Akármilyen kereslet – kínálat kapcsolatról beszélünk, egyszerűen a piac kifejezést használjuk egy-egy ügylet lebonyolításának kulcsszavaként. Elgondolkodtató azonban, hogy a cserében mely termékek és szolgáltatások vesznek részt, kik bonyolítják le és milyen körülmények adottak a kereskedelmi tevékenység megszervezéséhez, lebonyolításához.
Hatékony, sok esetben agresszív marketingtevékenység hatására a fogyasztókban kialakul a hiányérzet, mindenféle új és praktikusnak vélt áru megvásárlására. Üzletek, bevásárlóközpontok , tudatosan,személytelenül, tömegesen kínálják tetszetős portékáikat a bőség érzetét keltő, rogyadozó polcaikon, amely látvány értelemszerűen a vevőket arra ösztönzi, hogy minél többet vásároljon mindenféle termékekből. Ezek a körülmények még a gondos, pénztárcájára ügyelő háziasszonyt is vásárlásra csábítják, akármennyire is próbálnak tudatos vásárlók maradni. Hazatérve aztán persze megmagyarázzák a ház urának, családtagjainak, miért is van szükség a hazahozott sok szép és praktikus portékára, de lelkük mélyén talán saját maguk is sejtik, hogy a magyarázatok többsége nem teljes mértékben állja meg a helyét.
Hogyan kímélhetjük pénztárcánkat, hova járjunk vásárolni? Rohanó világunkban nem sokat foglalkozunk napi, rutinszerű tevékenységeink átgondolásával, megszervezésével. Egy-egy fárasztó munkanap után, legkézenfekvőbb a legközelebbi sarki közértbe beugrani a vacsorához szükséges alapanyagok beszerzéséért, a nagyobb bevásárlásokat pedig ráér hét végén, valamelyik hipermarketben lebonyolítani, ahol egyszerre, egy helyen minden a rendelkezésünkre áll. Idő hiányában nem szentelünk nagy figyelmet a termékek, különösen az élelmiszerek származási helyére, összetételére. Általában a célnak leginkább megfelelő, tetszetős külsejű és nem utolsó sorban olcsó kategóriába tartozó termékek után nyúlunk. Lényeg, hogy minél kevesebb idő alatt, minél kisebb energia ráfordítással eleget tegyünk a napi, fárasztó beszerzéssel járó kötelezettségeinknek.
Elgondolkodtató, hogy már az ókori Görögországban a piacterek (agorák) a városok társadalmi, kulturális és kereskedelmi központjai voltak. Ezeken a helyeken az időtöltés kellemesnek bizonyult, a vásárlás örömet, kikapcsolódást okozott. Mondhatnánk erre: persze: akkoriban nem rohantak az emberek, de manapság a nyugdíjasokon kívül kinek van ideje társadalmi életet élni?
Városok különböző pontjain magyar termelők és kereskedők ezrei szeretettel és nagy odafigyeléssel várják vásárlóikat. Ők azok, akik személy szerint ismerik visszatérő vevőik igényeit és portékáik mellett kedvességükkel szolgálják ki ügyfeleiket. A beszélgetések hangulata sokszor már szinte családias és a piacok éppen ettől a bensőséges, nem csupán a rideg kereskedő – fogyasztó viszonytól kapják bájukat. A hagyományos magyar vásárláshoz a mai napig hozzátartozik az alku, amelyet sokunk örömére jó néhány helyen megtehetünk.
A piacokon az áruk frissessége garantált. A nagy forgalomnak és a visszatérő vásárlók megtartásának érdekében ugyanis az árusok nem engedhetik meg maguknak, hogy silány, bizonytalan eredetű, minőségű termékeket tukmáljanak rá vásárlóikra. Mindemellett nem elhanyagolható a család közös piaci vásárlásának összetartó ereje sem. Egy – egy nagyobb piaci séta, az áruk közötti válogatás közös program lehet, ahol együtt gondolhatjuk ki a következő napi menüt (ezzel az ügyes háziasszony lélekben is felkészíti a családtagokat a közös étkezés örömére).
Gazdasági szempontokat szem előtt tartva sem mindegy, hol hagyjuk a pénzünket. Tudatosan termelhetünk profitot hazai termelőknek, kereskedőknek, akik a becsülettel, sok munkával megszerzett vagyonukat az országban gyarapítják, itthon adóznak. Teremtsük meg a lehetőségét annak is, hogy képesek legyenek terjeszkedni, hiszen ezzel újabb munkahelyeket teremtenek és hosszú távon segítik honfitársainkat.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
