A népdal egyfajta tisztelet felmenőim felé
Életem komoly hányadát falun töltöttem 1979 óta, paraszt nagyszülő élt ott (egyedül, férje, nagyapám Miskolcra költözött, elváltak), gyakran nótáztak, a szülők generációja is, már hallgattam, régen “dalárdába” is jártak, furcsa, hogy én a “modern”, aki zenében sokat ismer több mai műfajban, nagyon sok nóta szövegét is ismerem. Magyar, cigány, bakeliten (a kor szellemét jellemzi, magyar nóta címe orosz felirattal is ott volt a lemezen), kazetták, bőven Lagzi Lajcsi korszaka előtt. Énekelni nem tudok, hallgatni néha ma is meghallgatom, és írtam valamit, elkezdtem korábban, kis kedvem volt folytatni, ihlet… Eredetileg versben akartam régi világról írni, rímekben, de ez így nóta, dúdoltam mellé magamnak egy dallamot is, ezt még folytatom. Rettentően egyszerű néhány magyar nóta szövege, mégis sikeres némelyik. Kvázi 2 tőmondat némelyik: “legény szereti, a lány őt nem, ezért búslakodik….” :). A modern műfajok sem jobbak, “rádiós-trendi” (nem is kedvelem nagyon a mai rádiók szellemiségét, ha van nekik olyan), ilyen szövegeket hallani kvázi: “Süt a Nap és kék az ég, sok csinos lány vár rám még”, ez slágergyanús lenne! 🙂
Nóták, de népdalok közül sincs kedvenc, szeretem: “Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere, van vöröshagyma….”, “Megrakják a tüzet mégis elaluszik, nincs az a szerelem, aki el nem múlik”, visszaadják remekül az érzelmeket, érzéseket, előbbi a szegénységről, utóbbi a szerelemről. “Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok….”, utunkat, ha keressük és eltévedünk (bármilyen témában), akkor a csillagokból érkezik a helyes irány, vagy valami erő a folytatáshoz, a magyar lélek is hisz ebben, vagy a magyar lélek ebben is hisz.
Művem, népdal a modern érában, egyfajta tisztelet felmenőim felé, és emlékek megjelenítése:
Krumplilángost sütött a nagyszülő, nagyszülő,
Napfény után érett be a szőlő, a szőlő.
Szüret után lebbencs főtt bográcsban, bográcsban,
A vörösbort hozták fel kannában, kannában.
Gezemice mindig volt tányérban, tányérban,
A paraszt is jóllakott árnyékban, árnyékban.
Este után kevéssel nótáztak, nótáztak,
Kapálástól voltak csak fáradtak, fáradtak.
Füredi Péter
magyarno.com
Powered by Facebook Comments