A páva Európai jelenlétének ideje nehezen határozható meg. Azt tudjuk, hogy húsát régen fogyasztották. Az ókori elképzelés szerint nem romlandó, ezért az örök élet szimbóluma. A pávamotívum a görög mitológiát is át meg átszövi. Argusz, Zeusz és Niobé fia győzte le az arkadiai bikát, Satyruszt. Héra istennő, a tehénné változtatott Io őrizetét bízta Arguszra, akinek nagyon sok szeme volt. Hermészt azért küldték, hogy lopja el a tehenet, s Hermész megölte Arguszt. Szemeivel Héra a páva tollait díszítette fel, tehát Argusz vigyázó szemeit látjuk a páva farkán.
Jézus alakjához is kapcsolódik a páva, mint a hatalom szimbóluma. A középkori ábrázolásokban lélekmadárként szerepel, majd később megváltozott értelmezése, s így lassan a gőg és a hiúság jelképévé lett. Nehéz lenne a történelmi pillanatot meghatározni, amikor őseink ezzel a madárral találkoztak, a jelentése alapján keleti gyökerekre gondolhatunk. A Jelképtár szerint a teljesség és a hatalmasság jelképe. Farka az univerzum szimbóluma, kitárulkozása a lélek kitárulkozásával azonos. Népköltészetünkben az örök szerelem jelképe, a csábítás madara, akárcsak Indiában.
A páva Indiában napjainkban is szent állatként tisztelt madár, a madarak királya. Mint ilyen, nagy megbecsülésnek örvend, 1963. január 31-től hivatalosan is India nemzeti madara lett.
Története természetesen régebbi, őshazája Kelet-India és innen terjedt el. Túl magas területekre nem megy föl, de 1000-1500 méteren még megtalálhatjuk a hegyekben is. Hangja meglehetősen kellemetlen, repülni nem igazán tud, de szívesen köszönti a napfelkeltét a háztetőről. Sok szép madarat találhatunk a természetben, de a páva valóban nagyon különleges, aki látta, nem felejtheti el. Talán ebből adódik, hogy mindig megihlette a művészeket. A legősibb emlékek a népművészetben maradtak ránk, úgy Indiában, mint hazánkban.
Az irodalomban a szépség, a tánc ritmusa, a virág szépsége, a tökéletes harmónia, az ideális szerető szimbólumaiként jelenik meg. Szikkimben úgy tartják, létezik a „Pávák országa”, s ezt a madarat Isten Atiaryak kérésére és védelmére teremtette. A démonok elleni harcában a páva segítette különleges képességeivel. A páva varázslatos táncával megbabonázta az ellenséget, s így győzte le őket Atiaryak. A pávát mindig az emberek segítőjeként látjuk, sok különleges, misztikus képességgel bír. Gyakorta találkozhatunk velük népmesékben és népdalokban Indiában is, a pávatáncok ezeket a történeteket mesélik el.
Az indiai irodalomban a legrégibb írásos emlékek a Rg-védából maradtak fenn. Ott Indra haját a páva tollához hasonlítják. Trónja pávatollból készült. Emellett Szaraszvatínak, a tudás istennőjének hátasállata. A Rámájanában többször is szerepel: egy pávacsapatot Ráma kísérői közt említenek, mikor száműzetésbe kényszerül. Szítának is a kedvenc madara volt.
A pávát gyakran asszociálják a Rágával és a Ráginível, azaz a férfias és nőies dallam motívumokkal. A madár és egyes lantszerű hangszerek hasonlósága sem véletlen. A hangszernek ugyanis nemcsak alakja, hanem rezgése is fontos, hiszen a vínát és a szitár különféle rokon hangszereit éppen ez a rezonancia teszi különlegessé. A páva és a zene rokonítása nem hangjának, hanem mozgásának szól, násztánca közben mozdulatait sajátságos belső ritmus vezényeli, mely különleges eleganciát ad lépteinek.
Az eső, az esős évszak gyakran kapcsolódik össze a pávával és annak táncával. Muruga, a monszun esőjének ura szívesen látja, ha hívei pávatánccal kedveskednek neki. Ez a felajánlás mindig boldogsággal tölti el szívét, és így az esőzést a megfelelő időben küldi a megfelelő helyre, tartják a helyiek.
Kálidásza költeményében is ennek megfelelően ír róla:
„Gyönyörűek a hegyek, mikor ormuk
csókolák a vonuló fellegek,
s a pávák a sok lezúgó pataknak
tiszteletére táncot lejtenek.”
hungarybox/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
