A Rosetta-űrszonda randevúzott a Csurjumov-Geraszimenko-üstökössel

A Rosetta-űrszonda több mint egy évtizedes vándorlás után elérte úti célját, a Csurjumov-Geraszimenko-üstököst.
A randevúhoz szerdán hajtották végre az utolsó pályamódosító manővert. Az eseményről tartott szerdai budapesti sajtótájékoztatón kapcsolták az Európai Űrügynökség (ESA) darmstadti irányítóközpontját és beszámoltak a projektben való magyar részvételről.
A Rosetta az első űreszköz, amelyet egy üstökös körül állítanak pályára, s amely leszállóegységet küld az ősi, a Naprendszer születésének idejéből származó anyagot tartalmazó mag felszínére.
Az 1,2 milliárd eurós összköltségű projekt célja, hogy megismerjék a Naprendszer születésének titkait, emellett a küldetés során tanulmányozzák, hogy miként aktiválódik az üstökös központi csillagunkhoz közelítve.
Az ESA 2004. március 2-án indította útjára az űrszondát, amelynek ahhoz, hogy elérje a célüstököst és vele azonos elliptikus pályára álljon, a bolygók gravitációs “parittyahatását” felhasználva többször kellett bonyolult, úgynevezett hintamanővereket végeznie. Az elmúlt tíz év alatt 6,4 milliárd kilométert tett meg, ezalatt ötször kerülte meg a Napot, háromszor haladt el a Föld és a Mars mellett.
Útja során két kisbolygóval is találkozott, 2011-ben pedig energiatakarékossági okokból hibernálták, hogy ez év januárjában “felkeltsék” álmából.
Elhangzott, az elmúlt napokban többször is bekapcsolták a reaktorokat, hogy elvégezzék a pályakorrekciókat.
Az utolsó manővert szerda délelőtt végezték el, amely 6,5 percig tartott.
Mivel a Rosetta 22 fénypercnyire, körülbelül 400 millió kilométernyire van bolygónktól, a művelet kezdetéről és annak sikeres befejezéséről 22 perces késéssel értesültek a darmstadti irányítóközpont szakemberei.
Az űreszköz körülbelül 100 kilométeres távolságra van a csóvás vándortól és eleinte nem is áll pályára, mivel az üstökös gravitációs ereje ehhez nem elegendő.
rosetta-urszonda-randevu-ustokosEgyütt repül majd az üstökössel, annak pályáján. Többször is be kell majd kapcsolni a hajtóműveket, hogy 30 kilométerre megközelíthesse a célobjektumot, amikor a Rosetta már ki tudja használni az égitest gravitációs erejét, hogy az üstökös körüli pályára álljon.
Szegő Károly, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos tanácsadója ismertette, hogy miként választják ki a Philae-egység leszállóhelyét. Az üstökös magja szabálytalan alakú, két részből álló képződmény. “Rücskös” felületű, amelyen a legutolsó felvételek tanúsága szerint akad 1000 méter mély kráter és 150 méteres csúcs. Olyan leszállóhely kell, ahol nemcsak a stabil landolás feltételei adottak, hanem az idő döntő többségében napfényben van, biztosítandó a megfelelő energiaellátást és azt is figyelembe kell venni, hogy semmi se zavarja az anyaszonda és a Philae közötti kapcsolatot.
“A leszállóhely egyelőre nem tervezhető meg pontosan, további vizsgálatok szükségesek, hiszen jelenleg még nem ismerjük a mag tömegét, tömegvonzását, vagyis nem tudjuk, hogy mekkora az az erő, amely az űrszondát az üstökör felé vezérli majd” – ecsetelte a várható nehézségeket Szegő Gyula, aki szerint szeptember végén kezdik el a lehetséges helyszín kiválasztásának aprólékos folyamatát.
A sajtótájékoztatón a szakemberek ismertették a projekthez való magyar hozzájárulást: a hazai szakemberek részt vettek mind a keringő űrszonda, mind a leszállóegység bizonyos részeinek kifejlesztésében. Az MTA Wigner FK kutatói a keringőegység számára kifejlesztett plazmadetektor-csomag öt mérőműszerének létrehozásában vettek részt, amelyek egyebek mellett a pozitív töltésű ionok háromdimenziós sebességeloszlását, összetételét vizsgálják, a magból kiáramló por- és gázaktivitását mérik, a semleges részecskék mozgásáról szolgáltatnak adatokat, észlelik a napszél, a plazma és az üstökös közötti kölcsönhatás révén kialakuló mágneses teret.
Az MTA Wigner FK és az SGF Kft. mérnökei fejlesztették ki a leszállóegység “agyát”, a hibatoleráns központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépet, amelynek szoftverét folyamatosan finomítják. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont szakemberei részt vettek a leszállóegység számára készült pordetektor és a napszél főbb paramétereit vizsgáló műszercsomagok kifejlesztésében. A BME űrkutató csoportja a leszállóegység tápellátó rendszerének fejlesztésében és megépítésében vállalt jelentős szerepet.

Forrás:ESA/ABC News/MTI

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás