A második legnagyobb fal
A Kínai Nagy Falról sokat tud a világ, azonban jóval kevesebb információ látott napvilágot a perzsa Gorgáni Falról.
A Gorgáni Fal hihetetlen mérnöki képességekkel épült Északkelet-Iránban, Kr.u. 224-651-ben. A fal funkciója lényegében ugyanaz, mint a Kínai Nagy Fal esetében: jelentősége a 6.- 7. században volt, amikor a szászánidák arra kényszerültek, hogy falakat és csapdákat állítsanak a fenyegető hunok ellen.
A Szászánida Birodalom (vagy Újperzsa Birodalom) egy ókori iráni központú birodalom volt, amelyet az Akhaimenidák örököseinek tartó Szászánida-dinasztia alapított 224-ben és 651-ig, az arab hódításig állt fenn. A birodalom a jól ismert Pártus Birodalom helyére lépett, amelynek utolsó uralkodóját, IV. Artabanoszt, a birodalomalapító I. Ardasír (Artaxerxész) csatában megverte és 224-ben bevonult Ktésziphónba, a pártus fővárosba.
A Gorgáni Fal több, mint 1000 évvel idősebb, mint a Kínai Nagy Fal és hosszabb, mint Hadrianus fala és az Antoninus fal együttvéve. A fal, hosszát tekintve, a Kanai Nagy Fal után a második legnagyobb építmény a világon, 155 kilométer hosszú és ívei 6-10 méter szélesek. A fal a Kaszpi-tenger partján kezdódik és észak felé kanyarog.
Gorgán térsége a szászánida időktől fogva határtartomány volt a Karakum sivatagában és a környező sztyeppéken élő türk (főleg oguz) nomádok ellenében. A térséget 650/651 során hódították meg a muszlim arabok Szaíd ibn al-Ász vezetésével, de végleges pacifikálására csak a 8. század elején került sor. A 9. században a tabarisztáni zajdita síita misszió itt is éreztette a hatását. A 10. század közepén a Zijáridák dinasztiájának központjává vált, akik a dzsibáli Buvajhidák és a transzoxániai Számánidák között lavíroztak több-kevesebb sikerrel. A század végén egy időre a Buvajhidák meghódították Gorgánt, de a visszatérő Zijáridák uralma sosem volt biztos belharcok és az állandó külső fenyegetés miatt: a Gaznavidák I. Maszúd vezetésével 1035-ben támadtak rájuk, majd végül 1090-ben az alamuti aszaszinok űzték el őket. Ezután szeldzsuk kézbe került. Virágzásának az 1220-as mongol invázió vetett véget: lakosságát lemészárolták, városait lerombolták. Timur Lenk hadjáratai a 14-15. század fordulóján tovább súlyosbították a helyzetet. A Szafavidák idején türkmén törzsek települtek meg a térségben, amely egészen a 19. század végéig a betöréseiknek volt kitéve.
A Gorgani Fal mentén élő emberek úgy vélik, hogy ők az egyik legősibb perzsa nép. A szászánida birodalom az iszlám előtti korszakban létezett, a “gorgan” kifejezés a régi perzsa VARKANA, azaz, farkasok birodalma jelentését rejti.
Gorgan ősi vidékének fővárosa Zadrakarta volt, amely ma már Astarabad néven ismert. A korszak különlegessége az egykor épült, ma is ámulatba ejtő víz- és csatornarendszer. A fal mentén várak, kastélyok és laktanyák épültek, a laktanyák jellegzetessége, hogy mind négyzet alakú volt és 30-36 ezer szászánidai elit lovasságnak adott otthont. A Szászánida Gund (szászánidai hadsereg) magasan képzett, hatékony, rugalmas haderő volt, amely a veszélyeztetett zónákban gyorsan tudott reagálni az ellenség támadásaira.
A 9. században a virázgzó birodalom hanyatlásnak indult, később oghuz -török törzsek telepedek meg a térségben.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments