, árnyéklélek, rossz betegség,rákbetegség).

Itt csak utalni szeretnék Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegségcímű könyvére, illetve e könyv első kötetére, Út a teljességhez(társszerző Thorwald Dethlefsen), melyekben a betegségeket az árnyékmegnyilvánulásainak tekintenek.

A szabadlélek leginkább az álmok alatt, sámánoknál a transzállapotidején, illetve a lélek elvesztésének különböző állapotainál(betegségeknél, ájulásnál) mutatkoznak meg.

A vogulok képzete szerint, az élet folyamán, amíg az ember egészséges,a szabadlélek nála van, és rendszerint csak az álom idején hagyja el. Nyelvükben az “álomba merült” azt jelenti “elhagyódott”, az”elalszom”, azt, hogy “elhagyódtam”.

Délkelet-Ázsia egyes részein is úgy tartják, hogy veszélyes az alvót hírtelen felébreszteni, mert álmában a lelke messze járhat, s időt kell hagyni a biztonságos visszatérésre. Ha a lelke nem tud visszatérni, megbetegedhet.

Amikor a test elhagyódott, a lélek különböző helyeket látogat meg és más lelkekkel találkozik, és azokkal békés vagy ellenséges kapcsolatbakerül. Ha a lélek ellenfele erősebb, nem mer kimenni a testből, ennek következtében az ember nem mer elaludni.

Összegezve: a szabadlélek az én lélek – ma talán azt mondanánk a személyiség magva -, és az egy vagy több testlélek az életlélek megjelenési formája.

A sámánok lélekhitével kapcsolatosan még érdemes megemlíteni a kanadai eszkimók, az inuitok elképzelését.

Szerintük a tárgyak és elnevezéseik egyformán valóságosak. Az emberneve a lelke része. Ha két embernek azonos neve volt, azáltal lelki társakká váltak. Tehát az ember neve összekötheti őt másokkal, néha egy egész csoporttal. Még az azonos nevet viselő halottakkal is szoros kapcsolatban álltak, mintegy közös lélek hálózatot alkotva, amely hídként szolgált az élők, a holtak s az állatok világa között.


A sámánok kiválasztásáról, beavatásáról

A sámánná válásról kétféle elképzelés ismert, a “passzív”, és az”aktív”. A magyar, a szibériai, a török néphitben “passzív” módon történik a sámánok kiválasztása, itt a jelölt semmit nem tesz annak érdekében, hogy sámán legyen, inkább tiltakozik ellene, míg a több iközép- és kelet- európai népeknél (tehát a német, lengyel, román,bolgár, horvát, szerb népeknél) “aktív” módon történik a sámánnáválás, az egyén saját maga akar emberfeletti erejű, tudású lénnyéválni, és ennek érdekében tanul.

A “passzív” módon történő sámánná válás elemei a következők:

1. “Fölös számú csont”. A kiválasztódás már a születés pillanatábannyilvánvaló, erre a foggal, illetve tizenegy vagy még több ujjal valószületés ténye utal.

Akinek nincs fölös számú csontja, e hiedelem szerint nem lehet sámán.Ha a gyerek foggal születik és a bába kitudja venni a fogát, akkor nemlesz a gyerekből táltos, ezáltal sok kíntól, szenvedéstől megmenekül.

A sámánokra nemcsak az jellemző, hogy egy, vagy több foggal (sőt többfogsorral) születik, hanem az is, hogy később is több foga van, mint aközönséges embernek.

Egy szibériai hit szerint, az a sámán, aki elveszíti fogait nem tudtovább sámánkodni.

2. A leendő sámán gyermekkorában a többi gyermektől eltérő módonviselkedik, emberkerülő, nyugtalan. Veszprém megyében azt tartották,hogy a leendő táltosnak, sámánnak “hét esztendeig – azaz hét éves koráig -mindig bolyongani kell.”

A darvász történetében ez állt: “ezt a fát csak az leli meg, hogy holvan, merre van, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesza szájába tejnél egyebet.”

A magyar néphit szerint a táltos, és a táltos lova egyaránt tejenél. (Ez a felsőbb tudást, a beavatottságot jelképezi. A tej, mint azéletben tartó anyatej, az “életvize”, a halhatatlanság itala, szellemitáplálék, az égi világgal való kapcsolat záloga. Ezzel szemben aboszorkány, aki az ártó hatalmat jelképezi elapasztja a tehén tejét.)

