A magyar nép ősidők óta díszít, hímez, amely ösztönösen, a díszités iránt kifejlett, veleszületett érzékéből ered. A motívumokat ma is csodáljuk, a legújabb kor divatja szerint pedig szívesen hordjuk is ruhánkra varrva. A kalocsai minta az egyik legkedveltebb díszítőelem ruháinkon.
Az ó kalocsai hímzések egyszínűek voltak. Eleinte csak tiszta fehér hímzőfonalat használtak az ágynemű, párnavég, asztalnemű díszítésére. Az ágyruhát gyakran fehér lyukhímzéssel varrták ki a korai időkben. Saját használatú holmikra hímeztek kék-vörös, fekete pamutfonallal is. A régi egyszínű színes hímzések általában kifakult zöldet mutatnak. Ennek oka az volt, hogy nem tudtak színtartó fonalat készíteni, beszerezni a korai időszakban. A huszadik század első harmadától kezdve igen színessé vált a kalocsai hímzés. A legismertebb, alkalmazott sajátos, helyi elnevezésű színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék. Napjaink ruhatárát újra ezek a színek díszítik.
Ruhatárunk felfrissítésére is kíválóan alkalmas a kalocsai hímzés. Ruha ujjára, gallérra, vagy akár egy zsebre varrva egy egészen új ruhadarabot kapunk. Elkészítése csak türelem kérdése, íme egy szép motívum, amelyet néhány óra alatt magunk is elkészíthetünk:
A hímzőfonalak színösszeállítására ügyeljünk. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani:
- a bordót a pirossal,
- a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával,
- a narancssárgát citromsárgával,
- a kéket saját sötétebb árnyalatával,
- a lilát saját sötétebb árnyalatával és
- a zöldet saját sötétebb árnyalatával.
Címlapfotó:kalocsastyle
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
