A keresztények karácsony ünnepe, akárcsak a húsvét, régvolt pogány ünnepek napjára esik. Az egybeesés nem véletlen: míg a húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét egy ősi, tavaszköszöntő termékenységi ünnepre „ültették”, addig a karácsony több nép életében is Fény, a Nap újjászületésének ideje. A keresztény Európa hagyománya szerint ilyenkor jön a világra a kis Jézus, a „világ világossága”.
A pogány ünnepek ilyentén való „elfedése” több célt is szolgált. Egyrészt elhomályosította az eredeti pogány ünnepet; másrészt pedig könnyebb átmenetet segített elő: a megszokott ünnepben ugyanis az ideológia nem, „csak” a szereplők, mitikus figurák változtak meg. Így történt ez karácsonyunkkal is.
December hónap második felére (kb. 24-e, 25-e) tehető a téli napforduló. Ma már ezt pontosan be tudjuk határolni csillagászati szempontból, de az ősi ünnepeknél egy-két nap eltérés előfordulhat. A téli napforduló idején a Sötétség uralkodik a Fény felett: ekkor köszönt be legkorábban az este. E napot követően azonban a Fény ismét erőre kap, egészen a nyári napfordulóig nyújtva nappalainkat.Így hát nem csoda hogy az újra beköszöntő Fényesség ünnepe lett ez a nap.
A keresztény mitológia pedig erre a napra, a Fény ünnepére helyezte az ő saját Fényessége, a Megváltó születésének pillanatát. S honnan a karácsonyfa? Régi időkbe kell ismét visszanyúlnunk, holott hazánkba csak a XIX. században jön divatba a karácsonyfa állítása. A fadiszítés szokása a germán területekről kerül hozzánk, német közvetítéssel. Hozzájuk pedig régi kelta szokásként érkezett: a fatisztelő kelták naptáruk hónapjait is fákhoz igazították. A december a fenyő hónapja volt.
MEK
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
Nem vagyok annyira bisztos hogy germánoktol vettük átt a karácsonyfát
mer a karácsonyfát mindeg a fenyőfa képviseli.
FENYŐ = FÉNY Ő