3. A sámán jelölt és a környezete is ellenszegül a kiválasztásnak, az ellenszegülés azonban hiábavaló. Az ellenszegülés már a vihartól valófélelemben is megnyilvánulhat, ilyenkor a kiválasztott attól fél, hogy elviszik a halott sámánok szellemei. Ha a jelölt és a hozzátartozói végleg ellenszegülnek a többi sámán, táltos akaratának, akkor a táltosok a jelöltet megnyomoríthatják, vagy testileg válik nyomorékká,vagy eszelős lesz. A szibériai, ill. a török törzsek sámánhitében asámán hivatás tehát magán viseli a kényszer és a kínzás jellemvonásait.

4. “Huzamos alvás”. Az alvás, vagy elrejtőzés során a sámán jelölt teste mozdulatlanul, élettelenül fekszik, három napon át. Míg teste eszméletlenül fekszik, a lelkét természetfölötti lények, általában a halott sámánok lelkei elrabolják és ekkor kapja tudományát. Hogyan? Mitörténik ilyenkor a leendő sámánnal?

5. “Szétdarabolás” élménye. A feldarabolás egyik célja, hogy csontjaitmegszámlálhassák. A vadásztársadalmakban a csontok az élet lényegét jelentik. A sámánná váláskor utazása során azt élheti át, hogy a szellemek megkínozzák, testét csontvázig lecsupaszítják, feldarabolják,majd ismét összerakják. A sámánokat gyakran ábrázolják csontváz formájában, ami a beavatási szertartás során lejátszódó rituális feldarabolódásra utal. Szibéria és Mongólia területének legnagyobb részén a sámán és a kovács között különös kapcsolatot tételeztek fel.

A sámánavatás halálmotívuma az újjászületéssel egészül ki. A szétdarabolt testet a természetfeletti lények, sámánok lelkei összerakják, a jelölt újra éled, és a tudomány birtokosa lesz.

Az újbóli összerakás, összeragasztás egyes leírásokban nyállal történik.

A magyar népmesékben is megtalálható a mesehős testének feldarabolásával kapcsolatos mesemotívum. A mesehős feldarabolásának funkciója megegyezik a nem magyar mesék varázskönyvből való tanulásának motívumával. A nem magyar népmesék mesehőse a varázskönyvből való tanulás által nyeri el az emberfeletti képességeket.

Az előbb említettekkel még közel sem zárult le a sámánná válás időszaka, még sámánavató szertartás is szükséges hozzá. Ez a rítusabból áll, hogy a jelöltnek az ég lakóinak való bemutatkozása céljábólfára, hágcsóra, létrára vagy hegyre kell felmásznia.

A legtöbb helyen ez kiegészült a jelöltnek vér által történő megtisztításával. (Talán azért, mert a vér az élet, az életet adómeleg szimbóluma. Az ősi törzsek a napra istenként tekintettek, anap és a vér között soros kapcsolatot tételeztek fel, erre utal az ahiedelem is, miszerint az aranyat a nap megalvadt vérének tartották.)

A sámánavatáskor megmászandó létra, fa a sámánfa.

A szibériai sámánoknál minden sámánnak van egy saját sámánfája a kunyhójánál, ami a sámán életfája. A sámánfa akkor kezd el nőni,amikor a sámánjelölt elhivatott lesz a sámánságra és csak a sámán halálával pusztul el. A sámán halála után egy éven belül elszárad.

Megsemmisítése, vagy épségének megsértése a sámán halált vonta maga után. Azonban a hiedelem szerint, ha valaki a sámán fáját ki akarnávágni, és fejszével belevág a fába, a saját lábát sebzi meg vele.

A szibériai népek sámánlétráin általában kilenc fok található és kilencféle fenyőből készítik.

A sámánfa azt az utat is szimbolizálja, amelyen a sámán, vagy az imádsága az égbe megy.

A sámánlétra, sámánfa tetejére érve a vizsgázó a szellemeknél jelentkezik. Azokhoz a szellemekhez imádkozik, akik oltalmazzák őt.Az oltalmazó szellemeket nem a sámán választja ki, hanem a szellem választja ki a sámánt. A sámán természetfeletti ereje nem őbenne magában, hanem a segítő szellemeiben rejlik. A sámán szellemek nélkül erőtlen, az a sámán, aki elveszíti a szellemeit, megszűnik sámánnál enni, sőt néha meg is hal.

“Kapsz egy szellemet, aki mindig veled lesz – második éneddé válik.”- tartják Észak-Amerikában.

A segítő szellemek a sámán pszichéjének tükröződései. Pszichikus síkon a sámán belső alteregóinak is felfoghatjuk a segítő szellemeket, a szimbolikus segítőket.

A sámán utazásai során gyakran eggyé vált szellemi segítőivel. Az archaikus ember – az animizmus szemlélete ebben támogatta -, könnyen átélte a növények, állatok tulajdonságaival való azonosság érzését. Az azonosulást az adott állat bőréből származó ruhák, tollából készített fejdíszek használatával mélyítették.


A sámán ruházata

A sámán öltözete, fejviselete igen változatos képet mutat. A fejviselet állhat tollakból, szarvasagancsból, a kettő kombinációjából. Az egészmadarat is ábrázolhatja, és ismert olyan sámán fejviselet is, amivaskoronára erősített agancsos rénszarvasbika-fejből állt.

A VII-IX. századdal keltezhető sziklarajzok is ismertek, melyeken szarvat ábrázoló fejviselet látható. Szibériában az Oka folyó menténa bronzkorra tehető sziklarajzokat találtak agancsos fejviseletűemberalakrajzokkal.


A sámándob

Szibériában a sámánizmus hangszere a dob, Dél-Amerikában a csörgőveszi át a dob szerepét.

Érdekes, hogy a magyar népmesékben a táltosló azonos a sámándobbal. Meséinkben a fiatal mesehős égígérő fára való feljutásnak van egy próba jellege. A mesehős a fa tetején táltoslovakhoz jut.

A táltosló jellemzői.

1. A táltosló jövendő tulajdonosa rendkívüli módon tudja meg, hogyanjuthat hozzá a táltoslóhoz.

2. A leendő táltos sovány gebe.

3. Általában a gazdának kell a hátán cipelnie, eközben elpusztul, de újraéled.

4. A rozoga állatot a hősnek meg kell mosdatni, esetleg tejjel kelletetni. Parazsat is kell adni a hitvány gebének, hogy táltoslóvá változzon.

5. Egy – egy út előtt is meg kell etetnie a gazdának eleven szénnel a táltoslovát.

6. A táltosló gazdájával a hátán elhagyja a földet és felemelkedik a levegőbe, és oda megy, ahová a gazdája akarja.

A sámánhit szerint is a leendő sámán az égígérő fáról, a világfáról kapja sámáneszközeit, a sámándobot, amelynek segítségével a sámánmesterséget gyakorolni tudja.

Minden sámánnak van sámándobja, ez egyfenekű, gyakran fémfüggőkkel, csörgőkkel van felszerelve. A sámán megidézi vele a szellemeket, vagy ő megy el a szellemek birodalmába.

A sámánhitű népek a dobot a sámán hátasállatának tekintik. A szamojéd népek a sámándobot rénszarvasnak tekintik, a dobverőt, pedig olyan botocskának, ostornak, amellyel a sámán a rénszarvasát sietteti.A szojotok “táltoslónak” nevezték, jelezvén, hogy a dob monotonritmusának segítségével szinte “belovagolnak” a szellemek világába.

Más népek úgy tartják (burjátok), hogy a sámán állatnak a lelkén utazik, a lélekutazások során az az állat a szellemi kísérője, amelynek a bőrét a dobra feszítették.

A sámánnak mielőtt a dobját használni kezdené, a dob “felélesztéséhez “fontos szertartást kell végeznie: lehetséges története akövetkező:

– a dob abroncsát a sámán meghintette áldozati sörrel.

– az abroncs feléledt és a sámán szájával elmesélte a jelenlévőknek, hogy miként élt az erdőben, hogy lett fává.

– az abroncs elbeszélése azzal fejeződött be, hogy jól fogja szolgálni a sámánt.

– ezután a dob bőrére hintett az áldozati sörből, akkor feléledt a jávorszarvas, vagy rénszarvas, attól függően, hogy milyen bőrrel vonták be a dobot.

Az altaji törököknél a sámán égő borókával füstölte meg a dobot, majd pedig tejből párolt pálinkával meghintette.

Az osztják-szamojédok szertartásán egy tapasztalt sámán egy lélekutazás során “összegyűjtötte”, “összeszedte” a rénszarvasnak minden elhullott szarvát, és élő vízzel megöntötte.A csontok, szarvak holt csomójából “feléledt” a rénszarvas, ezután már nem volt “tehetetlen” a sámán dobja.

A sámánkodás megkezdése előtt a dobnak a tűz fölé való tartása elengedhetetlen, ez szükséges ahhoz, hogy a bőr jól megfeszüljön rajta. Ez a táltosló parázzsal való etetésével lehet analóg.

Dél-Amerikában a csörgő veszi át a dob szerepét. Ott a csörgő nyele a világfát szimbolizálja, a csörgőt képző üres dob pedig magát a Világegyetemet. A benne lévő kavicsok a szellemek és az ősök lelkei. Amikor rázzák a csörgőt, ezek a szellemek tevékenykedni kezdenek, és segítik a sámánt.

A lappföldi dob vizsgálata azt bizonyította, hogy a hangszert csak bizonyos meghatározott helyen ütötték. A sámánok dobjaikat jóslásra is használták, ilyenkor dobolás közben egy bizonyos mutató mozgását figyelték meg. Ilyen mutató lehetett a dobhoz erősített fémkarikaköteg, amit “békának” neveztek. A béka a rezgő bőrtől függően ugrándozik, amint a modern kísérletek kimutatták, ezt a mozgást lehetetlen előre pontosan meghatározni.

A magyar népi kultúrában gyerekversekben, a regösénekekben egy különösdobnak az emlékét találhatjuk meg:

Gólya, gólya gilice
Mér véres a lábad?
Török gyerek vágta,
Magyar gyerek gyógyítgassa
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Adjon isten lassu esőt,
Mossa össze mind a kettőt,
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök,
Dob szerda.

A napok fordított sorrendje, a szita és a dob együttes megjelenése a vers jövendőmondó szerepére is utalhat.


Transzállapot

A sámán a dobszó, a csörgő, az ének, a tánc közvetítésével kapcsolatba került szellemi segítőivel, ez egyben az eksztázis állapotának elérésétis jelentette.

Az eksztatikus állapotot, a transzállapotot a régi magyar nyelv rejtezésnek, révületnek is ismeri. A rejtez szót ál halottra, tetszhalottra is használták.

Az eksztázis állapotára a palócok, a matyók és a bodrogköziek az elragadtatódik kifejezést használták, a bukovinai és a moldvaiszékelyek az ellesz, és ellát igét.

A rejtez, elrejtez szóval kapcsolatosan felidézhetjük Arany JánosToldiját is:

“Mondd meg ezt, jó Bence, az édes anyámnak,
Gyászba borult mostan csillaga fiának:
Egykorig nem látja, még nem is hall róla,
Eltemetik hírét, mintha meghalt volna.

De azért nem hal meg, csak olyaténképpen,
Mint midőn az ember elrejtezik mélyen,
És midőn fölébred bizonyos időre,
Csodálatos dolgot hallani felőle.”

A regösök a sámánok utódainak is tekinthetők.

A regösök énekének refrénje is érdekes a táltos, a sámán munka szempontjából. A refrén általában így hangzik: “haj regő rejtem” Ez a sámánok eksztázist elősegítő sámán énekeinek refrénjéből származtatható, ami eredetileg így szólt: “Haj! Révülésselrévülök.” Róheim Géza ezt így értelmezi, “haj, extázisban vagyok”.

A refrénben található haj! – indulatszó, a természetfölötti lényeknek,a szellemeknek szól, felszólítja őket, hogy segítsenek, mert asámánnak bármilyen feladatot kell is ellátnia azt csak a segítőszellemei révén teheti meg.

A révüléssel kapcsolatos jelenség még az ásítás és a melegség. A révülő sámánt melegség, hőség lepi el.

A sámán úgy is kapcsolatba léphet a segítő szellemeivel, hogy amikor magához hívja, kitátja a száját, hogy lenyelhesse azokat. Így bocsájtotta magába a megérkező szellemet.

Ez is jelzi, hogy igen sokféle lehet a sámán kapcsolata a szellemi segítőivel, kisérőivel. Néhányuknak a sámán a “gazdája”, utasításokatadhatott számukra, más segítők oltalmazták, védték őt. Egyfajta “spirituális házasság” is létrejöhetett közöttük. Néhány társadalombana sámánok örökölték szellemi segítőjüket és egymás között ki is cserélhették azokat.

A sámánok a szellemeikkel való kapcsolat, a “lélekutazás” során időben és térben távoli eseményekről szereztek tudomást.

Az “lélekutazás” iránya sem véletlen. Az alsó világba történő utazások alkalmával – ahová pl. alagúton, földi lejáratokon, vízmosásonjuthattak el -, találkoztak állati segítőikkel. A későbbiekben ezek a szellemi segítők, szimbolikus erőforrásokként erővel, energiával “látták el” a sámánokat.

A felső világban, – ahová a sámánok az égígérő fán, füstcsatornán, létrán, hegyen, szivárványon, a busmanok a zsiráf nyakán jutottakel – a sámánok szellemi mesterekkel, tanítókkal találkoztak, akik tanácsokkal, útmutatásokkal segítik őket. A szellemi tanító nemegyszer a nagyszülő, nőknél a nagymama (ősanya).

A “lélekutazásokat” gyógyítás céljából tették, vagy a halott lelkének túlvilágra kísérésének szándékából. De ez már a következő előadástémája.

terebess/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás